26. r�sz. Nem hagylak itt.

-                     H�t te kisfiam? – lepte meg Billt �desanyja a verand�n, mik�zben a reggeli k�v�j�t sz�rcs�lgette.

-                     M�g mindig nem tartasz koffeinmentes k�v�t �s zs�rszeg�ny tejet.

-                     Majd ma veszek.

-                     K�sz�n�m.

-                     Tom?

-                     Alszik m�g.

-                     Megint hajnalban j�ttetek haza.

-                     Georggal rendesen elint�zt�k magukat.

-                     Bill, kicsim, mi a baj? – �lt le fia mell�. – Napok �ta l�tom, hogy nem vagy rendben.

-                     Semmi, �n csak… �, hagyjuk.

-                     Mi�rt nem h�vod fel?

-                     Ennyire nyilv�nval�? – n�zett Simon�ra, mint egy rajtakapott kisgyerek.

-                     Igen.

-                     Nem tudom, sz�ba �ll-e m�g velem. Fogalmam sincs, mit mondhatn�k neki. De tudni akarom, hogy van.

-                     Az b�nt, amit a bar�tn�je mondott neked?

-                     Igaza volt. �nz� voltam, �s cserbenhagytam a bar�tomat, akinek sz�ks�ge lett volna r�m.

-                     Nem kell kett�szakadnod ahhoz, hogy mindkett�j�ket t�mogasd.

-                     Annyira hi�nyzik.

-                     Att�l tartasz, mit sz�lna a b�ty�d?

-                     Att�l is. Nem akarom, hogy azt �rezze, Vikivel sz�vesebben lenn�k.

-                     A testv�reddel nem tudsz most mit kezdeni. Minden nap d�lut�nig alszik, eszik p�r falatot �s m�r megy is egy �jabb b�rba egy �jabb haverral, akivel hajnalig kimarad, �s t�m�rdek alkoholt dikt�l mag�ba. Majd n�la is lecseng ez az eg�sz, meg fogja �rteni, hogy nem foghatod a kez�t �jjelnappal.

-                     Sosem l�ttam �t m�g ennyire �sszet�rve.

-                     Nagy v�ltoz�s el�tt �ll, az eg�sz �lete �tszervez�dik. Id�vel majd beleszokik �s talpra �ll �jra. Er�s feln�tt f�rfiak lettetek, nem f�ltelek benneteket.

-                     Hib�snak �rzem magam, ami�rt nem tudtam id�ben seg�teni.

-                     Ha ez seg�t, �n is. �s a legut�bb cs�ny�n besz�ltem Vikivel, �reztettem vele, hogy nem tetszik, amit csin�l, pedig nem volt jogom hozz�.

-                     F�lek, ha felh�vom, nem k�r bel�lem. Hisz mag�ra hagytam.

-                     Ak�rmilyen j� bar�tok is vagytok, meg kell �rtenie, hogy az, ami k�zted �s a b�ty�d k�z�tt van, sokkal er�sebb mindenn�l.

-                     Hello! – k�sz�nt r�juk egy sz�l boxerben t�nferg� Tom.

-                     J� reggelt. – mosolygott az �sszk�pen Simone. – Te ilyen kor�n �bren?

-                     Egy buzi mad�r egyfolyt�ban rik�csol az ablakom alatt.

-                     Menj �t hozz�m. – aj�nlotta fel szob�j�t azonnal Bill.

-                     Ink�bb k�rek egy k�v�t. – tolta arr�bb �ccs�t a hinta�gyon �s bef�szkelve mag�t, lehunyva szem�t d�lt h�tra.

-                     Hozom. – �llt fel egyb�l �desanyja �s m�r ment is kiszolg�lni kisfi�t.

-                     Hogy vagy?

-                     Szarul. – v�gta r� azonnal Tom.

-                     A m�snaposs�g, vagy…

-                     R� kell j�nn�m, nincs az a megfelel� alkohol mennyis�g, ami kit�rli a fejemb�l. De az�rt m�g nem adom fel.

-                     Szerinted felh�vhatom?

-                     J� lenne tudni, hogy van. – lepte meg reakci�j�val �ccs�t.

-                     Nem zavarna, ha…

-                     J� lenne annyira �nz�nek lenni, hogy r�v�ghassam, eszedbe ne jusson. De f�ltem �t. Ha �n ennyire padl�n vagyok, vele el sem tudom k�pzelni, mi lehet.

-                     Mi�rt nem h�vod fel te?

-                     Ugyan. Mit mondan�k?

Bill kivette zseb�b�l a m�r bek�sz�tett mobilj�t �s el�bb az �n sz�momat t�rcs�zta.

-                     Nem veszi fel.

-                     H�vd azt a h�lye lib�t. � mindig mindent marh�ra tud.

M�r kereste is ki a telefonj�b�l Lya sz�m�t. Bar�tn�m eleinte nem volt t�l k�szs�ges vele, de a lelkifurdal�ssal k�szk�d�, depis Billnek senki nem tud sok�ig ellen�llni.

-                     Elutazott. – k�z�lte Tommal, amint lerakta a telefont. – Nem vitt se telefont, se laptopot, semmit.

-                     Hova?

-                     Az apja nyaral�j�ba.

-                     Rimini. – v�gta r� Tom.

-                     Nem tudja, mikor j�n haza.

-                     Mit mondott, hogy van?

-                     Ahogy sejtettem.

-                     Elv�gta mag�t a k�lvil�gt�l, elh�zott messzire �s ki tudja, mikor j�n haza. Fantasztikus. – �llt fel v�g�l Tom.

-                     Most hova m�sz?

-                     Felh�vom Andreast. Eszem �g�ban nincs az est�t itthon t�lteni.

-                     Tes�, nem hiszem, hogy vezet valamire ez a mindennapos iv�szat.

-                     M�r bekattantam volna en�lk�l, �gyhogy hidd el, seg�t. Jobban, mint itthon malmozni �s v�rni a rohadt t�rgyal�st, v�gig azon agyalva, mit csin�lhat most a feles�gem.

Nem sz�moltam a napokat, az �r�kat. Aludtam, mikor �lmos voltam, ettem, mikor m�r nagyon �hes, hab�r ez viszonylag ritk�n fordult el�. Mikor lement a nap �s ki�r�lt a part, s�t�lgattam, napk�zben t�bbnyire a verand�n �lve fogyasztottam apu bork�szlet�t. Soha �letemben nem �reztem m�g ennyire mag�nyosnak magam, de tudtam, m�g nincs er�m visszamenni �s emberek k�z� vegy�lni, akik sorra azt k�rdik majd, mi t�rt�nt…

P�r nap m�lva m�r kicsit sz�gyelltem magam, ami�rt kiz�rtam minden hozz�m vezet� el�rhet�s�get. Anyu �s apu biztos hal�lra agg�dja mag�t otthon. �gy mikor ki�r�lt a h�t� �s �gy d�nt�ttem, elmegyek a boltba bev�s�rolni, fel is h�vtam egy f�lk�b�l mindkett�j�ket. Sz�kszav� voltam, l�nyegre t�r�en csak azt k�z�ltem vel�k, hogy itt vagyok, majd hazamegyek, de m�g nem �rzem, hogy sietnem k�ne.

A bev�s�rl� kosaramba gyorsfagyasztott �s f�lk�sz kaj�kat dob�ltam, a patik�ban vettem egy szemcseppet, mert m�r nemigen b�rtam kis�rt szemeimmel, majd a megpakolt szatyrokkal egy�tt fogtam egy taxit �s visszavitettem magam a h�zhoz.

A part fel�li bej�raton szeretek ink�bb k�zlekedni, �gy most is a homokb�l k�zel�tettem meg a h�zat. Ahogy megl�ttam Billt a verand�n egy k�z�ps� l�pcs�fok�n �lve, mindent kiejtettem kezeimb�l.

� lassan fel�llt �s azonnal k�nnybe l�badt a szeme, ahogy megtal�lta velem a szemkontaktust.

-                     Hogy ker�lsz ide? – n�ztem r�, tartva a t�vols�got.

-                     Tudni akartam, hogy vagy. – l�pdelt fel�m, �n pedig vele egy temp�ban h�tr�ltam.

-                     Most m�r l�ttad. Elmehetsz.

-                     Nem hagylak itt.

-                     De igen. – pr�b�ltam kem�ny �s hat�rozott maradni.

-                     Sajn�lom. – ny�lt a kezem�rt, de �n kiker�ltem �t �s elindultam a bej�rat fel�.

Felsiettem a l�pcs�k�n, �t a verand�n �s m�r csuktam is be magam m�g�tt az ajt�t. Nekid�ltem �s rem�ltem, hogy mikor megfordulok, � m�r nem lesz ott.