20. r�sz. J� �tletek.

L�ttam Tom arc�n a megh�kken�st, mikor Bill szob�j�b�l j�ttem ki reggel, de nem el�sz�r fordult el�, hogy Billel aludtam, �gy most sem okozott neki k�l�n�sebb probl�m�t.

-                     J� reggelt. – k�sz�ntem.

-                     F�ztem k�v�t. – felelt. – Nem tudom, mi a terved m�ra, de anyu�k �tj�nnek eb�dre.

-                     Hogyhogy?

-                     Anyu sz�linapja van ma. – vil�gos�tott fel kiss� s�rt�d�tten.

-                     Teljesen kiment a fejemb�l. – n�ztem r� r�m�lten.

-                     Egyiptomi nyaral�st kap t�l�nk, m�r mindent elint�ztem.

-                     K�sz�n�m.

M�r meg sem d�bbentem azon, hogy n�lk�lem int�zkedett egy �rva sz� n�lk�l. Jobban lek�t�tt, hogy vend�g�l kell ma l�tnom Simon�t �s a f�rj�t, Gordont. Nem vagyok felk�sz�lve, takar�tanom �s f�zn�m kell.

Egy kortyra h�ztam le a k�v�t, majd el�hal�sztam a szekr�nyb�l a szak�csk�nyvemet.

-                     Mi finomat f�z�l? – jelent meg egy hirtelen huppan�ssal a konyhapultra �lve Bill.

-                     Rendeltem kaj�t. Itt lesz, mire anyu�k is. – k�z�lte k�z�ny�s hangon Tom.

Sz�mon k�r� tekintetem fel� vetettem �s k�zben akaratlanul is az a gondolat futott �t az agyamon: meg leszel te n�lk�lem is…

-                     �rtem. – csuktam �ssze a k�nyvet. – Akkor r�m nincs is sz�ks�g ma.

A gardr�bom fel� vettem az ir�nyt.

-                     Ezt meg mi�rt csin�ltad? – vonta �t k�rd�re Bill.

-                     Gondoltam, �gy egyszer�bb.

-                     Egy�ltal�n nem vontad be �t anyu sz�linapj�ba, pedig tudod, hogy szeret ezzel foglalkozni.

-                     Ak�rmilyen meglep�, nem az volt a sz�nd�kom, hogy hasznavehetetlenn� tegyem. Ink�bb meg akartam k�nny�teni a dolg�t.

-                     Akkor ezt most mond meg neki is.

-                     Meddig maradsz m�g? – b�kte meg �ccs�t m�ltatlankodva, �s ut�nam j�tt.

-                     Hova m�sz?

-                     �tmegyek Ly�hoz.

-                     �s anyu?

-                     Majd felk�sz�nt�m. Veszek neki valamit, �s rem�lem megbocs�t, ami�rt kiment a fejemb�l �s ami�rt, senki nem is eml�keztetett r�.

-                     Az utaz�st m�r r�g kifizettem, tot�l spont�n, mikor a pl�z�ban el�m ker�lt egy utaz�si iroda. A kaj�t meg az�rt rendeltem, mert gondoltam a tegnapi ut�n, nem lesz kedved eg�sz d�lel�tt f�z�csk�zni. Seg�teni akartam, ne csak a rosszindulatot felt�telezd r�lam �lland�an.

-                     J�l van, ne haragudj. – adtam meg magam.

-                     Azt akarom, hogy itthon maradj.

-                     Tess�k?

-                     Ok�, bocs. Szeretn�m, hogy maradj itthon. – helyesb�tett mosolyogva.

Az a lehengerl� mosoly �lt ki az arc�ra, ami�rt �lek halok, mi�ta el�sz�r megl�ttam �t.

-                     Na, mit mondasz? – l�pett k�zelebb.

-                     Maradok.

-                     K�sz�n�m. – puszilt arcon.

M�ly s�hajom azonnal el�rult.

-                     J�l vagy? – k�rdezte szemembe n�zve.

-                     Nem tudom leszek-e valaha j�l. De hagyjuk is. – szedtem �ssze magam.

-                     Megyek, megk�rdezem anyut, �thozzam-e �ket.

-                     Rendben.

Elindult az ajt� fel�, �n pedig csak n�ztem a h�t�t, �s tudtam, valamit mondanom kell.

-                     Tom.

-                     Igen? – fordult vissza.

-                     Ne haragudj.

-                     Mi�rt?

-                     Hogy lel�ptem az esk�v�r�l.

-                     Bocs, hogy olyan helyzetbe hoztalak. – replik�zott azonnal.

-                     Ha hazaj�ttek a n�sz�tr�l, felh�vom �s bocs�natot k�rek.

-                     J� �tlet. – b�ztatott kedvesen. – �s tudod, mi lenne m�g az?

-                     Mi?

-                     Ha t�nyleg szeretn�d, anyu biztos nagyon �r�lne a tiramisudnak.

-                     Ez t�nyleg az.

-                     Csak fogd be Billt is, mert kezd kezelhetetlenn� v�lni.

-                     Na? – faggatta egyb�l �t Bill, amint �jra a konyh�ban volt.

-                     Tudod milyen �rz�s, hogy meg akarom cs�kolni, de nem tudom, hogy megtehetem-e?

-                     Nem tudom, mit mondhatn�k erre.

-                     Na, ezt is el�rtem v�gre.

-                     Barom. – adta vissza az el�z� oldalba b�k�st. – De komolyan. Mi�rt ne tehetn�d meg?

-                     A francba is, a feles�gemr�l besz�l�nk. – szedte �ssze mag�t.

Nem hallottam, hogy �jra bel�p a szob�ba, megijedtem, mikor meg�reztem karjait derekamon. Maga fel� ford�tott �s megcs�kolt. F�ldbegy�kerezett l�bakkal �lltam, � pedig �jra r�m mosolygott �s k�z�lte:

-                     Ha m�r a j� �tletekn�l tartottunk.

-                     Ez volt a legjobb.

-                     H�t nem tudom, �n az�rt nagyon v�gyom arra a tiramisura.

-                     Egy perc �s nekil�tok.

-                     Anyu az. – �llap�totta meg kintr�l cs�rg� telefonj�t meghallva.

Eg�sz nap �reztem annak a cs�knak az �z�t ajkaimon. Ott, abban a p�r m�sodpercben, �jra �nmaga volt. Amit mondott, ahogyan mondta, �s ahogy k�zben n�zett r�m… b�r minden m�shogy t�rt�nt volna. B�r biztos lenn�k abban, hogy vele kell le�lnem az �letem. B�r m�r r�g elkezdt�nk volna seg�teni a kapcsolatunkon ahelyett, hogy duzzogva romboltuk.

Eg�sz h�tv�g�n a h�tf�i nap k�r�l lengtek a gondolataim. Egyr�szt v�rtam m�r, hogy t�l legyek rajta, m�sr�szt rettegtem t�le. Nem m�rlegeltem a h�tv�g�n, m�r lez�rtnak tekintem a dolgokat, nem hiszem, hogy b�rmi is v�ltoztathatna rajtuk.

Amikor vas�rnap reggel felh�vtam aput, hogy ott leszek h�tf�n, egyb�l azt k�rdezte, biztos ezt akarom-e. Azt feleltem, nem l�tok m�s kiutat, � pedig nem faggatott tov�bb, azt mondta m�ris felh�vja az �gyv�dj�t.

Az, hogy Tom h�ta m�g�tt cselekszem, �s nem �l�k le, megbesz�lni vele, nem volt fair. �s ezt nagyon j�l tudtam. Mint ahogy azt is, hogy ha meg akarn�m besz�lni, nem jutn�k semmire.

Alig aludtam valamit, Tom sz�ntelen horkol�s�t hallgattam �s forgol�dtam, m�g v�g�l hajnalban elnyomott az �lom, reggel nyolckor pedig cs�rg�tt az �breszt�m.

Lenyomtam, m�g miel�tt fel�bredt volna, halkan kikeltem mell�le, � pedig egy halk ny�g�s ut�n �tfordult az �n oldalamra, �tvetette karj�t a kisp�rn�m felett �s aludt tov�bb. Tal�n h�lyes�g �tengedni magam szentiment�lis gondolataimnak, de az a felismer�s futott �t rajtam, hogy tal�n most aludtunk utolj�ra �gy egy�tt. � �desen alszik, �n pedig elmegyek egy �gyv�dhez, hogy elind�tsam a proced�r�t, aminek v�geredm�nyek�pp, elv�lasztanak minket, semmiss� teszik az esk�t, amit az olt�rn�l tett�nk �s hivataloss� v�lik a t�ny, miszerint t�nkrement a h�zass�gunk.