15. Apu nagypapa lesz…

Kor�n �gyba b�jtam, de miut�n csak forgol�dtam, felkapcsoltam a kisl�mp�mat �s el�vettem egy r�g f�lbehagyott k�nyvemet. Furcsa �rz�s volt egyed�l lenni az �gyban, de valahogy most megnyugtat� volt, hogy nincs mellettem.

Hallottam, mikor meg�rkeztek, �s azonnal ism�t �gy tettem, mintha aludn�k.

Tom halkan l�pdelt be a szob�ba, le�lt az �gy sz�l�re �s kez�t a cs�p�mre tette. Percekig sz�tlanul �lt �s biztos voltam benne, hogy tudja, nem alszom.

-          Holnap �tkor ott leszek. – suttogta.

Gyors d�nt�st v�rtam magamt�l. �sszeszor�tottam fogaimat, r�n�ztem egy pillanatra csendben figyel� f�rjemre, majd h�tat ford�tva neki aludtam tov�bb.

Nagyon hossz�nak t�nt a p�nteki nap. Kor�n, Bill �s Tom �bred�se el�tt elhagytam a h�zat, reggeli gyan�nt bet�rtem egy mekibe, ahol egy sal�t�val dikt�ltam magamba a reggeli koffeinbomb�mat �s ezzel az id�h�z�ssal siker�lt az irodah�z port�s�val egy id�ben �rkeznem a parkol�ba.

Anette m�g term�szetesen sehol nem volt, �s az asztal�n hegyekben tornyosultak azok az iratok, amiket ma reggelre kellett volna el�k�sz�tenie nekem. D�h�s lettem �s nem csak a szoros hat�rid�k miatt, hanem az�rt is, mert ezekkel �hajtottam elt�lteni az id�t �s elterelni a gondolataimat.

Kis vacill�l�s ut�n, a nagyf�n�k irod�ja fel� vettem az ir�nyt a legfels� emeleten. Tudtam, hogy ilyenkor m�r �t is bent tal�lom. Ismerem… sok mindenben nagyon is hasonl�tunk egym�sra.

-          Szia apu! – l�ptem be irod�j�ba.

-          Szia! – �llt fel asztala m�g�l �s megker�lve azt mag�hoz �lelt. – M�r azt hittem, elfelejtett�l.

-          Te sem nagyon kerest�l engem.

-          El vagyok havazva.

-          �n is el lenn�k, ha Anette rendesen v�gezn� a munk�j�t. – duzzogtam.

-          Rossz kedved van.

-          Mit�l lenne j�?

-          Majd �n feldoblak. – s�t�lt vissza asztala m�g� �s a p�nzt�rc�j�b�l el�h�zott egy k�pet. – � itt Gabriel. – nyomott a kezembe egy ultrahang k�pet.

Kezemben a k�ppel �llva n�ztem ap�mra �s bel�l tombolt bennem a d�h.

-          T�k j�, apu, nagyon �r�l�k. – ironiz�ltam. – K�szi.

-          J�zus, ne haragudj! Nem is gondoltam, hogy… - kezdett szabadkozni.

-          Mindegy. Gratul�lok. V�gre nagypapa leszel.

-          Sajn�lom sz�vem. Elvette az eszem az �r�m, �s nem gondolkodtam.

-          A mostoha l�nyod el�bb aj�nd�koz meg unok�val, mint az igazi. Megesik az ilyen. – vontam meg a v�llam �s �reztem, amint szemeimet �jfent s�r�s mardossa. – Azt hiszem, most visszamegyek dolgozni.

-          Gyere ide. – t�rta sz�t karjait.

-          Nem, t�nyleg apu. Semmi baj. Ezt is t�l�lem valahogy.

-          Sajn�lom. – suttogta �szinte megb�n�ssal hangj�ban, �s mag�hoz h�zott.

Szorosan beb�jtam �v� karjai k�z�, �s hat�rozottan �gy �reztem, hogy az �n �letemben m�r soha semmi nem lesz az igazi.

-          Tapintatlan voltam.

-          T�l�rz�keny vagyok. – szipogtam mellkas�ba f�rva arcomat.

-          Ugye tudod, hogy nekem mindig te vagy az els�. – tolt el kicsit mag�t�l, hogy szemembe n�zve mondhassa ezt. – Soha senki nem veszi �t a helyed.

-          Tudom apu. Csak most rossz passzban vagyok. El�g neh�z id�szakon vagyok t�l �s baromi neh�z d�nt�st hoztam.

-          Mi t�rt�nt?

-          Ez majd legyen egy k�s�bbi besz�lget�s�nk t�m�ja, amikor te b�n�zol �n meg zokogok. – mosolyodtam el magam.

-          Tudok seg�teni valamiben?

-          Bemutathatn�l az �gyv�dednek.

Azonnal tudta, mir�l besz�lek. � m�r hossz� h�napokkal ezel�tt megmondta nekem, hogy ez lesz a v�ge. M�r akkor k�z�lte, hogy Tom nem val� hozz�m �s ak�rmennyire f�j, jobb min�l el�bb v�get vetni annak, ami nem m�k�dik. De most is apu maradt. Nem v�gta a fejemhez, tekintete ink�bb egy�tt�rz�st sug�rzott.

-          Term�szetesen. Csak sz�lj mikor �s m�r fel is h�vom.

-          K�sz�n�m.

-          Uram, Schmidt �r keresi az egyesen. – sz�lalt meg apu telefonj�b�l az asszisztense hangja.

-          Sz�ljon neki, hogy…

-          Vedd fel, �n most megyek. Majd k�s�bb besz�l�nk.

-          Biztosan?

-          Biztos. Dolgozz, �n is azt teszem.

-          Rendben kincsem. – cs�kolt homlokon. – �s sz�lj, ha le kell cser�lni ezt az Anette-et. – mosolygott.

-          Rendben. – viszonoztam, majd elhagytam az irod�j�t �s �jra az eny�m fel� vettem az ir�nyt.

Mikor Anette v�gre meg�rkezett, �n m�r patika rendbe tettem magam k�r�l mindent unalmamban.

-          Szia. – kopogtatott r�snyire nyitott ajt�mon.

-          Bej�nn�l egy percre?

-          Persze. Csak iszom egy k�v�t �s j�v�k.

Most felh�ztam magam. �reztem, hogy nem vesz komolyan, nem �rz�keli, hogy a f�n�kek�nt k�ne b�nnia velem.

-          K�v�t majd akkor iszol, amikor �n �ppen nem k�rlek m�sra.

L�ttam az arc�n a megh�kken�st, nem szoktam �gy viselkedni vele.

-          Figyelj r�m. K�ptelen vagyok �gy dolgozni, hogy te nem v�gzed a munk�d. Itt �l�k lassan egy �r�ja �s pontosan eml�kszem arra, hogy megk�rtelek, ma reggelre k�sz�tsd el� a Bieber akt�kat. Ehelyett gyan�tom te k�v�zgatt�l, pletyk�lgatt�l a t�bbiekkel ism�t semmibe v�ve a k�r�semet. Nem voltam veled soha ilyen, nem akartam, hogy t�lzottan al�rendeltnek �rezd magad, de sajnos te egy�ltal�n nem k�nny�ted meg a helyzetem.

-          Most ki akarsz r�gni?

-          Egyszer�en csak szeretn�m, ha elv�gezn�d a feladataidat, �s egy�ttm�k�dn�l velem. Szar napom van, b�rmikor robbanhatok, �s nem szeretn�m, ha rossz v�ge lenne. Seg�ts nekem, rendben?

-          Rendben. Sajn�lom. Azonnal nekil�tok.

-          K�sz�n�m sz�pen. �s l�gy sz�ves, ha m�sz k�v�zni, hozz egyet nekem is.

-          Tejjel, k�t cukorral.

-          Igen.

-          Azonnal. �s t�nyleg ne haragudj. Sz�tsz�rt vagyok az ut�bbi id�ben.

-          Vettem �szre. �s hidd el, amint lesz lelki er�m �s energi�m, sz�vesen meghallgatom, mi zajlik veled mostan�ban. Nem akarok h�klis lenni.

-          Nem vagy az. – b�ztatott kedves mosolyt engedve fel�m, �s becsukta k�v�lr�l az ajt�mat.

Nem telt el sz�mot tev� id�, anyu h�v�sa v�rt fogad�sra a mobilomon.

-          Nem akarok r�la besz�lni. – sz�ltam bele, amint felvettem.

-          Ap�d egy barom. – k�z�lte. – Sosem volt er�ss�ge a gondolkod�s.

-          Ne most anyu. Nem tehet r�la. Boldog.

-          �s te j�l vagy? Ha ap�d engem felh�v, akkor csak baj lehet. Mondta, hogy nem viselted t�l j�l.

-          �s te hogy viseled?

-          M�g nem volt id�m gondolkodni rajta. De nagyj�b�l sejtheted a v�lem�nyem.

-          Jaj anyu, el akarok vonulni a vil�g el�l. Elegem van, m�r nem b�rom sok�ig ezt �gy.

-          Gyere el hozz�m egy p�r napra.

-          Nem tudom, lehet, hogy az lesz.

Lya szok�sos m�don, kopog�s n�lk�l pattant be az irod�mba egy nagy, f�nkokat rejt� dobozzal a kez�ben.

-          Anyu most leteszem. K�s�bb felh�vlak, rendben?

-          J�l van sz�vem.

-          Szia.

-          Szia. – tette is le.

-          Hoztam reggelit. – rakta le b�szk�n asztalomra a dobozt Lya, majd �thajolva az asztal felett, megpuszilt. – Mi a helyzet?

-          Hogy tudsz �gy p�r�gni �lland�an?

-          Kellemes �jszak�m volt. Daniel �tj�tt besz�lgetni. – vigyorgott kac�ran.

-          Eld�nt�ttem. – v�ltottam komoran t�m�t, de � tudta, mir�l besz�lek.

-          �s?

-          Apu �gyv�dj�vel hamar lez�rjuk ezt az eg�szet.

-          Biztos ezt akarod?

-          Igen. Ki akarok sz�llni. Minden nap k�zdelem, minden nap egy �jabb f�jdalom �s nem vezet sehov�. Apu mostoha l�nya terhes �s �n akartam ezt az �r�met okozni neki. Az �n dolgom lenne a sz�leimet unok�val megaj�nd�kozni. Nem �lhetek t�tlen�l ennyi id�sen egy t�nkre ment h�zass�gban, ahol �gyis csak b�ntjuk egym�st.

-          Igazad van baba. – �lt le az asztalomra �s a kezembe nyomott egy lekv�ros f�nkot.