58.rész - Billnek elmondod?

Hamar oda értünk az orvoshoz aki hamar fogadott minket. Miután bementem vizsgálni kezdett majd ki küldött Lillihez és várni kezdtünk h szólítsanak minket. Idegesen járkáltam fel alá és folyamatosan néztem az ajtót h mikor nyílik ki.

-Már szédülők tőled. - Lilli

-Mi tart már ennyi ideig? - én

-Nyugi. - Lilli

-De nem tudok. Tudni akarom h igaz-e. - néztem rá

-Tudom de rossz rád nézni. - Lilli

-Oké lehigadok. - mondtam miközben leülltem

Rám mosolygott nyugtatás képpen. Kicsit sikerült is lenyugodnom de még mindig nagyon izgatott voltam de féltem is.

A csendet a telefonom csörgése zökentett vissza elmélkedésemből. Kivettem a táskámból és egy ideig elnézeggettem de aztán felvettem.

-Szia. - én

-Szia. Merre vagy? - Bill

-Lillivel fontos dolgom akadt de nem sokára végzem. - én

-Jól van csak mert Tom mondta h nagyon elrohantál. - Bill

-Igen mert megfeledkeztem h Lillivel megbeszéltünk valamit. - én

-Ez csak is azért lehetett mert sok mindenre akarsz egyszerre figyelni. - Bill

-Ezentúl bele irok mindent a naptáramba. - nevettem

-Na jól van hagylak titeket. Otthon várunk. - Bill

-Rendben. Puszi. - én

-Szia. - Bill

Majd letettük.

-Ki volt? - nézett rám Lilli

-Bill. Megakarta tudni mért rohantam el a studióból mikor Tom oda jött hozzám. - én

-Nicol? - jött ki a növér

-Igen? - álltam fel egyből

-Jöjjenek be. - nővér

-Rendben. - én

Majd felkeltünk és bementünk a rendelőbe ahol mosolyogva fogadott minket a doktor nő.

-Üljetek le. - mutatott az előtte levő székekre

-Mi lett az eredmény? - kérdeztem egyből ahogy leülltünk

-Igazat adok a tesztnek tényleg terhes vagy még hozzá 2 hónapos. - mosolygott rám

-De... de én ezt nem értem hisz azt mondták nem lehetséges. - én

-Mi is tévedhetünk de számolhatjuk csodának is. Gratulálok. - mondta

-Ezt még meg kell emésztenem még mindig úgy érzem álmodom. - én

-De volna egy dolog még. - doki

-Mi? - néztem fel rá

-Be kell feküdnöd a korházba h kivizsgáljunk minden rendbe van e. - doki

-És ez mikor kellene mert hétfőn turnéra indul a banda. - én

-Ha holnap délelőtt befekszel akkor péntek délután már haza is mehetsz. - mondta

-És adigra meg lesznek az eredmények is?- én

-Persze. - doki

-Rendben. - én

-Jól van akkor írok egy beutalót amit majd leadsz ha bejöttél és bekísérnek a kortermedbe. - mondta miközben írogatni kezdett

-Jó.- én

Miután megírta a papírt és oda adta nekem elköszöntünk tőle majd elindultunk haza. Út közben Lilli nem bírta ki h ne faggason.

-Billnek elmondod h terhes vagy? - Lilli

-Azzon gondolkodom h egy kicsit még megtartom magamnak. Nem az h elakarom tőle titkolni csak meg akarom várni a vizsgálat eredményeit h minden rendbe lesz e vele. - én

-Persze ezt megértem és nyugi nem mondok semmit sem. - mosolygott rám

-Köszi. - néztem rá hálásan - És azt is h eljöttél velem.

-Ugyan rám számíthatsz. Úgy örülök most nagyon vágytál erre a babára és most sikerült. - Lilli

-Nem hittem el h tényleg igaz de most már kezdtem hinni h tényleg bennem növekszik. - simitottam végig a hasamon

-Alig várom Bill rekacióját. - Lilli

-Attól viszont kicsit tartok nem beszéltünk ilyen dolgokról. - én

-Szerintem örülni fog neki. - vigyorgott rám

-Majd kiderül. - mosolyogtam rá

-De most ugye tudod h nem szabad idegeskednek és kicsit vissza fogni a munka mániádból. - Lilli

-Mindent meg teszek azért h egészséges legyen. - én

-És mit mondasz Billnek mért kell befeküdnöd a korházba? - Lilli

-Szokásos kivizsgálás a balesetem miatt. - én

-Azt hiszem ez jó lesz. - Lilli

-Na de menjünk be. Ahogy láttom Tom is itt van. - én

-Igen én is úgy láttom. - Lilli

Majd kiszálltunk az autóból és bementünk a házba.

-Megjöttünk. - kiabáltam miközben levettük a cípőnket és a kabátunkat

-Szia anyu. - rohant felém Hayley

-Szia kicsim. - emeltem fel és megpusziltam a homlokát

Majd együtt bementünk a nappaliba.

-Áh megjöttek az eltűnt lánykák. - nézett ránk Tom majd megölelt engem Lillinek meg adott egy csókot

-Szia.- karoltam bele Billbe és adtam egy puszit a szájára

-Jó kedved van. - vigyorgott rám

-Jól sikerült a Lillis napom. - mosolyogtam Lillire aki kacsintott rám egyet - De van egy kis rossz hírem.

-Baj van? - nézett rám aggódva

-Nem dehogy. Nyugi nincs semmi baj. Emlékszel h meséltem neked az autóbalesetemről. - én

-Igen mi van vele?- Bill

-Minden évben részt kell vennem egy kisebb kivizsgáláson és erre a héten kerül sor holnap be kell feküdnöm a korházba. - én

-Akkor nem jössz velünk a turnéra? - nézett rám Tom

-De megyek pénteken már kijöhetek. - én

-Akkor megnyugodtam. - Tom

-És ezzen a kivizsgáláson mit fognak csinálni? - Bill

-Meg nézznek mindent h minden rendbe van-e. - én

-Ha úgy veszük legalább pihensz egyet. - mosolygott rám Bill

-Vehetjük annak. - öleltem meg

-Majd minden nap bemegyünk hozzád és nem fogsz unatkozni. - puszilta meg a homlokom

-Az jó lesz. - csókoltam meg - De ti nem tudom h vagytok vele de én nagyon éhes vagyok.

Lilli nevetni kezdett mire szúrosan néztem rá. Bill csak rám vigyorgott de nem mondott semmit. Inkább ott hagytam őket és a konyhába mentem h egyek valamit. A délután nagy részét Tom és Lilli ott töltötte és miután elmentek Billel úgy döntöttünk elviszük Hayley-t a játszótérre.

Mikor haza értünk a házunknál kellemes meglepetés vendég várt minket.

-David, hát te? - öleltem meg

-úgy gondoltam ha már haza jöttem elnézzem felétek. - David

-Helyesen tetted. - mosolyogtam rá

-De mintha kicsit kigömbölyödtél volna. - bökött meg vigyorogva

-Fel szedtem pár kilot. - én

-Az láttom. - David

-Nem jöttök be? - lépett ki Bill aki idő közben be vitte Hayleyt

-De megyünk. - mondtam

Majd bementünk és leülltünk a nappaliba.

-Milyen volt az út? És h h ilyen hamar vissza jöttél? - én

-Nem volt egy nagy szám. Nagyobb dobásra számítottam. Ezért is jöttem ilyen hamar vissza. - David

-De mi volt a gond? És a banda? - én

-A bandával semmi gond nem volt be is hívtam őket egy megbeszélésre de maga a verseny nem tetszett. És egyébként örülni fogsz a bandának. - David

-Miért? - én

-3om lányból áll és mindanyiuknak te vagy a példaképük. - David

-Én? - tátottam el a szám

-Igen onnantól kezdve meg kedveltek mikor a srácokkal megjelentél. Előtte is nagy hatással voltál rájuk de mikor megjelentél a srácokkal mégjobban bele adtak mindent. - David

-Ez meg lepett. - én

-És lebeszéltem velük egy találkozót és azt kérték tőlem h te legyél az aki meghallgatja őket. - David

-És ez mikor volna? - én

-Mondtam nekik h turnéra mész de tudták is egyébként. Ezért holnap délután eljönnek a céghez. - David

-Holnap délután? - kérdeztem kicsit hangosan

-Az nem lesz jó. Holnap Nyky fekszik be a korházba. - mondta Bill

-Korházba? Baj van? - nézett rám kétségbe esve David

-Nem dehogy. - nyugtattam meg

-Most lesz az a szokásos vizsgálata az autóbalesete miatt. - Bill

-Jah az most van? - nézett rám David olyan el kell mondanod az igazat nézzéssel

-A turné miatt előre hoztuk. - én

-A lányok biztos megértik. - David

-Meg szerintem úgy is te a szárnyaid alá veszed őket szóval biztos h találkozzom velük. - én

-Ez igaz. - mosolygott

David maradt vacsorára de végig kíváncsian nézett rám és várta h kettesben maradjunk és faggathasson de edig nem volt alkalmunk rá mert Bill ott volt velünk. De nem igazán akartam Davidnek sem elmondani mert féltem h ki kotyogja idő előtt. De eltitkolni sem tudom mert úgy is adig nem hagyna békén míg ki nem nyögöm mért kell be mennem a korházba...