13. r�sz. Hagyj b�k�n Josh!

Becsuktam r� az ajt�t �s a mos�konyha fel� igyekeztem.

-          Meddig marad itt? – vont k�rd�re Tom.

-          Am�g szeretne. – v�gtam vissza. – � a bar�tn�m �s ez az �n h�zam is.

-          Remek. Pont ezt akartam hallani.

-          Tom, k�rlek.

-          M�r megint Tom.

-          Ne kezdj�k �jra.

-          Besz�ln�nk k�ne.

-          N�zz r�m. �gy n�zek ki, mint aki k�pes most besz�lgetni?

-          Nos, �n lefekszem. Szerintem jobb, ha ti is ezt teszitek. – sz�lt k�zbe halkan Bill.

-          Vele alszol? – folytatta Tom.

-          Igen dr�g�m. – nyomtam kicsit meg a hangs�lyt a megsz�l�t�sn�l. – Vele alszom.

-          Nagyszer�.

-          Figyelj. Nem vagyok a helyzet magaslat�n �s reggel dolgozni kell mennem, �gyhogy most hagyjuk ezt �s menj�nk aludni.

-          De…

-          K�rlek. – tettem hozz�.

-          Rendben. – egyezett bele egy s�haj ut�n. – J� �jt.

-          K�sz�n�m. – hagytam is fak�pn�l.

-          Mit m�velsz? – fordult fel� azonnal �ccse.

-          R�k�rdezek.

-          Dehogy k�rdezel r�! H�t hi�ba t�ptem a sz�mat �r�kig?

-          Nekem nem fog menni az �lbe tett k�zzel �l�s.

-          M�gis mire v�rsz? Hogy bevallja? �s akkor? A pasival sejtem mi lesz, de Vikivel?

-          Fogalmam sincs.

-          Fogadd meg a tan�csomat, k�rlek. Ne ronts ajt�stul a h�znak, mert rossz v�ge lehet, ha kider�l, hogy nincs is semmi pasi a dologban.

Lya reggel nem volt hajland� sokadig zaklat�sra sem kikelni az �gyb�l, de nekem cs�rg�tt az �ra �s att�l f�ggetlen�l, hogy apu c�ge, �n ezzel nem szeretek vissza�lni, �gy lelkiismeretesen v�gezem a munk�m, nehogy valaki mutogathasson a nagyf�n�k l�ny�ra.

Folyamatosan er�s�d� fejf�j�ssal k�szk�dve ittam ki k�t kortyra a k�v�val teli b�gr�met, amivel a k�t f�jdalomcsillap�t� kapszul�t �bl�tettem, felvettem egy k�nyelmes ruh�t a gyors tusol�s ut�n �s ism�t els�k�nt hagytam el a h�zat.

Ly�nak egy apr� cetlit hagytam a p�rn�mon:

„Ne balh�zz… k�rlek!! szeretlek!”

Hossz� �s f�raszt� napom volt. �melyegtem, ki voltam sz�radva, l�ktetett a hal�nt�kom �s dekoncentr�lt voltam. Josh k�tszer keresett telefonon, �s miut�n nem vettem fel, meg is jelent az irod�ban. Az asszisztensem j�tt be hozz�m, hogy k�z�lje:

-          Josh szeretne besz�lni veled. A f�n�k fia.

-          Mond, hogy nem �rek r�. Konferenciah�v�som van, vagy mit tudom �n. �lland�an f�raszt, hogy seg�tsek neki valami sulis dolgozatban, de nekem erre nincs id�m.

-          Rendben. Elk�ld�m.

-          Nagyon sz�pen k�sz�n�m.

Tudtam, hogy Josh ezzel nem fogja feladni a pr�b�lkoz�st, �s nagyon d�h�s lettem, ami�rt k�pes volt itt keresni engem. Megmondtam neki, hogy ne j�jj�n az irod�mba, ne h�vjon itt �s v�rja meg, m�g �n keresem �t. Nem k�pes felfogni, hogy nem vagyok a kis sulis bar�tn�je…

Min�l el�bb v�get kell vetnem ennek a viszonynak, nem kell m�g ez is az �letembe.

�s a nap m�g kor�nt sem �rt v�get, mikor elint�ztem az utols� telefont is �s v�gre elhagytam az irod�t.

A parkol� h�zban l�pteket v�ltem hallani, �gy gyorsabbra vettem az iramot. Nem �gett, csak minden m�sodik l�mpa �s ez a l�pcs�h�zban m�r �nmag�ban is hidegr�z�st okoz sz�momra, nem hogy a m�g�ttem �temesen gyorsul� l�p�sek zaja.

M�r nyomtam a riaszt� gombot, hogy kinyissam vele az aut�t, mikor elkapta a karomat �s maga fel� ford�tott… Josh.

-          Te meg�r�lt�l? A fr�szt hoztad r�m! – r�ntottam ki karomat az �v�b�l.

-          Mi�rt rohansz el�lem?

-          Tal�n mert nem tudtam, hogy te vagy. Mit keresel itt?

-          T�ged v�rtalak. Gondoltam, most m�r nem vagy annyira elfoglalt.

-          Megk�rtelek, hogy itt ne keress!

-          Nem h�vsz vissza, fel sem veszed a telefont, elk�ldesz, ha kereslek. M�gis mit tehettem volna?

-          Megv�rod, m�g �n jelentkezem. Ahogy meg volt besz�lve.

-          Nem b�rok r�d v�rni. Hi�nyzol!

-          N�zd, most ez nem alkalmas. Mennem kell.

-          Mi t�rt�nt? Mi v�ltozott a h�tv�g�n? H�vlak �s a f�rjed veszi fel a telefonod.

-          Tess�k? Te besz�lt�l vele? Mikor?

-          Tegnap. Azt mondtam, hogy az asszisztensed vagyok.

-          Neked elment az eszed! – l�ktem el er�teljesen mindk�t kezemmel a mellkas�n�l fogva.

-          Nem tudhattam, hogy…

-          Hagyj most b�k�n Josh! – kiab�ltam �s besz�lltam az aut�mba.

Majd felrobbantam a d�ht�l. �s a felismer�s sem seg�tett… ez�rt k�rdezte Tom, hogy mi�ta van �j asszisztensem. Tudja! Err�l akart velem tegnap �jjel besz�lni!

Azonnal tennem kellett valamit, azonnal ki kellett tal�lnom valamit.

-          Szia! – vette fel Bill a telefonj�t.

-          Szia! Hazafel� tartok, gondoltam megk�rdem, mit akartok ma vacsor�zni.

-          M�r f�zt�nk.

-          M�r el is felejtettem, milyen j�, mikor n�lunk laksz.

-          Siess haza.

-          V�rj Bill, m�g szerettem volna k�rdezni valamit.

-          Baj van?

-          Nem tudod mir�l akart velem tegnap este besz�lni Tom?

-          Nem tudom. – v�gta r�, amib�l nekem nyilv�nval�v� v�lt, hogy igenis tudja.

-          Nem tudsz besz�lni?

-          Nem.

-          Elj�ssz velem v�s�rolni kaja ut�n?

-          Ez nem �r. – nevetett.

-          Tom �gyis lel�p, t�rgyal�sa van.

-          Rendben.

-          K�sz�n�m. T�z perc �s otthon vagyok.

Nem jutottam el�r�bb. Nem tudtam, hogy viselkedjek, �gy �reztem lebuktam, Tom mindent tud �s engem fog figyelni, mikor l�t rajtam valami �rulkod� jelet.

Ett�l az eg�szt�l m�g jobban mardosott a lelkiismeret furdal�som �s v�g�rv�nyesen eld�nt�ttem, megszak�tok minden kapcsolatot Joshsal. Azt a telefont pedig valahogy kimagyar�zom. Ha kell felveszek egy Josh nev� asszisztenst s�rg�sen…

Agg�dtam a Billel val� kettesben l�tt�l. Nem voltam biztos benne, hogy el�rulhatom neki az igazs�got, hisz � m�gis csak Tom testv�re. Nekem a bar�tom, a legjobb bar�tom, de nem v�rhatom el t�le, hogy titokban tartson egy ekkora volumen� dolgot. De tal�n, ha tudja, mi�rt tettem �s tudja, hogy lez�rtam, m�shogy l�tja majd.

Nem t�l meghitten, de csendben megvacsor�ztunk h�rmasban. Bill nem k�rdezett most semmit, nehogy �jabb veszeked�sre adjon okot, Tom v�gig a telefonj�n l�gott, e-mailezett az �gyfeleivel, felk�sz�lve a k�s�bbi t�rgyal�sra, �n pedig feszengve �ltem �s er�szakoltam magamba az �telt ak�rmennyire nem voltam �hes.

Ahogy Tom elhagyta a lak�st, mi is aut�ba �lt�nk Billel �s �n gyenge t�materel�sk�nt azt soroltam, a pl�za melyik boltj�ba kell bemenn�nk �s milyen ruh�kra vagyok most ki�hezve. Szerencs�re Billt le lehet ezzel kenyerezni, n�la jobban senkivel nem lehet �lvezni a shoppingol�st.

Mikor m�r belef�radtunk a ruhapr�b�lgat�sba, nem eleny�sz� mennyis�g� zacsk�kkal a kez�nkben t�rt�nk be egy k�v�z�ba.