55.rész - Nem volt szép játék

A hosszú utazás nem igazán viselt meg de Lillit igen csak. Mikor földet értünk fél órát töltöttünk a retérren míg Lillit valamennyire rendbe jött. Majd bevetettük magunkat a lefoglalt hajónkra ami elvitt minket a Baa Atoll-on lévő Royal Island Resort & Spa hotelbe. A fiúk elviekbe már elfoglalták hotel szobájaikat és már izgatottan vártuk h mit szólnak a mi kis meglepetésünkhöz. Én abban reménykedtem h Bill tényleg ki dühőngte magát és normálisan fog viselkedni bele se merek gondolni h ha máskép lesz.

Ahogy egyre jobban közeledtünk a szigethez a gyomrom idegesen liftezet fel le és probáltam ki üzni magamból azt a szörnyű idegességet ami bennem volt. A hotelbe érve elfoglaltuk az ideiglenes szobánkat ahol egy kiadós fürdőt vettünk és átöltöztünk.

-Mikor megyünk a srácokhoz? - ült le mellém a kanapéra Lilli

-Estig várnod kell vele. - vigyorogtam rá

-Te leszerveztél mindent?- Lilli

-Persze. A fiúkhoz nem sokára bekopogtat egy inas és át add nekik egy levelet amiben megkérik Billt és Tomot h menjenek le az étterembe 8kor és kérjék ki a lefoglalt asztalukat. - én

-Nem fognak gyanakodni? - Lilli

-Nem, bízzál bennem. - vigyorogtam rá

-Mért érzem úgy h tervezel valamit? - sanditott rám

-Nem gondoltad h így fogunk eléjük állni. - vigyorogtam rá

-Most ezzel mire akarsz kijukadni? - nézett rám értetlenül

-Kicsit megvicceljük őket. - én

-Már előre félek. - forgatta meg a szemeit

-Nyugi nem lesz rossz. Szórakozunk egy jót. - nevettem

-Minden örültségbe bele viszel. - nevetett

-Ez van. - öltöttem rá a nyelvem

A délután további részét az út kipihenésével kezdtünk és aludtunk is egy keveset. Mikor felébredtünk elkezdtünk készülődni. Amint oda adtam Lilli cuccait vagy százsszor elmondta h nem vagyok normális de magára öltötte a szerelését ahogy én is tettem.

Bill és Tom kíváncsian mentek le 8 előtt az étterembe ahova meghívták őket egy különleges előadásra. Belépve az étterembe kikérték asztalukat és leülltek az egyik legeldugodtabb helyre. Az étterembe szinte minden asztal le volt foglalva.

-Szerinted mi lehet ez az egész? - Bill

-Szerintem Nyky egyik feladata lehet. - Tom

-Biztos. - rántotta meg a vállát Bill

-Ne legyél már morcos. Én is moroghatnák h Lilli nem jött ki velünk de ha egyszer nem akart akkor mit csináljak vele. És am is Nykynek tudod mennyi munkája van a végén már vissza se kell menned hozzá. - Tom

-Már nem is kell. - Bill

-Most ezt h érted? - nézett rá értetlenül

-Bocs srácok leüllhetnénk hozzátok csak itt van szabad hely. - szólalt meg egy hosszú barna hajú lány

-Persze csak nyugodtan. - mondta Tom

-Köszi. - mosolygott rá majd leülltek mind a ketten egymás mellé

A két srác csendben nézelödött az étteremben míg eközben a két lány egymáshoz bújva sussorogtak és nevetgéltek aztán hirtelen rá néztek a fiúkra.

-Egyébként Lia vagyok ő pedig a barátnőm Julie. - mutatkozott be a barna

-Én Tom vagyok ő pedig az öcsém Bill. - mosolygott rájuk Tom

-Szia. - mosolyogtam Billre aki csak elfordította fejét

-Bocs de most morgos kedvében van mert a barátnőjének dolgoznia kellett és nem kisérte ki a reptérre.- Tom

-Persze meg lehet érteni. - Lia

-Honnan jötettek? - Tom

-Németországból. - Lia

-Tényleg? És honnan? - Tom

-Berlinből. - Julie

-Milyen véletlen mi is onnan. Akkor lehet ezért vagytok ilyen ismerösök. - Tom

-Nem tudom nem emlékszem h láttalak volna titeket. - gondolkozott Julie

-Akkor lehet összkevertelek titeket valakikkel. - Tom

-Meg eshet. - mosolyogtam

Beszélgetünk közben meghozták a vacsoránkat is. Bill szótlan volt és párszor a telefonján mataton és vagy 10 sms-t elküldött.

-Ah én nem bírom tovább. Meddig kell még ezt a fejemen tartani? - vett le a mosdóba Lilli a parókáját

-Nyugi Julie azzaz Lilli. - nevettem - Mindjárt vége.

-Bill elég nyugtalan kezdett lenni. - dölt neki a mosdó kagylónak

-Észre vettem. Egyáltalán nem vidám, szomorú és köze van hozzám. - néztem Lillire

-Nyugi szerintem már nem haragszik. Lehet azért ilyen mert probált téged elérni és téged meg nem lehet elérni. - Lilli

-Menjünk vissza aztán lepjük meg őket. - mosolyogtam

-Rendben. - tette vissza parokáját -Mehetünk Lia.

-Oké Julie. - vigyorogtam rá

Majd visszamentünk a fiúkhoz. Leülltünk és elfogyasztottuk a deszertünket.

-Ti is egyébként meg letettek híva ide? - Tom

-Nem, mi más célt szolgálunk. - mondtam rá nézve

-Mit? - Tom

-Most? - nézett rám Lilli

-Igen. - bolintottam majd egyszerre levettük a parokákat és leengedtük eredeti hajunkat.

Tom elkiáltotta magát és Lilli nyakába ugrott Bill pedig csak nézett rám de csak semleges arccal nézett rám majd hirtelen felállt az asztaltól és kirohant én meg utána. A liftnél értem utol épp h sikerült belépnem a zárodó liftbe.

-Nem egyszerű magassarkúban futni. - döltem neki a lift falának

-Úgy tudom nem voltál kiváncsi rám. - Bill

-Miattad csináltam mert megakartalak lepni. De megbántottál mikor csak úgy elmentél. Jót akartam neked te pedig idiótán viselkedsz és faképnél hagysz. De láttom a viselkedésed semmit sem változot. - tettem karba a kezem

-Nem volt szépjáték. - lépett közelebb hozzám

-Semmit nem lehet előled titokba tartani - néztem a szemeibe

-Ahogy előtted sem.- karolt át a derekamnál

-Mondtam már h utállak? - mosolyogtam rá

-Ma még nem. - mosolygott rám

Átkaroltam a nyakánál majd közelebb húzva magamhoz megcsókoltam közben Bill leállította a liftet így fél úton megállt. A liftben eléggé felforosodott a levegő. Bill a lábaimnál fogva felemelt majd körbe fontam derekánál.

-Azért nem egészen sikerült eltitkolnod h jössz. - mondta Bill mikor lihegve ültünk a lift padlóján

-Ezt meg hogy érted? - néztem rá

-Mikor ott voltam nálad véletlenül megtaláltam a jegyet. - Bill

-Turkáltál. - néztem rá szúrosan

-Dehogy csak véletlenül akadt as kezembe mikor gyertyát kerestem. - Bill

-Jobban el kellett volna rejtenem. - én

-De mikor össze vesztünk azt hittem nem jössz. - Bill

-Először nem akartam mert dühős voltam de aztán meg gondoltam magam. - mondtam

-Egyébként komolyan gondoltad azt h ne keresselek többet? Vagy most mi van? - Bill

-Általában mindig azzon veszünk össze h én mennyit dolgozom. Most is ez volt a gond de h a kérdésedre válaszoljak az csak a bánat és düh mondata velem nem gondoltam komolyan hisz nélküled semmi nem lennék. - néztem bele szemeibe

-Sajnálom h olyan bunkó voltam így útolag bele gondolva tényleg gyerekesen viselkedtem. Talán sosem fogom elviselni h az munka az első. - Bill

-Engem nem zavar ha nyavajogsz amíg együtt vagyunk semmi gond nem lehet. - bújtam hozzá

-Akkor nem akarsz szakítani? - Bill

-Meg se fordult ilyen a fejembe. - én

-Akkor megnyugodtam és megprobálok változtatni. - mosolygott rám

-Nekem így vagy tökéletes ahogy vagy ilyen nyafogosan. - csókoltam meg

-Azt hiszem ideje lenne mennünk mielőt fel nem tűnnik valakinek h nem mükődik a lift. - Bill

-El is felejtettem hol vagyunk. - nevettem miközben fel keltünk

Elinditotta a liftel majd az emeltre mentünk ahol a szobánkba mentünk. Mivel holnap úgy is átmegyünk az eredetileg lefoglalt szigetünkre amit már Gustav és Georg elfoglalt ezért k sem pakolt egykönk sem. Tommal és Lillivel nem futottunk össze de tudtam hogy nagyon jól szórakoznak. Billel mi kicsit nyugisan töltöttük. Sétáltunk egyet a parton az éjszakában...