29. r�sz. Nagy v�ltoz�s lesz

-         Negat�v. – n�zett r�m kez�ben a teszttel csal�dottan Bill.

-         Akkor v�gre hagyod, hogy r�gy�jtsak? – k�rdeztem, de v�laszt nem v�rva, m�r mentem is ki a teraszra.

Bill is kij�tt p�r perc m�lva �s le�lt mell�m.

-         Te megk�nnyebb�lt�l.

-         Meg. – feleltem.

-         De mi�rt? Mi�rt nem akartad?

-         Nem akartam err�l besz�lni.

-         Nekem mindent elmondhatsz.

-         Nem tudom mell�m �llt�l-e volna, ha terhes vagyok.

-         Hogy �rted?

-         Bill, �n nem csak Tommal fek�dtem le. – mondtam ki v�g�l nehezen. – Tommal egy�tt voltunk Georg esk�v�je est�j�n, de el�tte k�t nappal…

-         Josh. – szak�tott f�lbe.

-         Igen.

-         Erre nem is gondoltam.

-         �n azonnal. �s a tapasztalatokat figyelembe v�ve nagyobb az es�ly, hogy Josh ejtetett teherbe. Vagyis ejtett volna, ha ez a h�lye teszt pozit�v lenne.

Csak n�zett maga el�, �s �n nem voltam biztos benne, hogy szeretn�k a fej�be l�tni.

-         Mell�d �lln�k. – jelentette ki p�r n�ma perc ut�n.

-         Ha Josh gyerek�vel lenn�k terhes?

-         Igen. A te bab�d lenne.

-         Haza akarok menni. – v�ltottam t�m�t.

Most el�sz�r �reztem azt, hogy elj�tt az id�.

-         K�szen �llsz?

-         Sosem leszek erre k�sz. De nem h�zhatom a v�gtelens�gig.

-         Az�rt �n m�g rem�nykedtem, hogy meggondolod magad.

-         Tudom. �s nagyon h�l�s vagyok, hogy mindennek ellen�re itt volt�l velem.

-         Akkor hazamegy�nk. – s�hajtott.

-         Holnap.

-         Rendben.

-         Sajn�lom. – fogtam meg a kez�t.

Valahogy most �t sajn�ltam a legjobban. Az � szem�ben eddig rem�nyt l�ttam, ami mostanra m�rhetetlen szomor�s�gg� v�lt.

-         Most m�r viszont �n szeretn�m, ha inn�nk.

-         Bill be akar r�gni?

-         Bill szeretn� j�l �rezni mag�t �s majd �gy eml�kezni erre a h�tre, hogy csak egy szimpla kis nyaral�s volt a legjobb bar�tj�val.

-         Szeretlek. – pusziltam arcon.

-         �n is t�ged.

Bill iszony� t�nd�r, mikor t�ll�pi azt a bizonyos alkohol szintet. �sszef�gg�stelen�l besz�l, de azt bizony meg�ll�s n�lk�l. Dalol�szik, hevesen gesztikul�l �s ezerrel p�r�g. T�k mindegy mennyire m�lyre akar r�ngatni a depresszi�, Bill mag�val r�nt, vissza a felsz�nre �s seg�t felejteni, ha �r�kre nem is, legal�bb egy p�r felh�tlen �r�ra.

A rept�ren elv�ltunk. Azt mondta, majd h�v, �s nem akarja, hogy ler�zzam, vagy elt�njek a szeme el�l. Meg�g�rtette velem, hogy b�rmi t�rt�nik, � lesz az, akit felh�vok, ha sz�ks�gem van valakire.

Mikor haza�rtem, azonnal tudtam, hogy Tom itthon j�rt. Egyenesen a h�l�ba mentem, �s megtorpanva �lltam hossz� percekig, mikor megl�ttam �resen t�tong� ruh�s szekr�ny�t. Minden�t elvitte. Minden egyes ruhadarabj�t, a cip�kt�l kezdve a boxerein �t, mindent. A laptopj�t, az �sszes telefonj�t �s tartoz�kait, a fogkef�j�t, borotv�j�t, a dvd-ket, amiket mag�nak vett, minden egyes saj�t holmij�t. Mintha itt sem lett volna soha. Erre mondta Bill neki a telefonban, hogy ne csin�lja?

Amik �gymond k�z�sek, azok maradtak. A h�zass�g alatt k�z�sen beszerzett vagyont�rgyak… mostant�l �gy h�vjuk majd �ket. A tv-t, a b�torokat �s mindent, ami a h�z r�sze. Ezekr�l majd t�rgyal�son d�nt�nk. M�g bele sem gondoltam, mihez ragaszkodom, �s mi az, amit�l f�j� sz�vvel, de megv�lok.

Akarva akaratlanul �s is azon kezdtem gondolkodni, mik azok, amikre Tom mindenk�pp ig�nyt fog tartani. �s arra jutottam, ezeket mind viheti is. A h�zban sem maradok, ha � akarja, itt �lhet, majd �n elmegyek valahov�. �n nem fogok harcolni, nem fogok pereskedni vele, od�ig nem akarok eljutni. B�k�sen szeretn�k elv�lni, nem akarok szart dob�lni, nem akarok m�g t�bb sebet szerezni. Nem akarok belekeseredni, mint akkor anyu.

Jobb is, hogy nem vagyok terhes. Egy stresszes n� teste nem t�l alkalmas egy magzat eg�szs�ges fejl�d�s�hez. �s ha egyszer valaha lesz olyan szerencs�m, hogy egy gyermeket hordhatok a sz�vem alatt, �t nem tehetem ki semmif�le kock�zatnak. Nem v�szeln�k �t m�g egy ilyen vesztes�get. Nem �ln�m t�l.

A tervem az volt, hogy amint haza�rek, felh�vom az �gyv�demet �s megk�rem, ind�tsa el a proced�r�t, hogy min�l el�bb t�l legy�nk rajta. De most �gy d�nt�ttem, napolom. Egy napon m�r nem m�lik, �s �n ma m�r nem szeretn�k ezzel foglalkozni.

Hogy mit csin�ltam helyette? Pakoltam. Behoztam a gar�zsb�l a dobozokat, �sszeraktam �ket �s nekil�ttam pakolni. Bedobozolni az �letemet. Amikre nem lesz m�r sz�ks�gem a k�vetkez� p�r napban, azt mind elraktam. Holnap reggel, nekil�tok lak�st keresni, �s amint tal�lok egy megfelel�t, �tk�lt�z�m, felk�n�lva a lehet�s�get Tomnak, hogy ha akar, visszaj�het. Mindig is im�dta ezt a h�zat, nem fosztom meg t�le.

�jszak�ba ny�l�an csomagoltam, ragasztottam �s filccel feliratoztam, de m�g akkor sem l�ttam igaz�n a v�g�t.

El�ttem a h�tv�ge, majd beosztom a marad�kot, legal�bb lesz valami, ami lefoglal.

Az egyed�l alv�s az elm�lt kicsivel kevesebb, mint k�t h�tben, m�r eg�szen elviselhet� volt. De nem a saj�t �gyunkban. Csak fek�dtem az oldalamon �s az �letem szerelm�nek hitt f�rfi h�lt hely�t b�multam.

Nagy v�ltoz�s lesz. �s a v�ltoz�s nem felt�tlen rossz. Valami �jat hoz mag�val, ami ha nem is ny�jt akkora boldogs�got, mint amekkora sz�ks�ges a kell� egyens�lyhoz, legal�bb lehet�s�get ad a tov�bb l�p�sre.

Nem tudom, mit tartogat a j�v� Tom n�lk�l, de tudni akarom. Igen. D�nt�ttem �s tal�n az volt a neheze. Eljutni od�ig �s kimondani a v�g�t sokkal, de sokkal f�j�bb volt, mint arra gondolni, hogy egy �j es�lyt kaptam egy boldogabb j�v�re.