57.rész - Ez most valami tréfa?

A látvány lessokolt ahogy Bill és Hayley ott feküdtek az ágyon mozdulatlanul Rick pedig gúnyos vigyorral nézett rám aki ott ült az ágy szélén. Könnyek mardosták a szemeim és egyszerűen semmi hang nem jött ki a torkomon.

-Szia. - Rick

-Mit ... mit csináltál velük? - nyögtem ki akkadozva

-Nyugi csak alszanak. - állt fel az ágyról - Azt hitted h megszabadutál tőlem attól h elköltöztettek? Hát rosszul hitted. - ragadott meg a karomnál

-Engedj el. - kapáloztam szorításából

-Ne hisztiz az nem te vagy. - Rick

-Mért nem tudsz leszállni rólunk? Keres magadnak mást akit kinozhatsz de engem felejts el. - néztem rá könnyes szemekkel

-Én már megtaláltam aki nekem kell minek keresek mást. - vigyorgott rám

-Mit akarsz mit csináljak? - én

-Mivel önszántadból úgy sem jönnél el velem ezért kénytelen vagyok máshoz folyamodni. 1 hónap múlva lesz ezeknek a majmoknak koncertjük Párizsban ha oda értettek onnantól tovább csak az enyém vagy. Szó nélkül lépsz le és ha bárkinek is szólni mersz a kis lovagodnak annyi lesz vonatkozik ez arra is ha nettán arra készülsz nem jössz el. - Rick

-Hol találkozunk? - nyeltem nagyott

-Arról majd értesítelek. De most ideje mennem láthatóan idáig hatott az altató. - nézett hátra

Hátra néztem és észre vettem h Bill mocorogni kezd oda akartam menni hozzá de Rick vissza rántott magához.

-Ne feled egy hónap. - mondta majd lehajolt hozzám és megcsókolt mikor bele unt h nem teszek semmit el lökött magától és ki ment a szobából.

Idegesen töröltem a számat majd oda sétáltam az ágyhoz és ébreszgetni kezdtem Billt.

-Bill. - ébreszgedtem

Motyogott valamit aztán lassan kinyította szemeit.

-Mennyi az idő? - nézett rám álmosan

-Fogalmam sincs. - én

-Jól vagy olyan sápadt vagy? - nézett rám aggódva

-Emlékszel valamire? - én

-Nem mire kéne? - Bill

-Semmire felejtsd el. - öleltem magamhoz

-Nyky mi a baj? - fogott meg a vállaimnál és elhúzott magától h rám nézhessen

-Semmi. - én

-Valami nincs rendbe veled. - Bill

-Nem kell aggodnod jól vagyok tényleg. - mosolyogtam rá h abba hagya a kérdezgtést

-Valamit titkolsz de ha el akarod mondani ki várom. - Bill

-Nincs semmi titkom előtted. - én

-Jól van. - puszilt meg

Felkeltem mellőle majd Hayleyhez mentem felvettem és átvittem a szobájába.

-Anyu. - nyitotta ki a szemét

-Mond kicsim. - ültem le

-Tényleg elmész avval a bácsival? - Hayley

-Ébren voltál? - kérdeztem mire bolintott - Nem mennék el de nem szeretném ha Billnek baja esne.

-És engem is elhagysz? - Hayley

-Nem dehogy ne beszélj butaságokat. - néztem rá könnyezve

-Ne sírj anyu én veled leszek. - bújt a karjaimba

-Tudom kicsim de ez most olyan nehéz. - én

-Minden rendbe fog jönni. - nézett fel rám

-Igen. - én

Letöröltem a könnyeimet és megprobáltam rendbe szedni magam h Bill ne fogjon gyanút. Ha azt szeretném h ne essen semmi baja akkor muszáj elfojtanom magamba az érzéseimet és úgy tenni mintha mi sem történt volna. Kicsit megijjedtem h Hayley fent volt mialatt én Rick-el beszéltem és reménykedem benne h Rick nem vette észre. Hayley már nem volt álmos így úgy döntöttünk h lemegyünk a konyhába és csinálunk valami sütit.

-Mi jót csináltok? - karolt belém Bill

-Sütit sütünk. - mosolyogtam rá

-Finom illata van. - nyalta meg a száját

-Az íze is az lesz. - csókoltam meg

-Majd letesztelem. - kaptam egy puszit majd ki sétált a konyhából

Miután Bill kiment a konyhából betettem a sütőbe az első adag süteményt és amíg sült össze pakoltam. Hayley Bill után szaladt h megnézze mit csinál és ott is ragadt nála.

A délután hamar eltelt de korán lefeküdtem mert nem éreztem magam fényesen. Émelygett a gyomrom és eléggé fáradt is voltam de nem értettem miért de úgy voltam vele h biztos a sok idegesség. Bill lefektette Hayleyt h nyugodtan tudjak pihenni mikor bebújt mellém az ágyba már aludtam.

Nem volt nyugodt éjszakám. Nem volt rémálmom de nyugtalanul aludtam. Reggel mikor felébredtem Bill már nem volt mellettem. Kikeltem az ágyból és lementem a konyhába ahol egy üzenett várt Billtől h a studióban van és Hayley is vele van.

Letettem a papírt és neki fogtam reggelizni. Miután meg ettem szokásos reggelimet még mindig úgy éreztem h triplán meg tudnám enni de nem akartam mert aztán a végén megint csak mehetnék ruhát vásárolni de aztán a végén nem bírtam ki és bekaptam még pár falatott.

Aztán felmentem az emeltre ahol neki kezdtem öltözködni. Mivel ma különösebb dolgom nincs csak pár papír aláírása de ezt a studióban is megtudom csinálni így amint elkészültem kocsiba ültem és a studióba mentem. A studió előtt még beugrottam a kávézóba ahol vettem a srácoknak szokásos kávéjukat majd végleg elvezettem a studióba.

A srácok belemerültek a gyakorlásba így hát letettem eléjük a kávéjukat majd leülltem a kényelmes kanapéra és alá firkantottam azt a pár papírt majd a laptopomon kezdtem el dolgozni.

Egy ideig elgondolkodtam azzon h miért vannak nekem ezek a furcsa "szokásaim" mostanában. Ha jobban bele gondoltam az idegességtől nem hízik senki sem, az émelység még oké na de fáradékony sem lesz tőle az ember vagy igen? Ha nem akkor mi a fene folyik velem? Aztán eszembe jutott valami amitől idegesebb lettem mint bármi mástól. Nyelni sem tudtam annyira belém hasított a dolog. A táskámban kezdtem el kutatni h megnézzem a naptáram. Ahogy át futottam rá késik a bajom... na ne az nem lehet...

-Jól vagy? - nézett rám Tom

Megráztam a fejem és rá néztem.

-Bocsi siettnem kell. - dobtam be a naptárat a táskámba

-Mi történt? - nézett rám aggódva

-Semmi csak... csak el kell mennem. Ebédre itt vagyok. - nyomta le neki egy puszit majd kirohantam a kocsimhoz

-Nyky hova ment?- Bill

-Nem tudom. Egyszer csak felpattant és elrohant. - Tom

-Nem tudom mi van vele mostanában olyan fura. - Bill

-Túl sokat aggodalmaskodsz. - veregette vállon Tom Billt

-Lehet de nekem akkor is valami fura. - Bill

-Ha lenne valami azt biztos elmondaná. - Tom

-Lehet. - Bill

-Menjünk vissza gyakorolni. - Tom

-Menjünk. - Bill

Míg Bill és Tom rólam beszélgettek adig én haza értem a fürdőbe rohanva kezdtem el keresgélni teszt után de miután nem találtam rá jöttem h az utolsót adtam oda múltkor Miminek. Idegessen járkáltam a fürdőbe és probáltam lenyugtatni magam. Úgy döntöttem felhívom Lillit legalább lenyugtatt. Kimentem a telefonomért és hívtam is.

-Szia. -vette fel

-Szia. Mit csinálsz? - én

-Most végeztem a fotozáson. Miért? - Lilli

-Van most valami dolgod? - én

-Megijesztesz. - Lilli

-Szükségem volna sürgőssen egy terhességi tesztre de nem akarok az ideg állapotomban vezetni. - én

-Rosszul hallottam?- Lilli

-Nem ha megkérhetlek hoznál nekem. - én

-Persze. De most komolyan arra tipelsz h esetleg? - Lilli

-Ezt majd akkor beszéljük meg ha itt leszel. Nem áltatom magam feleslegesen. - én

-Jó persze. Negyed óra és ott vagyok. - Lilli

-Köszi várlak. - én

Majd letettük. Míg Lillire vártam igyekeztem nyugodt maradni ami többé kevésbé sikerült is. Fél óra eleltével betoppant Lilli. Hálásan öleltem meg majd kikapva a kezéből a tesztett mentem be a fürdőbe ahol megcsináltam. Míg várakoztunk az eredményre Lilli faggatni kezdett.

-Miből gondolod h terhes vagy? - Lilli

-Egy ideje nincs rendben velem valami. Rossz közérzetem van, rohamosan hízom, többet eszek mint általában és néha úgy érzem még az is kevés és késik a bajom egy hetet. - én

-Ez lehet mástól is.- Lilli

-Tudom de meg akarok benne gyözödni. - én

-És ha pozítiv lesz? - Lilli

-Fogalmam sincs h fogok reagálni rá ha az lesz. Ti tudjátok a legjobban mennyire vágyom egy saját babára de elvesztettem a reményt h valaha is lesz. - én

-Mi mind melletted fogunk lenni bármi legyen. - fogta meg a kezem Lilli

-Ideje megnézni. - sóhajtottam fel

-Menjünk. - húzott fel a kanapéról

Majd bementünk a fürdőbe, remegve nyúltam a tesztért de nem volt lelki erőm megnézni ezért rá bíztam Lillire.

-Nézd meg te én nem vagyok rá képes. - húnytam le szemeim

Ki vette a kezemből és amint megnézte némán állt előttem. Kinyitottam a szemem és idegessen várakoztam h megszólaljon de aztán nem bírtam tovább és megnéztem eltáttottam a szám a teszt láttán... pozítiv volt az eredmény...

A szoba forogni kezdett velem megkapaszkodtam a csapban és leülltem a bambusz pufra és elsírtam magam.

-Ugye ugye ez most valami tréfa? - én

-Nem én is láttam. - guggolt le elém Lilli

-De én ezt nem értem hisz azt mondták nem lehet. - én

-A fentiek talán nem akarták h boldogtalan maradj. - Lilli

-És ha nem igaz? - én

-Ezt csak egy féle képpen tudjuk meg el kell mennünk a nőgyógyászhoz aki megerősíti a dolgot. - Lilli

-De az napok kérdése míg idő pontott kapunk. - én

-De nem a te orvosodnál. Ő rögtön fogadni fog. - Lilli

-Akkor menjünk azonnal. - álltam fel miközben megtöröltem az arcom

-Rendben. - Lilli

Majd felkaptuk a táskáinkat, kocsiba ültünk és a dokimhoz mentünk h minél hamarább rá mondja igaz vagy sem. Tényleg terhes vagyok vagy nem...