24. r�sz. Bill, mi van veled?

-                     Szeretn�m, ha te maradn�l itt. – sz�lalt meg, egy hosszabb sz�net ut�n.

Hanyatt d�lve �lt�nk egym�s mellett a kanap�n, �s m�r iszony� r�g �ta tartott a nagy besz�lget�s.

-                     Nem, maradj te. �n m�r �gyis �sszepakoltam.

-                     Ezt az egyet legal�bb hagy d�ntsem el �n. – �llt fel. – �sszedobok p�r holmit �s elmegyek anyuhoz.

L�tni, ahogy elmegy, m�g sosem f�jt ennyire. A sportt�sk�j�val egy�tt elhagyta a h�zat �s r�m sem n�zve csukta be maga m�g�tt az ajt�t.

Arra gondoltam, nem mehet �gy el. Egyszer�en nem lehet �gy v�ge. Csak kis�t�l annyi �v ut�n az ajt�n �s r�m sem n�z. Tudom, hogy most haragszik, csal�dott bennem �s kell m�g neki id� mire hajland� lesz al��rni a pap�rt. De tudja, hogy ennek �gy kell lennie.

Mikor �jra bel�pett az ajt�n, �n fel�lltam a kanap�r�l.

-                     Ezt �gy nem lehet. – k�z�lte, mire �n egyet �rt� b�logat�ssal v�laszoltam.

Filmekbe ill� jelenet volt, ahogy elindultunk egym�s fel� �s tal�lkoz�sunkat egy cs�kkal pecs�telt�k meg. V�gyt�l szomjasan �zlelgette ajkaimat, �s �n ez�ttal egy pillanatra sem bizonytalanodtam el abban, hogy ezt akarom.

K�nnyeim �ztatt�k arc�t, de mit sem t�r�d�tt vele. Felkapott, l�baimat k�rbevezette dereka k�r�l �s csak a h�l�nkban l�v� �gyunkon tett le legk�zelebb. Le�ltetett �s arcomra t�ve k�t kez�t cs�kolt, m�g �n meg nem szabad�tottam nadr�gj�t�l. Hanyatt d�nt�tt �s �vatosan h�zta le r�lam francia bugyimat, majd azonnal bef�szkelte mag�t l�baim k�z� �s �gy cs�kolt tov�bb. A sz�mat, az arcomat, a nyakamat, a v�llamat, v�g�l a melleimet. Elemeltem cs�p�met az �gyt�l, jelezve, hogy f�kezhetetlen v�gy lett �rr� testemen �s azonnal azt akarom, hogy teljes�tse be. A szemembe n�zett �s elmosolyodta mag�t. Tudtam, hogy most nem akar j�tszani, de nem is fog hevesen, azonnal nekem esni. Szeretkezt�nk. Mint m�r nagyon-nagyon r�g. Egyszerre mozogtunk szorosan egym�shoz b�jva. Szinte �reztem mellkasomon, ahogy az �v�ben ver a sz�ve.

Miut�n mindkett�nk �lvezete t�ljutott a cs�cson, rajtam fek�dve a szemembe n�zett, elkotort �vatosan egy arcomba keveredett tincset, �s valamit mondani akart.

F�ltem t�le, hogy most nem akarom hallani. �s tal�n � is f�lt kimondani. Utolj�ra megcs�kolt, majd lem�szott r�lam. K�zel f�szkeltem magam hozz�, beb�jtam �v� karjai k�z� �s lehunytam a szemem. Kimer�lt voltam, perceken bel�l elnyomott az �lom, pedig �bren akartam maradni.

Tom, ahogy �rezte, m�r nem �breszt fel a mozg�ssal, kikelt az �gyb�l. Betakargatott, egy utols� puszit nyomott gyeng�den arcomra, majd elmondta azt, ami szemt�l szembe nem ment neki:

-                     Mindig szeretni foglak. Azt akarom, hogy boldog l�gy.

�sszeszedte ruh�it, a nappaliban gyorsan fel�lt�z�tt, m�g elint�zett egy nagyon fontos dolgot, felkapta a t�sk�j�t �s elhagyta a h�zat.

Mikor felkeltem �s � nem fek�dt mellettem, tudtam, hogy elment. Felvettem a bugyimat �s kitipegtem a nappaliba. Arra k�sz�ltem, hogy �sszeszedem a Tom �ltal apr� cafatokra t�pett pap�rt, mikor megl�ttam az asztalon… egy m�sik p�ld�nyt. Al��rta.

Felkaptam a pap�rt �s k�zelebbr�l is megn�ztem. Igen, az ott Tom al��r�sa. A falnak d�ntve h�tamat, cs�sztam le eg�szen a f�ldig. Tehetetlens�g lett �rr� rajtam, amint f�ldet �rtem zokogni kezdtem. Keservesen, leveg� ut�n kapkodva s�rtam a v�l�si pap�rral a kezemben.

-                     Hello. – l�pett be a sz�l�i h�zba Tom.

-                     Tes�. – �llt fel az �tkez� asztalt�l Bill.

-                     Ne most. – tartotta fel� kez�t, �s bement neki fenntartott szob�j�ba.

Bill k�ts�gbeesve n�zett �desanyj�ra, Simone pedig egy b�lint�ssal adta gyermeke tudt�ra, hogy igenis ut�na kell mennie. Igenis most kell mellette lennie.

Tom az �gyon �lt, kez�ben m�g mindig tartotta sportt�sk�j�nak kapaszkod�j�t. Bill megr�m�lt, mikor bel�pve az ajt�n testv�re k�nnybe l�badt szemekkel n�zett r�.

-                     Al��rtam.

-                     Hogy vagy?

-                     Szerinted? – t�r�lte le egyetlen arc�n v�gigfolyt k�nnycseppj�t.

-                     �s �?

-                     Nem tudom. M�g soha nem l�ttam ennyire hitevesztettnek �s m�gis ennyire er�snek egyszerre.

-                     Elv�ltok. – hitetlenkedett elk�pedve Bill.

-                     El. – szipogott egy nagyot Tom �s lerakta v�gre t�sk�j�t.

-                     R�gjunk be?

-                     Igen. Nem akarok gondolkodni, mert �gy �rzem, bele�r�ln�k.

Bill vezetett, � v�lasztott b�rt, Tom pedig hossz� ideig csak �lt, b�mult maga el� sz�tlanul �s d�nt�tte mag�ba az �jabb r�videket. Bill pr�b�lta tartani vele az iramot, de �gy �rezte, most neki k�ne j�zanabbnak maradnia.

-                     Elmondod, mi j�r most a fejedben? – k�rdezte egy alkalmasnak v�lt pillanatban.

-                     Gyakorlatilag t�z �ve minden egyes napomat egyetlen n�vel t�lt�ttem. Ma d�lut�nt�l ennek v�ge. Nem b�rom felfogni, fogalmam sincs, hogy fogok ehhez hozz�szokni.

-                     Nagyon neh�z lesz.

-                     A neh�z az m�r megv�lt�s lesz, mert jelen pillanatban elviselhetetlen.

-                     Sajn�lom. Fogalmam sincs, hogy seg�thetn�k neked.

Tom levette a gy�r�j�t �s az asztalon p�rgette le sem v�ve szem�t r�la.

-                     Hat �ve nem vettem le. M�g akkor sem, ha fel akartam szedni valakit. Soha egy pillanatig nem volt teher, soha nem g�tolt semmiben.

-                     Hogy v�ltatok el?

-                     Besz�lgett�nk. Rengeteget besz�lgett�nk, miut�n lehiggadtam �s felfogtam, hogy � t�nyleg ezt akarja, nem csak ijesztget. D�h�s voltam, de tudod igaza volt abban, ha � most ezt nem l�pi meg, tal�n p�r h�nap m�lva m�r �gy �lt�nk volna egym�s mellett, mint k�t idegen �s �n l�ptem volna meg. Fel�lltam, �sszepakoltam �s elj�ttem.

-                     Sz� n�lk�l?

-                     Visszamentem. Ahogy kil�ptem az ajt�n �gy, hogy el�tte r� sem n�ztem, hogy nem b�cs�ztam el, tudtam, nem lehet �gy v�ge. Fogalmam sem volt, hogy mit k�ne tennem, egyszer�en nem tudtam elk�sz�nni. Visszamentem �s megcs�koltam.

-                     Lefek�dtetek.

-                     Szeretkezt�nk, ahogy ezt a csajok mondj�k. �s egy�bk�nt neked el�rulom, van benne valami. Annyira j� volt vele, �s arra gondoltam, �gy akarok r� eml�kezni. Mikor elaludt, al��rtam azt a pap�rt �s elj�ttem.

-                     Fantasztikusan tudok helyet v�lasztani, vagy t�l kicsi ez a v�ros? – l�pett Lya az asztalukhoz.

-                     Szia. – k�sz�nt neki Bill, de Tom sz�tlanul b�multa gy�r�j�t.

-                     Viki?

-                     Otthon.

-                     J�tt�l felszedni valakit? – k�tekedett tov�bb Tommal.

A kellet�n�l jobban ideges�tette, hogy tot�l semmibe veszi �t.

-                     Ne most Lya. – sz�lt m�gis hozz� Tom.

-                     Ok�, mi t�rt�nt? – komolyodott meg.

-                     A vend�gem vagy egy k�rre, �nnepelj. – csapta le a gy�r�t az asztalra. – Mindj�rt j�v�k. – �llt fel �s kiker�lve bar�tn�met, a mosd� fel� vette az ir�nyt.

-                     Elv�lnak. – k�z�lte vele Bill.

-                     Viki hogy van?

-                     Fogalmam sincs, a b�ty�m valahogy jobban �rdekel.

-                     Te haragszol r�? Bill, mi van veled?

-                     Szerintem az el�bb a saj�t szemeddel l�thattad, mi van velem.

-                     Te �g�rted, hogy a bar�tja leszel, te bizonygattad, hogy b�rmi lesz, ott leszel neki. Meg�g�red, hogy t�mogatni fogod, de amint azt teszi, ami neked nem tetszik, dobod a francba?

-                     Nem tetszik? Ez ilyen egyszer� volna szerinted? Feladta, mert neki �gy k�nnyebb.

-                     K�nnyebb igen. Nem kell egy olyan f�rfival �lnie, aki megcsalja, aki legkev�sb� sem tiszteli, aki neheztel r�, ami�rt elvesztett�k a gyerek�ket, �s aki ink�bb t�mad v�dekez�sk�pp, �s v�gign�zi, ahogy a feles�ge t�nkremegy. �n az � hely�ben m�r h�napokkal ezel�tt otthagytam volna Tomot, de � kitartott, mert hitt valamiben, amit m�r r�g elvesztett. Feladta? Igen. �s egy bar�t nem r�g bele m�g egyet, hanem megk�rdezi, hogy van!

-                     Az�rt…

-                     Nem �rdekel, mit mondasz! – v�gott szav�ba. – �n is szerettem Tomot, �r�ltem, hogy ilyen f�rje van a bar�tn�mnek, de engem sokkal jobban �rdekelt Viki boldogs�ga, mint a saj�tom. Te nem kaptad meg �t, de �gy drukkolsz a kapcsolatuk�rt, mintha a ti�d is lenne. Szem�lyes csal�d�snak veszed a v�l�sukat, pedig te magad vagy a csal�d�s a legjobb bar�tod sz�m�ra. Gratul�lok Bill! – hagyta is azonnal fak�pn�l.