62. rész legalább csókolnád meg!
2010.06.18. 13:33
62.rész - Legalább csókolnád meg!
Mosolyogva és a könnyeimel küzködve ültem az egyik széken ujjamat figyelve amin ott csillogott a gyűrű. Nos igent mondtam más mit mondhattam volna. Akár mennyire meglepett hihetetlenül boldog voltam. Nem hittem volna h ennyire meg tud valaki is lepni pláne nem egy ilyennel.
A fiúk épp a kis koncertett adták a rajongóknak akik folyamatosan jöttek oda hozzám és Billhez h gratuláljanak nekünk. Miközben ücsörögtem és néztem a gyűrűt David ült le mellém.
-Jól vagy? - tette kezét a vállamra
-Persze csak elfáradtam. - mosolyogtam rá
-Nem csodálom ennyi hír után. - David
-Tudtál róla h ezt csinálja? - én
-Nem szólt róla h mit tervezz de múltkor beszélgettem vele és nála volt a gyűrű és rájöttem a dologra. - David
-A lényeg h totál padlót fogtam. - én
-Ő is azt fog ha bejelented a meglepetésed. - David
-Bízom benne. - mosolyogtam rá
-Egyébként mikor akarod közölni vele? Remélem nem akarsz minket kihagyni. - David
-Még azt este folyamán ha vége a partynak nem engedek el senkit sem amíg nem közöltem a dolgot. Itt a táskámban a hozzá illő dolog. - mutattam a táskámra mosolyogva
-Hát kíváncsian várom a reakcióját. - David
Sokat beszélgettünk még amíg a fiúk be nem fejezték a kis koncertett majd tartottak egy kis szünetett mikor is Bill oda jött hozzám megcsókolt és szorosan a karjaiba zárt. Boldog volt, a mosolyt nem lehetett letörölni az arcáról ahogy nekem sem. Reménykedtem benne h azután is rajta lesz ez a Billes boldog mosoly mikor bejelentem gyerekünk lesz. Holnap a szüleim szerint ki fognak akadni azzon a sok híren amit közölni fogunk velük. Először teherbe estem aztán meg eljegyeztek. Anyám ki fog ugrani a bőréből az egyszer biztos.
Miután Bill kipihente magát nálam visszament a srácokhoz és osztogattak autogramokat meg beszélgettek a fanokkal. Közben én is átvettem némi szerepet és kiosztogattam azokat az ajnádékokat amiket saját kezüleg állítottam össze a fanoknak. Mindenki mosolyogva fogadta és sokak köszönetül megöleltek ami eléggé meg lepett.
Az este nagy részében nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk és a fiúk el szórakoztak egymással. Miután az összes emberke elment a srácok szét terpesztett lábakkal ücsörögtek én pedig ettem a David által hozott két adag legkedveltem ételemből. Tom és Georg jót szórakoztak rajta és nem akarták elhinni h mind megfogom enni de rosszat fogtak ki mert befaltam mind a kettőt. De aztán jót nevettünk rajtuk.
Miután jól laktam egy kis pihennő Bill ölében ücsörögve úgy döntöttem ideje volt közölni immár drága völegényemmel az én kellemes meglepetésemet. Kiszálltam Bill öléből majd elindultam.
-Hova mész? - nézett rám érdeklődve Bill
-Mindjárt. - mondtam miközben felkaptam a táksám és kutatni kezdtem benne majd kivettem a kis becsomagolt dobozt és vissza sétáltam Billhez - tessék.
-Mi ez? - vette el miközben érdeklődve nézett
-Nyisd ki és meglátjuk rá jössz e az igazi kilétére. - mosolyogtam rá
-Hajrá Bill bontsd ki. - lökte vállon Billt Tom
-Jól van már. - mondta Bill majd bontogatni kezdte
Izgatottan és szorgosan tépte le a dobzozról a csomagolást majd mikor leemelte a dobozt tettejét és kivette tartalmát eltátotta a száját miközben rám nézett tenyeréje helyezve a kis baba cípőket.
-Cípő? Én nagyobb dologra számítottam. - csüggedt le Tom - Ez rá se fér Bill lábára.
-Mert ez nem az enyém. Jól sejtem h kié? - állt fel Bill és megfogta a kezem
-Attól függ mit sejtesz. - mosolyogtam rá
-Azt h esetleg kisbabánk lesz? - mosolygott gyermekien
-Hát jól sejted. 2 hónapos terhes vagyok emiatt voltam korházban nem a balesetem miatt. Meg akartak bizonyosodni h minden rendbe van velem és a babával. - én
-Azt hittem ezzen az estén én okozok neked meglepetést de úgy látszik neked is sikerült engem meglepni. Egyszerűen nem találok szavakat mit érzek most. - mondta Bill miközben a kis cípőket nézte
-Legalább csókolnád meg. - Tom
-Tom igazán befoghatnád. - nézett szúrosan Bill Tomra
-Jól van má na. - duzzogot Tom
-Olyan bolond vagy. - nevettem Tomon Lillivel együtt
Tom szórakozottan megbökte vállam persze közben nevetett. De aztán utána csak Bill mellett voltam aki boldogan ölelt át és nem akart elengedni csak annyira engedett el h a többiek gratulálásához megtudjam őket ölelni aztán újra Bill karjai fonodtak a derekamra.
Nem maradtunk sokáig miután kibeszélgetük magunkat és összekészültünk elindultunk haza. Mikor Billel haza értünk lepakoltam a táskám, levettem a cípőm és leülltem a kanapéra.
-Fáradt vagy? - ült le mellém Bill
-Annyira nem. - mosolyogtam rá miközben adtam egy puszit az arcára
-Akkor van még kedved esetleg sétálni egyet itt a környéken? - Bill
-Ha előtte átöltözhettek. - én
-Persze úgy gondoltam én is. - Bill
-Rendben akkor menjünk. - húztam fel a kanapéról
Felmentünk az emeltre és átöltöztünk egy laza és kényelmes szabadidő cuccba majd bezártuk a házat és kézzen fogva elindultunk sétálni. Egy ideig csöndben sétáltunk majd Bill megtörte a csendet.
-Kiváncsi leszek kire fog hasonlítani. Annyira izgatott vagyok h el kell kezdenünk berendezni a szobáját, ruhákat venni és minden szükséges dolgot. - sorolta lelkesen miközben számolta a dolgokat az ujjain
-Evvel még nagyon rá érünk. - kacagtam fel
-Tudom de szeretném ha mindenne meglenne még mielőtt megszületne. - húzott magához
-Meg lesz minden. - pusziltam bele a nyakába
-Nagyon szeretlek. - Bill
-Én is téged. - mosolyogtam rá miközben oda hajolt hozzám és megcsókolt
1 órát sétáltunk majd lassan hazamentünk, lefürődtünk és lefeküdtünk aludni.
Reggel mikor felébredtem Bill már nem volt mellettem. Kicsit émelyegtem és a gyomrom sem volt valami fényesen de tudtam h ez a terhesség miatt van pedig bíztam benne h engem az ilyen rosszul léttek elhagynak de aztán nem úgy fest. Ki keltem az ágyból és lementem a konyhába ahol Bill dudorászva készítette reggelinket.
-Jó reggelt. - karoltam át hátulról
-Jó reggelt szívem. - fordult felém mosolyogva és adott egy puszit az arcomra
-Mikor keltél? - ültem le az rgyik székre
-Egy órája kb. - tett le az asztalra a reggelinket
-Pedig azt hittem én kellek hamarább. - mosolyogtam rá
-Most többet kell pihenned mivel nem csak magadra kell figyelned hanem a babára is. - Bill
-Tudom. - én
-Azzon gondolkodtam h nem e változtathatnánk meg busz beosztásokat. - ült le mellém
-Ha arra gondolsz h átjönnél a mi buszunkba nemet mondok. - én
-Miért?- Bill
-Nem változtathatok rajta egy nappal előtte. És úgy is legtöbb helyen együtt leszünk. - én
-Jó rendben csak fel ajánlottam. - Bill
-Majd ha hiányozni fogsz át csenlek a buszunkba. - paskoltam meg a kezét nevetve
-Oké. - vigyorgott rám majd oda hajolt hozzám és adott egy csókot
Miután kitárgyaltuk a busz és turné témát megigértük egymásnak h a hétvége folymán nem említjük meg és csak pihennéssel fogjuk tölteni közben megreggeliztünk. Reggeli után Bill beválalta az össze pakolást adig én felmentem és felöltöztem.
A délelőtt folyamán Billel elmentünk és bevásároltunk meg tegnap sok mindent nem tudtam megvenni amire szükségünk volt. Elég hamar eltelt az idő így mire haza értünk és kipakoltunk rövid idő után indulhattunk is a szüleimhez. Átöltöztünk majd kocsiba ültünk és elvezettem a szüleimhez...
|