23. r�sz. �tgondoltam… nem.

Tiszt�ban voltam vele, mennyire idi�ta �tlet bemenni a k�rh�zba Joshoz, de nem hagyhattam ott egyed�l. Ez az �n hib�m. Bill k�sz�n�s n�lk�l csapta be maga m�g�tt az ajt�t, mikor elment, �n pedig p�r perccel ut�na aut�ba �ltem �s a k�rh�z fel� hajtottam.

Mikor megl�ttam �t, m�g rosszabbul n�zett ki, mint ahogy eml�keztem r�. De m�r legal�bb mag�n�l volt. Elford�totta a fej�t, mikor bel�ptem a szob�j�ba.

-                     Sajn�lom. – l�ptem oda az �gy�hoz.

-                     Hogy tehetted ezt velem? – n�zett m�gis r�m bev�rzett szemekkel.

-                     Nekem f�rjem van �s ezt tudtad. �n nem akartam t�led m�st, csup�n egy kis kikapcsol�st ebb�l az eg�sz szarb�l. �n nem akartam, hogy bel�m szeress, nem akartam, hogy k�t�dj hozz�m.

-                     H�t bocs.

-                     Most l�tsz engem utolj�ra, ezt meg�g�rem. K�rlek, ne keress t�bb�! Keress magadnak egy hozz�d ill�, szabad l�nyt.

-                     Minek j�tt�l ide?

-                     Hogy ezt szem�lyesen elmondhassam. Te j� sr�c vagy, �s k�sz�n�m neked, hogy ilyen j� volt�l hozz�m. Egy kis boldogs�got csemp�szt�l a f�lresiklott �letembe.

-                     Akkor mi�rt nem vagy velem?

-                     Te is tudod, hogy nem m�k�dne. �s am�gy sem. Nekem ez nem f�r bele. �n sosem voltam az a n�, aki megcsalja a p�rj�t, �n nem tartok szeret�t �s f�leg nem j�tszadozom egy n�lam j�val fiatalabb sr�c �rz�seivel.

-                     Te jobban �rdemelsz, mint az az �llat.

-                     � nem �llat. Te mondtad a szem�be, hogy szereted a feles�g�t, m�gis mire sz�m�tott�l? Kezet fog veled �s �ld�s�t adja?

-                     Jobbat �rdemelsz n�la.

-                     Ez legyen az �n dolgom. Valami�rt hozz� mentem, �s legyen b�rmi, soha nem tudn�k igaz�n rosszat mondani r�la.

-                     �s ha t�ged is b�ntani fog?

-                     �des, hogy agg�dsz. – mosolyogtam el magam.

-                     Meg�l�m, ha hozz�d �r.

-                     Josh, v�ge van. M�r r�g v�ge van, csak nem b�rtam kimondani. Nem akartalak b�ntani.

-                     Szeretlek. – pr�b�lkozott m�g utolj�ra.

-                     Nem tudom viszonozni. Sajn�lom. K�rlek, felejts el, l�pj tov�bb �s l�gy boldog egy olyan fantasztikus p�rral, mint amilyen te vagy.

Annyira �des volt �s annyira sajn�ltam. K�nnybe l�badtak a szemei. Lehajoltam hozz�, egy puszit adtam a sz�j�ra �s otthagytam.

Rossz �rz�s volt, de valahol m�gis megk�nnyebb�l�st hozott. Lez�rtam, rendet raktam �letem ezen r�sz�ben. A m�sik r�sze m�g v�rat mag�ra… a nehezebbik l�p�s m�g el�ttem �ll.

�jabb �lmatlan �jszaka k�vetkezett. Bill nem vette fel a telefont �s nem is h�vott. Besz�ltem Simon�vel, aki szem�lytelen�l csak annyit k�z�lt, nem tud semmit, �s ha lehet ne offoljam a vonal�t, mert Bill h�v�s�t v�rja. Szempillant�s alatt kint tal�ltam magam a meghitt csal�di k�rb�l.

Fel-al� m�szk�ltam a nappaliban, v�rva, hogy Bill aut�j�nak l�mp�i bevil�g�tsanak az ablakon, jelezve �rkezt�t. De hi�ba. Hogy �n menjek be a rend�rs�gre, ahhoz viszont nem volt b�tors�gom.

V�g�l mindketten bent t�lt�tt�k az �jszak�t. Tomot mindenk�pp bent akart�k tartani, Bill pedig nem volt hajland� elmozdulni mell�le. K�z�lte a rend�r�kkel, hogy ha kirakj�k �t, elmegy, elk�vet valamit �s visszahozatja mag�t. Ett�l nem lett szimpatikusabb a szem�kben, de v�g�l hagyt�k meggy�zni magukat.

Reggel a nappaliban �bredtem egy aut� er�teljes f�kcsikorg�s�ra. Megj�ttek. Felpattanva az ablakhoz siettem, de Bill aut�j�b�l, csak Tom sz�llt ki, �s egyenesen a bej�rat fel� tartott. Ott �lltam �s v�rtam, hogy bej�jj�n.

-                     Szia. – k�sz�nt, �s �vatosan becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

-                     Annyira sajn�lom. – n�ztem egyenesen a szemeibe �s a tegnapi incidens �ta eddig b�rtam, hogy ne b�gjem el magam.

-                     Sajn�lom. – l�pett oda hozz�m �s �t�lelt. – Azt hittem… istenem, �n majdnem… soha nem b�ntan�lak, esk�sz�m! Nem lenn�k r� k�pes!

-                     Tudom. – szipogtam.

-                     Priuszom van �s k�zmunk�ra fognak majd. – k�z�lte. – De meg�rte.

Kibontakozva �lel�s�b�l, kiss� eltoltam magamt�l. Nem ment ez a besz�lget�s, mintha ez az eg�sz norm�lis dolog lett volna.

-                     Bill hol van?

-                     Azt mondta, besz�lni akarsz velem �s � ezt most nem fogja v�gig hallgatni.

A doh�nyz�asztal fel� vezettem tekintetem, ahol �jjel azt a bizonyos pap�rt hagytam… al��rva.

-                     Az mi? – vette is el azonnal. – Na nem! – t�pte gyors mozdulatokkal apr� darabokra.

-                     K�rlek.

-                     Nem. Nem �s nem. – hajtogatta, majd odal�pett hozz�m �s kezei k�z� vette arcomat. – Figyelj r�m! �n megmondtam, hogy nem engedlek el. Nem hagyhatsz el!

-                     Tudtam, hogy sz�t fogod t�pni. – b�jtam ki fog�sa al�l. – Van m�g p�r p�ld�ny.

-                     Fel�lem az eg�sz rohadt h�zat kitap�t�zhatod vele, akkor sem �rom al�!

-                     Gondold �t Tom, ez…

-                     Ok�, �tgondoltam. Nem. – szak�tott f�lbe.

-                     �s mi�rt nem? Neked ez j� �gy?

-                     A fr�szt j�! De n�lk�led egyenesen elviselhetetlen lenne! Szerinted, csak te szenvedsz? Csak te �rzed azt, hogy viszonzatlanul szeretsz? Szerinted csak neked sz�m�t, hogy egy�tt n�tt�nk fel?

-                     Ez m�r csak…

-                     Ne gyere nekem a megszok�ssal! Rendben, legyen! Igen, megszoktam, hogy mindig hozz�d j�v�k haza, de azt nem vagyok hajland� megszokni, hogy nem vagy velem!

-                     K�rlek!

-                     B�rmit k�rhetsz t�lem, ezt nem!

-                     Semmi m�st nem k�rtem eddig, csak hogy ne csalj meg!

-                     Ha t�m�n�l vagyunk, �n a kis bar�tod miatt hetekig szedhetem a szemetet, mint valami cs�ves!

-                     Ez nem vezet sehova.

-                     Mit gondolt�l? Idedugod az orrom al� ezt a pap�rt, �n al��rom �s b�k�ben elv�lunk, mintha az egy�tt t�lt�tt id� nem is sz�m�tana?

-                     Azt gondoltam, hogy meg�rtesz. Azt gondoltam, hogy te is bel�tod, hogy ez az egyetlen ki�t ebb�l az eg�szb�l. Nem akarom megv�rni, m�g meggy�l�lj�k egym�st.

-                     Nem �rdekel. – hagyott fak�pn�l �s elindult a h�l� fel�.

-                     Hova m�sz?

-                     Elmegyek egy p�r napra anyu�khoz, te pedig addig sz�pen �tgondolod �s r�j�ssz, mekkora faszs�gra k�sz�lsz.

-                     Nekem m�r nem kell t�bb id�. – sz�ltam ut�na, mire megtorpant. – M�r �sszepakoltam. Elmegyek.

-                     Francba, ne csin�ld m�r ezt. – fordult �jra fel�m �s l�ttam a szem�ben, hogy egyet �rt.

Nem az�rt nem megy bele a v�l�sba, mert nem �rt velem egyet. �sszeszorult a gyomrom, ahogy szemembe n�zett �s led�lve a kanap�ra, �jra s�rni kezdtem.

-                     Rendben. Meghallgatlak. – �lt le mell�m.

-                     El szeretn�k v�lni. – n�ztem r� k�ts�gbeesve. – �j �letet akarok kezdeni, boldog akarok lenni. �n �gy meg�r�l�k sz�pen lassan. Te megcsalsz, �n k�ptelen vagyok tov�bb l�pni, megcsallak, hazudunk egym�snak, alig besz�l�nk. M�r nem �gy n�zel r�m, m�r nem tudok �gy n�zni r�d. F�lek, rettegek, hogy ha �n ezt most nem l�pem meg, egyszer te fogod, �s azt nem �ln�m t�l.

-                     Megel�zt�l? – mosolyodta el mag�t, aranyosnak tartva gyerekess�gem.

-                     �n sajn�lom, hogy a h�tad m�g�tt tettem.

-                     Nem akarom. – komolyodott meg v�gig a szemembe n�zve. – �n egyszer�en nem tudom elk�pzelni n�lk�led. Igen sok a szar, de t�nyleg nem lehet m�r helyre hozni?

-                     Att�l tartok. �s ezt te is tudod.

-                     Hogy lehet, hogy �n ragaszkodom jobban?

-                     Fogalmad sincs, mennyire ragaszkodom hozz�d. De el akarlak engedni, m�g m�g szeretlek.

Nem tudtam, mi j�r a fej�ben. Azt tudtam csak, hogy enn�l sokkal hangosabb, de sokkal k�nnyebb besz�lget�sre sz�m�tottam. Nyugodt �s komoly.

Sok�ig besz�lgett�nk, �s �gy, mint m�g soha. Soha nem tudtunk ennyire komolyan �s �szint�n besz�lni egym�ssal. Egyre biztosabb voltam benne, hogy a v�l�s az egyetlen valamire is vezet� megold�s, de mialatt ott �ltem mellette �s arr�l besz�lt�nk, mi lesz ezut�n, azt �reztem, hogy bel�l bennem a tizen�t �ves szerelmes l�ny tombolva ord�t �s csal�dottan zokog, ami�rt feladtuk…