28. rész. Összetartozunk örökre…

-                     Azt akarod mondani, hogy… - mosolyt láttam megjelenni az arcán, de nekem valahogy most nem ment a viszonzás.

-                     Gyanítom.

-                     Azonnal kiderítjük. – ragadta meg a kezem.

-                     Hova cibálsz éppen? – tettem fel jogosnak tűnő kérdésem.

-                     Csak van itt valahol egy éjjel nappali patika.

-                     Bill, én nem akarom. – rántottam ki kezemet kezéből, mikor már kiléptünk a szórakozó hely ajtaján.

-                     Miért nem?

-                     Szerinted? Szerinted akarom ezt most? Fel vagyok rá készülve?

-                     De ha…

-                     Nincs ha.

-                     De van! Ha terhes vagy, és Tommal babátok lehet, akkor minden helyre jöhet. – hadarta hirtelen.

A kelleténél jóval izgatottabb lett. Egyből boldogan kombinálni kezdett és látszólag egyáltalán nem fogta fel, amit közölni akartam vele.

-                     Mennyi ideig próbálkoztatok eredmény nélkül? Hónapok óta feladtátok és most itt a remény! Minden megváltozik, újra boldogok lehettek!

Csillogó szemeibe nézve féltem elmondani neki azt, ami már tegnap óta nem hagy nyugodni a terhességgel kapcsolatban.

-                     Tudtam, hogy nem kéne elmondanom neked.

-                     Szép lett volna.

-                     Próbálj megérteni, kérlek!

-                     Nem akarod tudni?

-                     De igen. Szeretném. De azt nem tudom, akarom-e ezt az egészet. Nem jön helyre minden egy gyerek miatt. Nem a hiánya az egyetlen ok, ami idáig vezetett. Vége van Bill, nem jöhetsz nekem azzal, hogy újra boldog lehetek Tommal, ha szülök egy gyereket. Ha egyáltalán megszülöm. Tudod hányszor voltam már terhes? És ebből mennyi gyereket látsz itt mellettem rohangálni? Mert én egyet sem!

Hosszú napok óta nem sírtam, de most újra kibuggyantak könnyeim.

-                     Gyere ide. – húzott magához és szorosan ölelve tartotta fejem mellkasán. – Sajnálom. Ne haragudj rám!

-                     Félek.

-                     Tudom.

Agyon nyúzva éreztem magam, mikor felébredtem. Kintről Bill hangját hallottam, Tommal beszélt. Fejemre húztam a párnám, hogy véletlen se halljak egy szót se, majd azonnal kipattantam az ágyból, mikor rájöttem, van olyan téma, amiről nagyon remélem, nem beszélnek. Kitipegtem a hálóból, és Bill azonnal meglátott.

-                     Most leteszlek. --- Igen. --- Tesó, ne csináld. --- Rendben. --- Szia.

-                     Jó reggelt. – köszöntem neki, és alig bírtam megállni, hogy ne kérdezzek rá.

-                     Nem mondtam neki semmit. – közölte azonnal megnyugtatva engem. – Viszont elmentem és vettem egy tesztet, míg aludtál.

-                     Akkor pisilj rá Bill, mert én nem fogok.

-                     Kérlek! A kedvemért. Majd nem mondom el.

-                     Miért akarod annyira tudni?

-                     Csak tudni akarom.

-                     Már megint jobban, mint én.

-                     Te is akarod. Makacskodsz csak, mint mindig. Megcsináljuk a tesztet, én megnézem, nem mondom el, csak ha majd úgy döntesz. Úgy jó?

-                     Bill fáj a fejem, szomjas vagyok, rá akarok gyújtani… - kezdtem sorolni, mire ő közbe vágott.

-                     Oké, akkor reggeli után. – egyezkedett.

-                     Úgy sem hagynál békén.

-                     Nem bizony. – puszilt kedvesen homlokon.

-                     Bill.

-                     Igen?

-                     Mi van vele? Tommal.

-                     Semmi. – vágta rá. – Semmi olyan, amiről tudnod kéne. – helyesbített.

Tudtam, vagy csajozik, vagy önsajnálatba merülve szarik az életre jelenleg. Vagy a kettőt együtt. De már nincs beleszólásom. Már nem bánthat, hogy valaki mással van. Fájni viszont fájhat… kegyetlenül.

Hiába voltam éhes, egy falat nem ment le torkomon. Billnek hála minden gondolatom a teszt körül forgott.

Már egy hete késik. Ez elő szokott fordulni, nekem valahogy nem állt be pontosan. A fogamzásgátlótól csak híztam, így már rég nem is szedem. De most valami furcsát érzek. Megérzés talán, vagy beleérzés, de mintha… Tom és én elég gazdag szexuális élettel rendelkezünk. Egyszerűen nem tudunk beleunni a másik testébe. Mikor elvette a szüzességem, szűnni nem akaró vágyat ébresztett bennem. Csak megcsókol, hozzám ér, én már izgalomba is jövök és hihetetlenül kívánom őt. Persze sosincs ellenkezés. Imádja szítani a bennem szunnyadó vágyat. Számtalan érdekes szitun vagyunk már túl. Úgy két hónapja történt, hogy ültem itthon, már minden házimunkát elvégezve. Hamar Tomra terelődtek a gondolataim már reggel, mikor a gardróbomat rendezgetve rábukkantam egy nővérke jelmezre, amit tőle kaptam egyszer spontán ajándékként egy csokor rózsa mellé. El is terveztem, hogy este felveszem vacsi után, hogy örömet okozzak vele. Azonnal írtam is egy üzenetet drága férjemnek. A vágyaimat tartalmazta és azt, mit fogok csinálni vele, ha hazajön. Nem írt vissza, viszont tíz perc múlva berontott az ajtón, követelte ígéretem betartását, és fantasztikusat szeretkeztünk a nappali közepén.

Én baromira nem értek ehhez, így egy ezzel foglalkozó honlapot kutattam fel. Igen… érdemes venni egy tesztet.

Elmentem egy patikába, és meg is vettem. Semmi bajom nem volt az égvilágon, mind addig, amíg kezemben a teszttel elindultam a mosdó felé. Akkor esett le igazán, hogy mire készülök és mi is lehet ebből. Gyerekünk lehet? Nem korai még? Tom nem egy klasszikus apa típus, sőt soha nem beszéltünk még a családalapításról. Ketten vagyunk, és ez így megfelel. Nincs komoly felelősség, a magunk ura vagyunk, csak a kapcsolatunk számít és semmi más.

Bill épp hazaért és én azonnal a hátam mögé dugtam a kis szerkezetet. Röviden, tömören köszöntem neki, és besuhantam a fürdőbe.

-                     Baj van? – szólt be utánam.

-                     Nem tudom.

-                     Ugye tudod, hogy ennek a válasznak nem sok értelme van?

-                     Na jó. – nyitottam ajtót. – Gyere.

-                     Az meg mi? – vont kérdőre, ahogy meglátta kezemben a tesztet.

-                     Vibrátor. Segítesz?

-                     Ez egy terhességi teszt.

-                     Mindig tudtam, hogy te vagy az agy kettőtök közül.

-                     És még nem csináltad meg.

-                     Nem.

-                     Hát hajrá.

-                     Oké, még gondolkodom.

-                     Mégis min?

-                     Azt nem tudom. Mi van, ha pozitív?

Egy pillanatra elhűlt arccal nézett maga elé, valószínűleg neki is idő kellett, hogy felfogja, mi zajlik itt.

-                     Nagybácsi leszek? – vigyorodta el magát.

-                     Na, már csak ez kellett. Bill, gyere vissza a földre. Ez egy baba, oké? Én nem tudom, mit kezdenénk vele.

-                     Megszülöd és felnevelitek. Legalábbis azt hallottam, hogy így működik a dolog. – gúnyolódott most ő velem.

-                     Sziasztok! – hallottuk meg Tom hangját az előszobából egy ajtócsapódás után.

-                     A fürdőben vagyunk! – kiabált neki azonnal Bill.

-                     Te normális vagy? – löktem meg.

-                     Mit csináltok? – jött is be hozzánk.

-                     Ne ess pánikba. – nyugtattam azonnal.

-                     Ha így kezdesz egy mondatot, akkor igenis pánikba esek.

-                     Lehet, hogy gyereketek lesz! – árult el Bill, újra feldühítve engem.

-                     Na jó, Bill, kifelé! – mutattam az ajtó irányába. – Tűnés!

-                     Ne már! Maradni akarok!

-                     Befejeznétek? – csapott szét köztünk Tom. – Mi az, hogy lehet? Teszt?

-                     Még nem merte megcsinálni. – árulkodott Bill.

-                     Oké. Te velem jössz, te pedig rápisilsz, vagy mit tudom én, mit kell csinálni azzal az izével. – rángatta ki Billt a fürdőből ellentmondást nem tűrően és rám csukta az ajtót.

Ideges volt, és ilyenkor ő jóval összeszedettebb, mint bárki más.

Rápisiltem és vártam. Fel-alá mászkáltam a fürdőben és figyeltem a készüléket. Megjelent rajta egy kék csík, nekem pedig leesett, hogy valószínűleg ez jelent valamit. Hisz bemondani nem fogja nekem az eredményt. Kimentem a fürdőből, és kikerülve a két ajtóban álló lakótársam, a konyha felé vettem az irányt.

-                     Mi az? – jött utánam Tom.

-                     Na? – csatlakozott Bill is hozzá.

-                     Kidobtam a papírját.

Kibányásztam a papírt, széthajtogattam és a feltűntetett használati útmutató vizsgálatába kezdtem. Megtaláltam a teszt rajzolt mását két példányban. Egyet üres rublikával, egyet csíkkal. Előbb a tesztre néztem, majd a papírra. Megint a tesztre, és végül Tomra.

Soha, míg élek nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, mikor egyszer s mindenkorra megváltozott bennem minden. Tom kiolvasta tekintetemből, hogy egy pozitív terhességi teszttel a kezemben állok vele szemben. Nem várt reakció következett.

-                     Gyerekünk lesz? – kérdezte.

-                     Úgy tűnik. – feleltem.

Odalépett hozzám, azt mondta:

-                     Szeretlek!

majd megcsókolt. Olyan szenvedéllyel, ami sokkal, de sokkal beszédesebb volt, mint eddig bármelyik. Egyetlen csókkal közölte, hogy örül, és igenis akarja ezt a babát. Ettől a perctől fogva éreztem úgy, hogy igen, megérett a kapcsolatunk egy kis jövevényre. És igenis összetartozunk örökre…