32. r�sz. Nem vagyok terhes!                                                                       

-         Szia. – vettem fel kor�n reggel cs�rg� telefonom.

-         Szia. – sz�lt bele Bill. – Felkeltettelek?

-         M�r r�g fent vagyok. Nehezen ment az alv�s.

-         Hogy vagy?

-         Nem tudom. Nem v�rtam ezt a napot.

-         T�l lesztek rajta.

-         Az biztos.

-         �s a rosszull�tek?

-         Ma eg�sz j�l vagyok.

-         Szeretn�m, ha elmenn�l orvoshoz. Nem hiszem, hogy ez norm�lis.

-         Rendben, el fogok menni, ne agg�dj �rtem.

-         K�nnyen besz�lsz.

-         Bill, k�rlek. Nagyl�ny vagyok m�r.

-         Anyuval m�g mindig nem vagy hajland� besz�lni?

-         Te m�g mindig nem vagy hajland� elmondani nekem, mir�l akar besz�lni velem?

-         Megk�rt, hogy mondjam meg, h�vd fel, ha �gy �rzed.

-         J�l van. De most valahogy nem szeretn�k ezzel foglalkozni.

-         H�nyra mentek?

-         T�zre. Tom ott lesz?

-         Nem besz�ltem vele tegnap reggel �ta. De ha kell, �n magam r�ngatom oda.

-         Kicsit ellentmond�sos ez nekem.

-         Nem akarom ezt az eg�szet, de ti �gy d�nt�ttetek. �gyhogy seg�tek, azt rem�lve, hogy mindenkinek k�nnyebb lesz, ha v�ge van m�r.

-         Na j�, most leteszlek. �ssze kell szednem magam, �s �gy nem megy, ha k�zben veled besz�lgetek err�l.

-         H�vj, ha sz�ks�ged van r�m.

-         Mindenk�pp.

-         Szeretlek.

-         �n is t�ged.

H�t elj�tt ez a nap is. Ma t�zkor Tom, �n �s az �gyv�deink le�l�nk egy asztalhoz �s azon lesz�nk, hogy min�l hamarabb, min�l kevesebb vit�val elv�ljunk.

Nem l�ttam �t az�ta a bizonyos besz�lget�s �ta �s fogalmam sincs mit fogok �rezni. Nem tudom, hogy fogom tartani magam.

H�rman m�r h�romnegyed t�zkor ott �lt�nk az �gyv�dem irod�j�ban, �s mind Tomra v�rtunk. Iszony� stresszes voltam, ahogy meg�ll�s n�lk�l b�multam az ajt�t arra v�rva, hogy bel�pjen rajta a f�rjem. Hogy fog n�zni r�m? Hogy fog viselkedni velem? Meddig fog tartani ez az eg�sz?

-         J� napot. – l�pett be negyed �r�s k�s�ssel, nekem pedig kihagyott a sz�vem egy dobban�st �s a torkomba azonnal gomb�c gy�lt.

Kezet fogott az �gyv�demmel, majd a saj�tj�val �s miut�n le�lt velem szembe, csak akkor n�zett r�m.

-         Szia. – k�sz�nt �s levette v�gre napszem�veg�t.

Hatalmas karik�k, f�radt tekintet, �s m�g azt is megkock�ztatom, hogy nem volt maxim�lisan j�zan.

-         Hogy vagy? – suttogta, m�g �gyv�deink valami pap�r ut�n kutakodtak.

-         Nem tudom, mit lehet erre v�laszolni.

-         Bocs a k�s�s�rt.

-         Te hogy vagy? – k�rdeztem �n is, de igaz�b�l fogalmam sem volt, mi�rt is vagyok erre k�v�ncsi.

-         K�t hete egyfolyt�ban m�snapos vagyok, �s �gy �rzem, az eg�sz vil�g ellenem van.

Minek? Minek mond ilyet nekem? Lelkifurdal�st akar kelteni?

-         Nos, h�t akkor v�gjunk is bele. – k�rt sz�t �gyv�dem.

�melyegtem. Hallgattam, amiket mond, de szavai elvesztek a szob�ban. S�polt a f�lem �s �reztem, ahogy arcom h�feh�rr� v�lik.

-         Eln�z�st. – �lltam fel az utols� pillanatban �s kitolva magam al�l sz�kemet, fut�l�p�sben igyekeztem a mosd� fel�.

Id�ben �rkeztem �s a f�ld�n guggolva l�ttam viszont a toalettben a reggelinek sz�nt m�zli szeletem.

Ez m�r nem j�t�k. Egy hete k�zd�k a rosszull�tekkel, �s most el�sz�r nem tudtam visszatartani sem a sz�nni nem akar� h�nyingerem. Igaza van Billnek, el kell mennem az orvosomhoz.

-         J�l vagy? – jelent meg m�g�ttem Tom.

-         Nem igaz�n. – pr�b�ltam �gyetlen�l fel�llni, � pedig elkapta a karomat �s felseg�tett.

-         Megoldom egyed�l. – h�ztam ki karomat kez�b�l �s a mosd� fel� igyekeztem.

Megmostam az arcomat, ki�bl�tettem a sz�mat �s �pp egy t�r�lk�z��rt ny�ltam, mikor Tom megel�z�tt.

Elvettem t�le �s megt�r�lk�ztem.

-         Mi bajod? – faggatott.

-         Nem tudom. Gondolom a stressz �s a meleg.

-         Mi�ta tart?

-         Mi az hogy mi�ta tart? �t perccel ezel�tt �ta.

-         Nem vagy meglep�dve. Nem ez az els� ilyen.

-         Baromi szemf�les vagy ma.

A szem�be n�ztem, h�tha egy pillant�ssal bocs�natot tudok k�rni viselked�sem�rt, � pedig ujjaival sz�molgatva merengett.

-         Nem vagyok terhes. – szak�tottam f�lbe d�h�sen.

-         Honnan tudod?

-         Csin�ltunk tesztet.

-         Csin�ltatok?

-         Billel. Olaszorsz�gban.

-         Te m�r Olaszorsz�gban is szarul volt�l, �s m�g nem ment�l el orvoshoz? Mi�rt nem lep�d�k meg ezen?

-         K�rlek, ne piszk�lj. Most ne. Menj�nk vissza �s ess�nk t�l rajta.

-         Dehogy megy�nk. – vette el� a telefonj�t.

-         Mire k�sz�lsz?

-         Felh�vom a n�gy�gy�szod, �s azonnal odamegy�nk.

-         Nem megyek veled sehova. – k�z�ltem, amint megl�ttam egy halv�ny r�zsasz�n r�zsfoltot feh�r inge nyak�n. – Ne akarj gondoskodni r�lam!

Mit sem t�r�dve ellenkez�semmel m�r le is besz�lte szem�lyesen a n�gy�gy�szommal az id�pontot, miut�n bunk� m�d viselkedett az asszisztens�vel.

-         Na induljunk.

-         Nem!

-         Na ne j�tszadozz velem. Tudni akarom, mi van veled.

-         Mert?

-         Mert ha terhes vagy, akkor igenis k�z�m van hozz�. M�g akkor is, ha r�m er�lteted ezt az eg�sz boh�ckod�st itt.

-         Nem vagyok terhes.

-         Ok� nagyokos. Az�rt �n t�le akarom hallani.

-         Fogalmad sincs mennyire �r�l�k, hogy elv�lok t�led. – feleltem dacosan, majd elhagytam a mosd�t.

Eg�sz �ton nem sz�ltunk egym�shoz. Beparancsolt a kocsij�ba �s meg sem �llt a rendel�ig. Percekig harcoltunk a parkol�ban… � be akart j�nni velem, �n pedig mindenk�pp n�lk�le akartam bemenni. Persze, hogy ezt a csat�t is elvesztettem. Soha egyet nem nyertem meg vele szemben m�g.