54.rész - Vár a kocsi

Nem tudom hogyan de sikerült elaludnom a kanapén és rémálom nélkül. A telefonom csörgésére ébredtem fel ami a fejemnél volt.

-Szia. - szóltam bele álmosan

-Azt hittem már rég felkeltél. - Lilli

-Fent is voltam de valahogy vissza aludtam. - én

-Én már több órája fent vagyok. Nem izgulsz? - Lilli

-Nem egyenlőre. - én

-De jó neked én legszívesebben felkelteném Tomot és mondanám neki azonnal menjünk. - Lilli

-Pár órát kibírsz Tom nélkül. És ha elárulnád neki akkor az már nem lenne meglepetés. - én

-Oké igazad van. - Lilli

-Meg szerintem am se tudnád kiállni h elmondod neki. - én

-Én nem lennék benne biztos. na de mikor találkozzunk? - Lilli

-Én úgy gondoltam h otthon elköszönnénk tőlük mint akiknek fontos dolga akadt és találkoznánk a kávézónál onnan meg mennénk a reptérre.- én

-Rendben. Hu már is izgulok. - nevetett Lilli

-Nyugi kislány csak semmi izaglom. - nevettem

-Neked olyan könnyen megy. - Lilli

-Nekem se egyszerű hidd csak el nekem. - én

-Akkor jól leplezed. - Lilli

-Muszáj mert Bill nagyon szemfüles. - én

-Akár csak te. Téged sosem lehet meglepni. - Lilli

-Billnek mindig sikerül. - én

-Mert ő okos és nagyon szeret. - Lilli

-Igen. - mondtam elfulló hangon

-Rosszat mondtam? - kérdezte ijjedten

-Nem dehogy, felejtsd el. - én

-Valami nem stimmel veled. Történt valami amiről nem tudok? - kérdezte gyanakodva

-Dehogy. Nem történt semmi. Nem hallgatnák előled semmit. - nevettem h békén hadjon

-Oké bizom is benne h nem hallgatsz el semmit sem. - Lilli

-A barátnőm vagy. De most leteszlek mert keltenem kell az álom szuszékot, Tomot is keltsd fel fél óra és ott lesznek érte. - én

-Fél óra az kevés lesz a búcsúzáshoz. - Lilli

-Lilli. - szóltam rá

-Oké oké nem szóltam. - Lilli

-No majd talizunk. Szia. És hagyd Tomot. - utasítottam nevetve

-Megértettem fönökasszony. - mondta nevetve majd letette.

Miután letettük bementem a szobámba h felkeltsem Billt. De nem az egyszerűbb útat választottam mivel ahogy beléptem a szobába ráugrottam Billre aki nyöszörögve riadt fel álmából.

-Mi.. mi? Földrengés van? - Bill

-Nem csak én vagyok. - vigyorogtam rá

-Gondolhattam volna. - húzta fejére a takarót

-Aa. Nincs vissza alvás. - húztam le róla

-Rosszabb vagy mint az anyám. - ült fel a hajába túrva

-Na kösz szépen. - álltam fel sértödötten

-Vicceltem kicsim. - nézett rám mosolyogva

-Nem hatsz meg a bambi szemeiddel. Készülödj. - mentem ki a szobából de közben vigyorogtam

Tudta h úgy sem haragszom rá ezért nem aggodtam. Kimentem a konyhába és elkezdtem reggelit csinálni. Mire kész lettem Bill is elkészült. Nem öltözött ki csak egy szabadidő volt rajta és a haja sem volt belőve. Oda jött hozzám és adott egy puszit majd leülltünk az asztalhoz és megreggeliztünk.

Hamarább végeztem de ő se kajázott sokáig. Épp készült beszélni hozzám Bill mikor megszólalt a telefonom.

-Bocsi. - mosolyogtam rá majd felvettem - Tessék?

-Jó reggelt itt a kocsi. - szólt bele gy mély férfi hang

-Rendben köszönöm, viszlát. - én

-Viszlát. - tette le

-Itt a kocsi. - raktam le a telefonom a pultra

-Ilyen korán még át sem öltöztél. - Bill

-Az a helyzet h én nem tudok kimenni veletek. - én

-Ne már. Azt hittem h több időnk lesz elköszönni. - nézett rám szomorú szemekkel

-Úgy is volt h kimegyek veletek de bejelentkezett egy banda tegnap és muszáj őket megnéznem. - én

-És David? - Bill

-Nincs a városban. - én

-.Ah na mindegy. - hagyott ott és a szobába ment

-Bill. - szóltam utána

Majd elindultam utána de mire oda értem a szobához már a cuccaival lépett ki.

-Majd hívlak mikor oda értünk. - puszilt meg majd elindult

-Állj meg. - álltam elé

-Vár a kocsi. - Bill

-Nem érdekel amíg nem viselkedsz ilyen gyerekesen. - én

-Nem vagyok gyerekes. - Bill

-De igen. Oké megértem h dühős vagy de ez a munkám és ezt te nagyon jól tudod. - én

-Vár a kocsi. - mondta újra

-Akkor menj ahhoz a kibaszot kocsihoz. - vágtam ki dühősen az ajtót

-Majd hívlak. - lépett ki

-Felejtsd el a nevemet. - kiáltottam utána és becsaptam az ajtót aminek neki is döltem és lecsúsztam a földig

Már valahogy semmi kedvem nem volt utazni csak itthon elmélyülni egyedül és kisírni magamból minden feszültséget. Tom biztos nem húzta fel magát ennyire mint Bill de őt mindig is jobban lesújtotta az ha nekem közbe jött valami. Mindig megtudtuk beszélni a dolgot de most ez most más.

Nem tudom meddig ülhettem az ajtónak támaszkodva a földön mikor a telefonom csörögni kezdett. Feltápászkodtam a földről és felvettem meg sem nézve ki az.

-Igen? - én

-Mi az csak nem veszekedtettek? - kérdezte gúnyos kacajjal Rick

-Mi a francot hívogatsz te engem? - én

-Mondtam h hallasz még rólam. - Rick

-Valahogy most nagyon nincs kedvem hozzád. - én

-Nem kérdés csajszim. - Rick

-Mi akarsz? - én

-Most h szabad a terep itt az ideje h lelépjünk ketten. - Rick

-Hát ezt már most beszívtad. - nevettem fel

-Mért is? A kis srácod elment így még sem kell bántanod eleget bántottal azzal h nem kísérted ki a reptérre mint a mamája. - Rick

-Fogd be Rick és egyébként is soha nem mennék el veled meg nem tartozkodom otthon. - én

-Én ebben nem lennék biztos. - Rick

-Hol a francba vagy? - én

-Elég közel hozzád nyugi. - Rick

-Szállj le rólam. - csaptam rá a telefont

Kezdtem egyre jobban feszült lenni. Bebizonyosodott h Rick komolyan gondolja ezt az egész baromságot. Ekkor jött a nagy belém hasítás Bill veszélyben van. Berohantam a szobámba és magamra kaptam valamit. Idegesen csődítettem át a nappalin miközben probáltam Billt hívni de ki volt kapcsolva a telefonja. Ilyenkor nagyon utáltam a nagy én vagyok a sértödött kisfiús stílusát.

Csöngettek mire én megremegtem. Félve indultam el az ajtóhoz majd egy mély sóhaj után kinyitottam. Megnyugvásomra csak Lilli volt az. Megragadtam a karját és behúztam majd körbe néztem a folyóson de nem volt kint senki.

-Mi van? - nézett rám lilli mikor becsuktam az ajtót

-Semmi. Tudsz valamit a fiúkról? - én

-Ott vannak a reptérren. Mi történt? - Lilli

-Sietnünk kell. - kiabáltam a szobámból miközben felkaptam a táskám

-De hova ez a nagy siesség még két óra van a gép indulásáig és ha most oda megyünk a srácok észre vehetnek és annyi a meglepetésünknek. - Lilli

-Billel összevesztem és félek valami baj van. Ki van kapcsolva a telefonja. - néztem rá kétségbe esve

-Bill jól van. Duzzog de Tom elszórakoztatja. Tessék Tom írt is nem rég h Bill a fejére borította a csokis-tejszínes muffinját mert beszélgetni probált vele. - adta kezembe a telefonját amin Tom üzenete állt: "Szio épp a fejem tisztitom mert Bill volt olyan rendes és a fejemre kente a csokis-tejszínes muffinját. Ha ezek ketten így össze tudnak veszni mind kettőt seggbe kéne rúgni. Már most hiányzol. Szeretlek. Puszó macsókád."

-Hála égnek. - sóhajtottam fel miközben vissza adtam Lillinek a telefont

-Nincs semmi más csak ez volt? - Lilli

-Aggódtam miatta edig mindig felvette a telefont a kisebb veszekedéseinknél. - én

-Nyugi majd megnyugszik. Ki tombolja magát Tomon és mikor meglátt téged a nyakadba fog ugrani. - mosolygott rám

-Te meg hallgathatod Tom nyafogását. - vigyorogtam rá

-Az már mellékes. - nevetett legyintve

Úgy döntöttünk h leüllünk a konyhába egy egy kávé mellé és beszélgetünk adig is telik az idő. Jó volt Lillivel lenni mert elterelte a gondolataimat és teljesen megfeledkeztem Rickről és a kis telefon beszélgetésünkről.

Mikor már időben voltunk felkaptuk a cuccainkat és lementünk a taxihoz ami már várt ránk. Egy óra múlva már az általam szervezett magángépen ültünk útban a Maldívra...