21. r�sz. Feladta.

-                     Szia kicsim. – puszilt meg apu, mikor kisz�lltam az aut�mb�l az �gyv�di iroda parkol�j�ban.

-                     Szia.

-                     J�l vagy?

-                     Ha nem k�rdezgetn� t�lem mindenki ezt, jobban lenn�k.

-                     Az �n l�nyom. Aki rem�lem nem haragszik m�r r�m a p�nteki h�lyes�gem miatt.

-                     Felejts�k el. Megpr�b�lok veled �r�lni.

-                     K�sz�n�m. – h�l�lkodott. – Mehet�nk?

-                     Azt hiszem igen.

-                     Ez a n� a legjobb a szakm�ban. � az �gyv�dem, mi�ta az eszemet tudom.

-                     Vele csin�ltad v�gig a ti v�l�sotokat is?

-                     Igen.

Apu m�r felv�zolta neki tegnap telefonon a helyzetet, �gy szerencs�re nekem m�r nem kellett. A szok�sos proced�ra szerint, felaj�nl nek�nk a b�r�s�g egy tan�csad�st, de mivel mi m�r ezen is t�l vagyunk eredm�nytelen�l, �gy ez r�nk m�r nem vonatkozik.

Mikor megk�rdezte, ki akarom-e minden�b�l forgatni a f�rjemet, vagy csendben elv�lni, elborzadtam p�nz�hes arc�t�l. Kiforgatni Tomot? Dehogy! Nem kell semmi. Viszem, amit hoztam �s k�sz… magamat. Csak legy�nk gyorsan t�l rajta.

Hosszas besz�lget�s k�zben arra gondoltam, mi a fen�t keresek �n itt? Hogy jutottam el id�ig? Megk�rdezte, post�n k�ldj�k-e ki a f�rjemnek az �rtes�t�t �s a beid�z�st, vagy �n adom oda neki szem�lyesen. Azonnal r�v�gtam, hogy ink�bb �n adn�m oda neki. Nem akarom, hogy gyan�tlanul �tvegyen egy levelet �s kibontva a v�l�si pap�rjainkat tal�lja benne. �n nem akarom, hogy gy�l�lj�n, azt szeretn�m, ha meg�rtene �s egy�tt m�k�dne velem, hogy v�g�l mindkett�nknek jobb legyen.

K�t nap m�lva a kezemben lesz a pap�r �s �n oda�llok vele Tom el�. Ez a k�t nap lesz val�sz�n�leg �letem leghosszabb id�szaka.

Nem mentem m�r be dolgozni, maga a nagyf�n�k utas�tott szabira eg�sz h�tre. Enn�l jobb alibije nem kell, hogy legyen valakinek. Anette meg�g�rte, hogy mindent elint�z, amit csak tud. Mi�ta a m�ltkor �gy besz�ltem vele, jobban odafigyel, jobban koncentr�l. Rem�lem, nem neheztel r�m az�rt, de ha ez kellett, meg�rte.

Nem tudtam, mit kezdjek magammal, nem akartam Billel besz�lni m�r err�l, tudom mennyire f�j neki. Tudom, hogy � Tom t�masza lesz. �s sz�m�tok r�, hogy Tom ezek ut�n nem lesz olyan eln�z� vel�nk kapcsolatban. Lya lenne az �n t�maszom most, de tudom, hogy zajlana a besz�lget�s. Ut�lja Tomot, �s nekem most nincs er�m ut�lni �t vele.

Anyu maradt nekem. Kocsiba pattantam �s elmentem hozz�. Tudtam, hogy n�la megnyugv�sra lelek. Amint ajt�t nyitott �s karjaiba z�rt, biztos voltam benne, hogy j� d�nt�s volt.

F�zt�nk, teregett�nk, eb�delt�nk �s rengeteget besz�lgett�nk. � m�r �tv�szelt egy v�l�st �s �n v�gig ott voltam mellette. L�ttam, hogy t�nkre megy k�zben, l�ttam, mennyire szenved. Napk�zben ugyan tartotta mag�t el�ttem, de mikor �jszaka hallottam, hogy s�r a szob�j�ban, �tmentem hozz� �s beb�jtam a takar�ja al�. Szorosan magamhoz �leltem �s biztos�tottam �t afel�l, hogy �n bizony mindig leszek neki. Kisl�ny voltam m�g, annyit fogtam fel az eg�szb�l, hogy apu elhagyja anyut valaki m�s miatt. Anyunak nem volt v�laszt�sa, mint ahogy nekem sem. Megk�rdezt�k, kivel szeretn�k maradni, de a b�r�s�g apunak �t�lt. Anyu h�ztart�sbeli volt, saj�t kereset h�j�n, azonnal nyilv�n val� volt, hogy apu tud nekem mindent biztos�tani. Sz�vesen mentem apuval, mert nagyon szerettem �t, �s soha nem akart elv�lasztani az �desany�mt�l. Ebb�l kihagytak engem, nem akart�k, hogy s�r�ljek. Eg�szen addig �ltem apuval, m�g meg nem ismertem Tomot. Akkor le�ltem apuval, k�z�ltem, hogy t�bb� nem utazgatok v�rosr�l v�rosra, � pedig azt mondta, rendben kisl�nyom, ahogy szeretn�d. Felh�vta anyut, �tk�lt�ztette hozz�nk, � pedig �jra �tra kelt.

Nem �polnak t�l j� kapcsolatot, �s �n nem is v�rom el t�l�k. Anyu �lland�an f�rja �t, sosem lesz k�pes megbocs�tani neki. Azt hiszem, meg�rtem �t ez�rt. Val�sz�n�, hogy Tom sem fog nekem soha megbocs�tani. De tal�n nem is kell… nek�nk nincs senkink, aki miatt tartanunk k�ne a kapcsolatot.

Anyu este azt mondta, aludjak n�la, ne aut�zgassak m�r, ha �gy sem kell kor�n kelnem, aludhatunk, am�g csak akarunk. Egyet �rtettem vele, de mikor telefon�lnom kellett volna Tomnak, fogalmam nem volt, mit mondjak neki. A szem�lytelen m�dj�t v�lasztottam kimarad�som magyar�z�s�ra… sms-t �rtam neki.

„�tj�ttem anyuhoz, most m�r nem indulok el haza. Majd holnap. �gy sem dolgozom a h�ten. J� �jt”

„J� �jt” – j�tt az egyszer�, gyors �s tipikusan ’szarok bele’ v�lasz.

Ahogy megcs�rrent anyum telefonja, azonnal tudtam, � az.

-                     Igen? – vette fel anyu.

-                     Szia, �n vagyok az, Tom.

-                     Szia Tom. – n�zett fel�m. – T�rt�nt valami?

-                     Ez most val�sz�n�leg nagyon h�ly�n fog hangzani, �s biztos vagyok benne, hogy baroms�got csin�lok, de tudnom kell valamit.

-                     Hallgatlak.

-                     A l�nyod, ott van?

-                     Igen itt. Mint ahogy eg�sz nap is itt volt velem.

-                     Basszus. Huh. K�ssz Eva.

-                     Nincs mit. �s ha megk�rhetlek, legk�zelebb akkor ellen�rizd a l�nyomat, amikor te fedhetetlen vagy. Viszl�t. – int�zte is el anyu hamar �t �s letette a telefont.

-                     Mondtam, hogy ott lesz. – m�ltatlankodott b�tyj�nak Bill.

-                     Tudnom kellett.

-                     �s most?

-                     Most m�r Viki tud arr�l, hogy tudok a kis viszony�r�l.

-                     Szuper. Nem csak el�rultam �t, meg is bizonyosodtam arr�l, hogy nem b�zhatok benned.

-                     M�gis mit gondolt�l? Elmondod, hogy van valakije �s �n kussban v�rom, mi lesz?

-                     Na j�, most m�r mindegy, elmondhatom. Josh egy szerelmes sr�c, akit Viki nem tud le�p�teni mag�r�l. Igen, megcsalt, lefek�dt vele, de csak mert k�ts�gbe volt esve �s hidd el, m�r ezerszer megb�nta.

-                     Aha. Mint ahogy �n is. De nekem nem lehet megbocs�tani.

-                     Igazad van. Maxim�lisan egyet �rtek abban, hogy � is hib�zott. De ha megint leragadtok egy ponton, m�r nem lesz mit megmentenetek.

-                     Tudni akarom ki az. Azt akarom, hogy �lljon el�m �s mondja a szemembe, hogy lefek�dt a feles�gemmel.

-                     �s azt�n?

-                     Azt�n t�rje el, hogy szarr� verem.

-                     �s Viki?

-                     Nem tudom. Egyszer�en nem fogom fel, hogy k�ptelen megbocs�tani a f�lrel�p�semet, mik�zben � is megteszi ugyanazt.

-                     Te is tudod, hogy nem csup�n a te f�lrel�p�sed vezetett id�ig. Nem az az egyetlen, ami miatt most itt tartotok.

-                     Elegem van m�r, hogy mindig ezen r�g�dunk. El�g m�r abb�l, hogy minden egyes �ldott nap err�l sz�l.

-                     Feladta.

-                     Tess�k?

-                     Viki. Feladta.

-                     Ezt meg hogy �rted?

-                     Mutatok valamit. – �llt fel a kanap�r�l, majd alig egy perc m�lva egy pap�rral a kez�ben t�rt vissza. – P�ntek este kint �cs�rg�tt �s ezt �rta. �n nekiestem, hogy sz�nalmasan viselkedik �s haragszom r�. �sszeveszt�nk, mert csal�dtam benne. �s az�rt csal�dtam benne, mert megijedtem. Megijedtem att�l, amit a szem�ben l�ttam. � is �gy n�zett r�m, mint te. �gy, hogy azt �rezzem, �n vagyok az egyetlen, aki m�g rem�nykedik bennetek.

-                     Egy h�lye lista?

-                     N�zd meg mit �rt a v�g�re.

-                     Elvesztettem �t. – olvasta fel.

-                     El akar v�lni tes�. �s ezek nem �res szavak. Tudom. Elhat�rozta �s l�pni fog. Nem az�rt nem ment el p�nteken a tan�csad�sra, mert kibukott az apja unok�j�n. Hanem az�rt, mert akkorra m�r d�nt�tt.

-                     Kiz�rt, hogy �n ebbe belemenjek. �s nem hiszem el, hogy a h�tam m�g�tt int�zn�.

-                     Rem�lem, hogy igazad van.