63. rész - Összeházasodtok?

Az út csendben telt csak a zene szólt a rádióban. Bill izgatótan tördelte kezeit én pedig merengve néztem az útatt. Hiába nem akartam arra gondolni h nincs már 3 hét a párizsi koncertig és minden rosszra fog fordulni egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből. Az este megint álmodtam Billről, Rickről és a babáról. Nem bírtam kiverni fejemből azt a gúnyos vigyort ami Ricktől származott. Megremegtem amit Bill is észre vett.

-Jól vagy? - Bill

-Persze csak kirázott a hideg. - néztem rá

-Akkor feljebb kapcsolom a fűtést. - mosolygott majd meg is tette - Szerinted mennyire fognak meglepődni a szüleid a híreink hallatán?

-Anyu tuti ki fog bújni a böréből ő már ezt várta mármint az eljegyzést a babáról nem igazán tudok mit mondani biztos örülni fognak neki. Apu meg apusan fogja fogadni ebben biztos vagyok. Nem igazán az az ujjongós féle. - mosolyogtam

-Ki tudja most lehet másképp lesz. - Bill

-Áh nem hiszem. - nevettem

El nevetgéltünk még egy kicsit majd Bill telefonja kezdett el csörögni amit rögtön fel is vett. Először vidám arcot vágott aztán dühős és csalodottan beszélt és váltott át az arca. Közben megérkeztünk a szüleim házához leprakoltam és érdeklődve néztem Bill arcát aki fortyogott a méregtől.

-Mi történt? Ki hívott? - kérdeztem mikor lerakta

-Anyu hívott h gratuláljon nekünk a babához. - Bill

-És ebbe mi a rossz? - néztem rá értetlenül

-Az h nem én mondtam el hanem Tom. Reggel beszéltek és elmondta a nyunak h milyen ajándékkal leptél meg. - Bill

-Tudod h Tom milyen kotnyeles. - fogtam meg a kezét

-De veled akartam közölni nem pedig h Tom mondja el. - Bill

-Nyugi. Azt is tudja h te mivel leptél meg? - én

-Arról nem tájékoztatta. - Bill

-Akkor ott van ez amit te mondhatsz el neki. És biztos meg tudod evvel lepni még Simone-t ha már Tom elfecsegte kisbabánk lesz. - én

-Tuti h megkapja tőlem a magáét Tom. - Bill

-Ha nekem össze vesztek valamelyikötök a kamionban fog utazni a felszerelésekkel. - néztem rá komolyan

-Tom lesz az. - Bill

-Vagy mind a ketten ha nekem össze veritek egymást. - néztem rá szúrosan

-Oké oké nem fogok veszekedni vele. - adta meg magát Bill

-Helyes de ha meghallom h bármit is csináltál cuccolhatsz a kamionba Tommal együtt. - én

-Tudod nagyon gonosz menedzser vagy. - nézett rám vigyorogva

-Muszáj titeket nevelni David nem tudott titeket de én más vagyok. - nevettem

-Igen ezt töbszörösen is tapasztaltuk. De egy benne a legjobb. - Bill

-Még pedig? - én

-Hogy az enyém vagy. - mondta miközben oda hajolt hozzám és megcsókolt

-Be kéne mennünk. - mondtam elhúzva a fejem tőle

-Akkor menjünk. - Bill

Váltottunk még egy utolsó csókot majd kiszálltunk az autóból és bementünk a házba.

-Halihó megjöttünk. - szólaltma fel hangosan miközben levettük a kabátunkat

-Sziasztok. - jelent meg anyu

-Szia. - mentem oda hozzá és megöleltem

-Szia Bill. - mosolygott anyu Billre miközben átöltelte és megpuszilta az arcát

-Szia. Hogy vagy? - kérdezte Bill anyutól

-Jól köszönöm kérdésed. És te? - anyu

-Remekül. A lányod melletted mindig jól vagyok. - húzott magához Bill

-Ebben biztos vagyok.- nevetett anyu - De gyertek már csak rátok vártunk.

-Menjünk. - fogtam meg Bill kezét és anyu után

Bementünk az ebédlőbe ahol apu és Hayley pakolásztak az asztalra. Mikor beléptünk Hayley felkpata a fejét és apám kezébe hajítva a szalvétákat szaladt oda hozzám.

-Nagyon hozzád van kötödve ez a lány. - nevetett apu miközben össze szedte a padlóra eset szalvétátt

-Akár csak Nyky volt hozzád gyerekkorában. - mosolygott anyu

-Oké igazad van. - sétált oda hozzánk apu - Sziasztok.

-Szia. - öleltem át aput mosolyogva

-Olyan más vagy. - nézett rám miközben végig nézett rajtam

-Ezt azt hiszem megtudom magyarázni. - léptem Bill mellé

-Mire készültök? - nézett rám apu

-Most jelentsük be vagy ebéd után? - néztem fel Billre

-Ne csigázzatok már tovább. Halljuk. - anyu

-Te mondod vagyén, - Bill

-Srácok. - apu

-Oké oké. Bill tegnap megkérte a kezem. - mutattam fel a kezem amin ott díszelgett az a csodás gyűrű amit tőle kaptam

-Összeházasodtok? - tátogta apu sokkosan

-Igen. - bologattam szorogsan

-Oh te jó ég. - ugrott anyu egyet és sietve jött oda hozzánk és ölelt meg

-De van még egy hírem. - léptem el anyutól

-Még egy? - anyu

-Billnek és nekem gyerekünk lesz. - én

-Mi? - jött ki a megdöbentő kérdés anyuból és apuból

Ijjedten tántorodtam meg reagálásuk miatt, Bill pedig automatikusan fonta ujjait az enyémmel. A szívem a torkomban dobogott mert ilyen döbenettel fogadták akkor is mikor Rick-el jelentettük be. A könnyeim már marták a szemeim és a torkomban keletkező gombóc egyre jobban kezdett növekedni.

Bill is feszült volt de pobálta nem kimutatni h jobban idegess legyek inkább engem probált nyugtatni. De aztán olyan történ amire sosem gondoltam volna.

-Annyira örülök nektek. - mosolyodott el apu és karolt át boldogan - El se hiszitek h mennyire boldoggá tettétek ezt a napot. - fogta kezei közé az én megdöbbent könyben uszó arcomat

-Komolyan mondod? - kérdeztem hisztérikus hangon

-Hát persze. Ti egyszerúen a legjobb pár vagytok. Sokkal jobban Billt mint Ricket bírtam. És hihetetlen h összeházasodtok és gyereketek is lesz. Lesz egy unokánk. - mondta apu boldog mosollyal arcán

-Úgy megkönnyebültem. - öleltem át aput miközben útat engedtem könnyeimnek

-Ne sírj kérlek. - simogatta a hátam apu

-Sajnálom de  annyira meijjedtem mikor ugyan avval a hangnemben ejtettétek ki reakciótokat a baba iránt mikor Rickel voltam ebben a helyzetben. - néztem rá miközben szorogsan törölgettem az arcomon lefolyó könnyeket

-Felejtsük el Ricket mintha sosem történt volna meg. Csak te és Bill vagytok na meg a pici. - mosolygott rám

-És én? - kérdezte Hayley

-Természetesen te is. - guggolt le apu Hayleyhez

-Rendben. - mosolygott rá

-Még mindig nem értem hisz mikor elvetéltél azt mondták nem lesz több esélyed az anyaságra. - szólalt meg anyu

-Én sem értettem de a doktor nő mondta h vannak esetek mikor megfogan egy baba. Ritka esetek de nekem sikerült. - mosolyogtam rá

-De ugye nem fogsz dolgozni? - apu

-De fogok. Nem fogom a srácokatmagukra hagyni de nyugi lesz segítségem már beszerveztem egy embert aki velünk jön a turnéra. - én

-Ki az? - kérdezte apu és Bill egyszerre

-David. Az új bandája velünk jön a turnéra h népszerűsítsék a megjelenő albumukat és közben segít nekem a srácokkal h többet tudjak pihheni. - én

-Meg kell köszönöm Davidnek. - apu

-Én mát töbszörösen megköszöntem neki h velünk tart. - mosolyogtam rá

-Azt hiszem sikeressen bearanyoztátok a mai napunkat. - mosolygott anyu boldogan

Miután anyuék ki ujjongták magukat és én is abba birtam hagyni a sírást és normális fejem lett leülltünk az azstalhoz és megebédeltünk. Ebéd közben apu fagagtott a turnéról és sok más dologról de persze Bill sem hagyta ki semmiből.

Egész nap ott voltunk sőt még ott is aludtunk mert késő estig elbeszélgetünk és anyuék már nem akarták késő éjszaka vezessünk így cél irányba vetük régi szobámat. Anyuék és Hayley már rég aludt, Bill is nem rég szundított el de rám nem jött álom. Örültem h a szüleim elfogadták a dolgot és örülnek neki de féltem. Féltem attól h megutálnak ha rájönnek mire készülők. Anyu már egyszer felvette ezt a dolgot és nem akarom h bárki is okolja magát. Szeretem Billt és ha nem is akarok neki csalódást okozni muszáj megtennem mert nem engedhetem h bármi baja essen. Azt sosem élném túl. Megtehetném azt h nem megyek el a találkozóra de jobban bajba sodrom magam és kitől kérhetnék bármi féle segítséget? Ki tudja Rick még most is figyeltett engem és minden lépésemet. Nem kockáztathatom senki életét ezt nem tehettem meg. Nem tudom mikor de sikerült álomba merülnöm a sok gondolkozásban.

Másnap délután mentünk haza és avval töltöttük h összepakoltuk a cuccainkat és minden olyan fontos dolgot ami szükséges az útra. Hétfőn kora reggel pedig megkezdödött a hosszú hónapokon keresztül tartandó Tokio Hotel világ turné...