31. rész. Vége az önsajnálatnak?

-         Bill, én… - próbáltam belekezdeni valami magyarázatfélébe, mikor megláttam arcára kiülve érzelmeit a dobozok láttán.

-         Ez a dolgok rendje. – nyugtatott meg végül kedvesen. – Egyébként én is a cuccaimért jöttem.

-         Addig maradnak, ameddig csak akarod.

-         Csak nem jöhetek át minden nap átöltözni. De aranyos vagy, köszönöm. Innen egyenesen a lakásunkba hordom őket.

-         A lakásotokba?

-         Tommal odaköltözünk. Kirakta az albérlőket. – bólogatott jelezve, hogy nem ért egyet bátyja módszereivel, így rá sem kérdeztem, miként vitte véghez Tom a kilakoltatást.

-         Én azt hittem, Tom majd ideköltözik, ha én elmegyek.

-         Ő meg azt hiszi, hogy te akarsz itt maradni.

-         Na ezeket majd mind megbeszélitek. Még a végén te maradhatsz a kacsalábon forgó palotában a lakóparki lakás helyett. – csatlakozott Lya is hozzánk.

-         Belőled baromi jó katasztrófa turista lenne. – fordult felé Bill és kivette az ásványvizét a kezéből.

-         Hé! Hozz magadnak! – nyúlt italáért fennhangon. – Hopp az esti randim. – csillapodott le azonnal, amint megcsörrent a telefonja. – Mindjárt jövök. – kért elnézést ily módon és távozott a helységből.

-         Biztos nem akarsz te itt maradni? – ült le mellém Bill.

-         Ti jobban ellesztek itt. Mert gondolom, maradsz még egy darabig.

-         Milánó várhat. Most itt van rám szükség. Szabadságoltam magam még egy pár hétre.

-         Kedves tőled.

-         Apropó kedves. Jól leráztad anyut.

-         Ennyire nyilvánvaló volt?

-         Tapasztalatból mondom, őt sosem lehet átverni.

-         Nem tudtam mit mondani neki.

-         Tudom. És ő is megérti.

-         Mit akart?

-         Beszélni veled.

-         Oké, de miről? Mégis miről beszélgethetnénk?

-         Szerintem haragszik magára, amiért úgy viselkedett veled.

-         Szíve joga volt. És valószínűleg az ő helyében én is hasonlóképp cselekedtem volna. Ha nem durvábban.

-         Még mindig nem hiszem el, hogy…

-         Ne. – tettem szájára kezem. – Minden oké, ne rontsuk el.

-         Jó, hogy kicsit helyrejöttél. – puszilt homlokon.

-         Félek, nem tart sokáig.

-         Tom nem fog vitázni, nem harcol semmiért. Hamar túl lesztek rajta.

-         Mi leszünk az első válni készülő pár, akiknek azért húzódik el a tárgyalása, mert azon vitázunk majd, mit engedjünk inkább át a másiknak.

-         Mikor lesz a tárgyalás?

-         Előbb leülünk az ügyvédeink jelenlétében nekifutni, és ha meg tudunk mindenben állapodni, nem lesz tárgyalás. Majd kimondják a válást és kész.

-         Tehát lehet, hogy már a héten ez meg is történik?

-         Valószínű.

-         Itt is vagyok. – huppant le Lya a kanapéra és egy ügyes mozdulattal vissza is szerezte ásványvizét Billtől.

-         Randi? – kérdeztem.

-         Persze csak, ha nincs ma rám szükséged.

-         Menj csak. Úgy sem bírok a kielégítetlen barátnőmmel.

-         Én miért kell, hogy részt vegyek ilyen beszélgetésekben? – kérte ki magának Bill kissé zavarban.

Lya hamar lelépett és nem sokkal utána Billt is meggyőztem, hogy egyedül is elleszek, nem kell ott ücsörögnie nálam. Összepakolta a holmiját és távozott is pár óra múlva.

-         Megjöttem! – lépett be édesanyja házába.

-         Hello öcsi! Majdnem elkerültük egymást. Nem jössz?

-         Hova?

-         Andreasszal kimozdulunk.

-         Kihagyom.

-         Mi ez a sok cucc?

-         Elhoztam Vikitől. Úgy volt, hogy ma átköltözünk a lakásba, de látom erre csak én emlékszem.

-         Ugyan már, szombat este van.

-         Neked két hete minden nap szombat este van.

-         Mondja ezt, aki egy hetet lógatta a lábát az olasz tengerparton.

-         Mikor szállsz le a földre újra és fogod fel, hogy az élet nem csak piálásból és bulizásból áll?

-         Tíz évet vesztegettem el, baj, ha most bepótolom?

-         Tahó vagy.

-         Az nem számít, hogy nekem könnyebb így? Te olyan baromi jól el jópofizgatsz vele, aztán mikor hazajössz tőle, valahogy mindig én vagyok megint a seggfej.

-         Én csak félek, hogy mi lesz ennek a vége. Nem dolgozol, nem eszel rendesen, alig alszol, ellenben féktelenül iszol és partizol minden este.

-         Ne félts engem.

-         Én értem, hogy így próbálod feldolgozni, de…

-         Dehogy érted. – vágott öccse szavába. – Fogalmad sincs!

-         Hé fiúk, mi van veletek? – jelent meg a hangzavarra Simone az előszobában.

-         Semmi. – vágták rá szinkronban.

-         Hova készültök?

-         Én most jöttem haza, Tom pedig épp távozik.

-         Hova mész fiam?

-         Andreasszal egy clubba.

-         Szó sem lehet róla. Nem mész sehova, főleg nem azzal a sráccal. Rossz hatással van rád és jó lenne, ha már kijózanodnál. Még a hétvégén átköltöztök a lakásba és hétfőn elmész dolgozni.

-         Vége az önsajnálatnak?

-         Vége bizony. Nem nézem ezt tovább. Igyekeztem nem bele szólni a dolgaitokba és szinte mindent megengedtem nektek. De most már elég lesz kisfiam.

-         Oké. Akkor ezt majd folytatjuk, ha hazajöttem. – lépett is ki az ajtón, amit gondosan bevágott maga után.

-         Ez nem jött össze. – nézett kikerekedett szemű édesanyjára Bill.

-         Mégis meddig hagyjuk még, hogy rombolja magát?

-         Sosem fogja azt tenni, amit mondanak neki. Hagyni kell, hogy magától rájöjjön.

-         Csak Viki tudott hatni rá.

-         Ezért mentél el hozzá?

-         Többek közt. Téged beengedett?

-         Én bementem kopogás nélkül. – mosolyodta el magát büszkén.

-         Hogy van?

-         Jól. Jobban, mint kéne, és attól félek ennek rossz vége lesz. Pakolja dobozokba a holmiját és lelép, amint kimondják a válást.

-         Hova?

-         Bérel egy lakást, amíg nem lesz pénze venni egyet.

-         Kicsim ne vedd magadra mindkettejük fájdalmát. Csak támasz légy, ne az a személy, akin összeütköznek a dolgok.

-         Könnyű mondani.

-         Viki nem egy elveszett nő. Talpra fog állni. Ha nem is holnap, nem is egy hónap múlva, de lesz ereje átvészelni. És tudod irtó nagy szerencséje van, hogy te vagy a legjobb barátja.

-         Sosem volt még ennyire terhes legjobb barátnak és legjobb öcsnek lenni egyszerre.

-         Na ne omolj te is össze. – puszilta meg kisebbik fiát egy anyai mosoly után. – Megpuhítom neked Gordont, ő majd segít átköltözni.

-         Hogy fog örülni nekem.

-         Kötelessége segíteni. Ti is a csomaggal jártatok, amit velem kapott. Nagyon valószínű, hogy ő lesz az is, aki helyrerázza a bátyádat is.

-         Imádlak anyu. – ölelte magához édesanyját.