27. r�sz. Jobban akartam, mint ti…

Bill nem t�g�tott. �sszeszedte a homokban sz�tsz�r�dott holmit, felj�tt a l�pcs�n �s le�lt a verand�n l�v� egyik napoz� �gyra.

Nem tudtam, mit mondhatn�k neki, de abban biztos voltam, hogy nem fog elmenni. Nem adja fel, � sosem adott fel semmit. Az, hogy most itt van, azt jelenti, hogy megb�nta �s nem hagy itt, m�g ezt nem k�zli velem.

T�l akartam lenni rajta, �s mindezt �gy akartam elint�zni, hogy ne l�ssa rajtam, mennyire hi�nyzott. Ehhez el kellett nyomnom magamban azt az er�s v�gyat, ami arra k�sztet, hogy h�l�san magamhoz �leljem, �s le kellett nyugodnom a kezdeti sokk ut�n.

Elmentem h�t letusolni, megt�r�lk�ztem, hajamat vizesen hagytam, majd a leveg�n megsz�rad, a konyh�ban el�vettem egy �jabb poharat Billnek is, kiv�lasztottam az er�sen megcsappant k�szletb�l m�g egy �veg bort �s kimentem a teraszra. Bill kez�be nyomtam a pohar�t, t�lt�ttem bele �s le�ltem a mellette l�v� napoz��gyra.

-                     Nem k�ne innod. – vezette tekintet�t a sarokban felgy�lemlett �res �vegekre.

-                     Nem tartunk ott, hogy b�rki megmondhassa, mit tehetek �s mit nem.

-                     Mi�rt j�tt�l ki, ha nem vagy k�v�ncsi r�m?

-                     Mert, ha elmondod, mit akarsz, hamarabb elm�sz.

-                     Nem akarod, hogy elmenjek.

-                     Bill figyelj. �n �rtem, ok�? �rtem. Fogalmam sincs, hogy hihettem, hogy nem �gy lesz �s igen, csal�d�s, de ez van. Van, amit nehezebb lesz �tv�szelnem. K�nnyebb, ha nem vagy mellettem.

-                     Nekem nem tudsz hazudni. Sosem ment.

-                     Egyed�l szeretn�k lenni. – kortyoltam poharamba.

-                     Nem akarlak egyed�l hagyni.

-                     Neked m�s mellett van most a helyed.

-                     Tom meg van most n�lk�lem. �s tudja, hogy elj�ttem hozz�d, � mondta, hogy tal�lok ide a legegyszer�bben.

Elakadt a szavam. Tomr�l hallani rosszabb volt, mint amilyenre sz�m�tottam. Vajon hogy van? Hogy viseli? Rosszul �rzi mag�t, vagy megk�nnyebb�lt? K�rdez majd r�lam, vagy haragszik r�m �s dacosan ink�bb nem �rdeklem? Legk�zelebb majd a t�rgyal�son l�tom viszont? Mi lesz, ha nem? �s mi lesz ott? A szem�be tudok majd an�lk�l n�zni, hogy beleremegjen az eg�sz testem? Er�s tudok majd maradni, m�g le nem zajlik az a v�get �rhetetlennek t�n� proced�ra?

-                     Nem hagylak itt. – tette kez�t a kezemre, mikor megl�tta, hogy magam el� b�mulva s�llyedek egyre m�lyebbre gondolataim kavalk�dj�ban �s a szememben f�jdalmas k�nnyek gy�lekeznek. – Van id�nk. Kibesz�l�nk magunkb�l mindent, mint r�gen, azt�n �sszeszeded magad, hazamegy�nk �s szemben�zel ezzel az eg�sszel.

-                     Nem csak neked okoztam csal�d�st. Feladtam, nem k�zdhetek tov�bb �s tal�n sosem fogok megbocs�tani magamnak ez�rt. De ha kicsi es�ly is van arra, hogy egyszer az �letben m�g boldog lehetek, �s a sz�leimet v�gre unok�kkal aj�nd�kozhatom meg, akkor �n kapaszkodom abba az es�lybe m�g akkor is, ha nem Tom a v�gzetem. A vil�gon mindenn�l jobban szeretem �t, de nem megy. Vele nem.

S�rni m�r nem tudtam, a k�nnyeim valahogy mintha elfogytak volna. A szemeim m�r f�jtak a rengeteg s�r�st�l, de egy �jabb pislog�ssal egy �jabb csepp folyt v�gig arcomon.

-                     �n jobban akartam ezt, mint ti. – t�r�lte le gyeng�den arcomat. – Mert szeretlek, �s mert boldognak akarlak l�tni. Nem akartam, hogy m�ssal l�gy az �s t�vol ker�lj t�lem egy olyan pasihoz, akit ut�lok majd, mert nem Tom. Ne haragudj r�m ez�rt, k�rlek. Nem akartalak cserbenhagyni, csup�n f�ltem, hogy ez megt�rt�nik �s nem akartam tudom�st venni r�la. Ez az egy h�t borzaszt� volt, mert l�ttam megzuhanni a testv�remet, �s mert nem tudtam, te hogy viseled.

-                     Nem tudom, akarok-e Tomr�l hallani.

-                     Nem is kell. Fogjuk fel �gy, hogy egy id�szak lez�rul �s tal�n egy jobb k�veti majd.

-                     T�l hossz� id�szak volt ahhoz, hogy ennyivel el tudjam int�zni. T�z �v. – suttogtam f�jdalmasan.

-                     Tudom. Tudom, mit �rzel, t�z �v rengeteg id�. Egy�tt n�ttetek fel, egy�tt csin�ltatok szinte mindent ez id� alatt. De el�tted az �let, fiatal vagy. Ha t�nyleg �gy �rzed, tov�bb tudsz majd l�pni, akkor arra koncentr�lj.

-                     Elegem van a lehangolts�gb�l, elegem van az �lland� s�r�sb�l. Szeretn�m egy pillanat alatt elv�gni ezt �s j�l �rezni magam. Kicsit mosolyogni, felszabadulni �s �lvezni az �letet.

-                     Akkor ezt fogjuk csin�lni.

-                     T�nyleg itt akarsz maradni velem?

-                     �s veled fogok hazamenni.

-                     M�r nem is eml�kszem, mikor t�lt�tt�nk egy�tt ennyi id�t.

-                     Hi�nyzott.

-                     Nekem is.

-                     Na, akkor tegy�k ezeket le, v�ltsunk gy�m�lcsl�re, azt�n menj�nk f�rdeni. Ez m�gis csak nyaral� �vezet, h�t�gra s�t a nap �s a tenger csak �gy h�vogat.

-                     K�sz�n�m.

-                     Meg is volt az els� mosoly. Megy ez. – b�ztatott.

Bill jelenl�te seg�tett. Rengeteget seg�tett. Kikapcsoltam �s j�l �reztem magam. Ketten voltunk �jjel nappal. Reggel felkelt�nk, megreggelizt�nk, k�sz�tettem neki koffeinmentes k�v�t zs�rszeg�ny tejjel, ami�rt tot�l oda volt, mondv�n, �n vagyok az egyetlen ember az �let�ben, aki k�r�s n�lk�l odafigyel erre. Minden nap felh�vta Tomot, persze gondosan elvonulva el�lem, �s mivel �n nem k�rdeztem r�, � sem mondott semmit. Strandoltunk, napoztunk, haj�k�ztunk apu csodaj�rg�ny�val, bement�nk a v�rosba v�s�rolgatni, vacsor�zni, s�t m�g egy sz�rakoz� helyet is megl�togattunk.

-                     Gyere, t�ncolj velem. – tartotta fel�m kez�t az asztaln�l �lve.

-                     Lass�zni akarsz velem?

-                     Igen, mi�rt?

-                     Le fogod taposni a l�bujjaimat.

-                     Ez nem igaz. Oda fogok figyelni.

-                     Szeretem a becsiccsentett, b�tor Billt.

-                     Akkor haszn�ld is ki.

K�zen fogva haladtunk a t�ncparkett kell�s k�zep�re, hogy kiel�g�ts�k Bill felt�n�si viszketegs�g�t is, �s ott fon�dtunk �ssze egy lass� sz�m erej�ig.

Somewhere over the Rainbow…

Szeretem ezt a dalt. �tkulcsoltam karjaimat Bill nyaka k�r�l �s fejemet nyak�ba f�rtam.

-                     Nem maradhatn�nk itt �r�kre?

-                     Jelenleg semmit sem tenn�k sz�vesebben. – felelt �s megpuszilta arcomat.

Alig p�r percet b�rtam az �temes l�pked�st, rosszul lettem. Egy�ltal�n nem ittam sokat, tal�n fele annyit, mint Bill a ma este folyam�n, de nem meglep�d�s volt, amit �reztem. Ink�bb megijedtem…

-                     Mi az?

-                     Nem �rzem j�l magam.

-                     Mit seg�tsek?

-                     Nem tudom Bill, ez… ez nem olyan rosszull�t.

-                     Ezt hogy �rted?

-                     Tegnap �ta m�r �rzem, hogy valami nincs rendben.

-                     Mond m�r, hogy mi bajod.

-                     �reztem m�r ilyen rosszull�tet. Nem egyszer. – n�ztem r�m�lten szemeibe.