64.rész - Vigyázz Billre!

2.hét elteltével....

Az elmúlt két hétben a srácok folyamatosan koncerteztek, interjúkat adtak és utaztak városról városra és országról országra. A közös utazásaink jók voltak de voltak némi össze zörenéssek is legfőképp köztem és Bill között de az is csak kisebb volt. Mindig kibékültük szóval nem tartott sokáig fél óránál. David velünk utazott és mindig segített amikor úgy gondolta el zavart h pihenjek le. Nem szegültem szembe vele mert úgy se nyertem volna meg most az állapotomban sokkal jobban oda figyel rám mint h ne legyen az mint az első babánál.  Azért jól mentek a dolgaink. A koncertek remekül mentek.

Egyik reggel...

Ez a reggel sokkal másképp indult mint bármelyik másik. Miért? Ezzen a napon érkeztünk meg Párizsba az utolsó órákat töltöm el Bill és a többiek társaságában. Ha csak rá gondolok el kap a sírás. Nem aludtam szinte semmit az este folyamán végig a konyhában ücsörögtem és néztem ahogy el suhannak a fák mellettünk. Kaptam egy üzenetett Ricktől h amint elkezdődik a srácok koncertje abban az időpontban vár rám az Eiffel torony lábánál.

Ahogy kezdett világosodni nem is nagyon figyeltem mennyi az idő csak arra gondoltam h ezt a napot ki fogom használni h minden percben Billel lehessek ha már ez az utolsó napunk együtt.

-Jó reggelt. - ült le szembe velem David egy bögre kávéval

-Jó reggelt. - emeltem rá a tekintettem

-Jól vagy? Olyan sápadt vagy. - David

-Rosszullétek. - én

-Igazán elmulhatnának már rossz nézni ahogy szenvedsz. - David

-Túl élem nem sokára semmi bajom nem lesz. -erőltettem az arcomra egy mosolyt

-Oh láttom elértünk Párizsba. Mi a terv mára? - David

-El megyünk a hotelbe ahol letisztázom a szobákat hisz egy pár napig itt maradunk. Később meg elmegyünk a koncert helyszínre ahol a fiúk probálnak egyet. A szokásos dolgok. - én

-És körbe se akarsz nézni? - David

-Majd mikor időm engedi. - én

-Tudod mit. Hagyd mára ezt  a menedzser dolgokat rám menj öltözz fel és menj át Billhez és töltsétek együtt ezt a napot. Mostanában úgy is olyan marakodos kedvetekben vagytok most kikapcsolodhatok kicsit. Hayleyről is gondoskodok. - David

-Na de. - én

-Nincs semmi de. Nyomás. - David

-Oké köszi. - álltam fel majd adtam egy puszit az arcára és a háló részembe mentem.

Miután lefürődtem és felöltöztem megálltunk egy benzín kútnál mire én átsétáltam a srácok buszába. Felérve Gustav ücsörgött a konyhába kávéját iszogatva.

-Jó reggelt. - mosolyogtam rá

-Oh szia. - mosolyogott rm

-Többiek? - én

-Alszanak még. - Gustav

-Rendben. Nem sokára megérkezünk a hotelhez. - mondtam

-Okés. - Gustav

Rá mosolyogtam és elindultam Billhez. Mikor beléptem a hálószobájába befeküdtem mellé és bele pusziltam a nyakába mire elmosolyodott és átkarolva a derekamat magához húzott.

-Bill. - súgtam bele a fülébe

-Hm... - jött tőle az álmos válasz

-Megjöttünk Párizsba és David elküldött minket szabadnapra. - én

-Nem kezdehetnénk egy kis alvással? - nézett rám mosolyogva

-Egyszer vagyunk itt. - feküdtem rá

-De én így is el lennék veled. - karolt át a nyakamnál

-Én is. - csókoltam meg

El időztünk egymással aztán megegyeztünk egy kis lustálkodásban aztán ágyba reggeli és a többit a városban töltjük.

Miután sikerült Billt kirángatni az ágyból és felöltözött elköszöntünk a punnyadt és álmos társaságtól majd kézzen fogva indultunk első cél irányunkba ami egy kis étterem volt ahol leültünk kint a teraszon. Nem sokra rá megjelent a pincér aki franciául kezdett el beszélni. Bill egyből mondta neki angolul h nem értjük a nyelvet de aztán úgy gondoltam ideje kezembe venni a dolgot és kimutatni azt a pár év szüleim által való nyesztetést a francia nyelv iránt.

Mikor letárgyaltam a pincérrel h mit kívánunk fogyasztani és elment h leadja rendelésünket Billre néztem aki mosolyogva rázta fejét.

-Most mi van? - nevettem

-Mi az amiről nem tudok még? - húzta fel az egyik szemöldökét

-Ez csak egy dolog. A szüleim szerették volna h megtanuljam mikor modelkedni küldtek. - én

-Valahogy éreztem h szüleid keze volt a dologban. - Bill

-Őszintén sosem szerettem ezt a nyelvet de anyuék állandóan evvel traktáltak. - forgattam meg a szemeim

-Voltál is már itt? - Bill

-Nem. Ez az első alkalom h itt járok. Mindig is úgy terveztem avval jövök el ide elsőnek akivel szívesen élem le az életem. - mosolyogtam rá

-Rickel sosem terveztétek hogy eljöttök ide? - Bill

-De igen. Folyton tervezgetünk mikor jövünk el de sosem jutottunk el odáig. - mondtam állva tekintetét de belül mardosott a sírás

-Most itt van veled az egész banda és én. - fogta meg a kezem mosolyogva

-Jobbat nem is kívánhatnék. - mosolyogtam rá

-Ne foglalkozzunk ma semmivel és senkivel. Élvezzük ezt a napot hogy csak te és én vagyunk. - Bill

-Megérdemlünk egy kis nyugalmat. - hajoltam hozzá és megcsókoltam

Nem sokra rá meghozzták a reggelinket majd falatozni kezdtünk közben beszélgettük. Egyszer kétszer oda jöttek hozánk lányok akik ag-t kértek Billtől aki kedvesen mosolyogva irogatta alá papírokat. Miután megkapták amit szerettek volna mosolyogva köszönték meg tőlem h megengedtem h kérhetnek ag-t aztán magunkra hagytak mi pedig befejeztük a reggelinket.

Amint végeztünk reggelinkkel fizettünk és folytattuk a város felfedezését. Nem találkoztunk több rajongóval vagy csak nem akartak minket megzavarni hisz mindenki tud a kapcsolatunkról mivel a partyn való Bill bejelentése elég hamar kiszivárgott de egyikönk sem volt mérges emiatt hisz előbb utóbb úgy is rá jött volna mindenki. Leírhatatlanul éreztem magam a kis városnézésünk alatt de még is a legjobban a Eiffel-toránynál éreztem magam ahol Billel felhőtlenül kettesben lehetünk egymáshoz bújva szorosan lenézve a gyönyörű városra.

-El se hiszem h annyi minden után még élvezhettem azt h együtt vagyunk. Sokat vitatkoztunk az elmúlt időszakban és sokszor hittem azt h a végén azt mondod hadjuk abba. - nézett rám Bill

-Tudod h mennyire szeretlek még is azt hitted egy kis veszekedés miatt ott hagynálak? Olyan kis butus vagy. Minden kapcsolatban vannak veszekedések. - mosolyogtam rá miközben kezeimmel átkaroltam a nyakánál

-Legszívesebben most elvennélek feleségül. - csókolt meg

-Ezer örömmel hozzád mennék ebben a pillanatban. - mondtam mikor elválltunk

-Tényleg? - nézett rám meglepett arcal

-Sosem vágytam nagy esküvőre simán benne lennék abba h itt rögtön elvegyél. - én

-Lehet h kinyírnának minket. - nevetett fel

-Láttod ez könnyen meglehet. De akkor is együtt lennénk. - mosolyogtam rá

-Örült vagy, ugye tudod? - Bill

-Melletted senki sem lehet normális. - én

-Ezt boknak veszem. - csókolt meg

-Azt hiszem ezt inkább a hotelben folytassuk. - húzodtam el tőle

-Akkor induljunk. - Bill

Majd megragadta a kezemet és húzni kezdett én pedig nevetve szedtem a lábaimat h ne esek el a nagy siességben. Ahogy lértünk Bill hirtelen el enegedte a kezem és elrohant vissza. Értetlenül néztem utána de mikor pár perc elteltével vissza tért kezében egy szál rózsával nem bírtam nem mosolyogni.

-Ennélkül nem mehetünk vissza. - adta kezembe

Mire válaszomat egy csókban kapta meg miközben elvettem tőle a virágot. Miután elváltak ajkaink újra megragadva kezemet leintett egy taxit ahol bemondtam a hotel címét majd elindultunk. Az úton szinte le se tapadtunk egymás ajkairól a sofőr szinte nem mert hátra nézni. Mikor leparkolt a hotel előtt kezébe nyomtam az út díját majd kiszálltunk az autóból és sietve indultunk meg a hotelbe.

Bill nyugtalanul ácsorgott mellettem miközben a szobánk kulcsát kértem ki. Miután megkaptam rá mosolyogtam Billre aki egyből kézzen ragadott és mentünk is a lifthez. Mikor már a szobánkban voltunk semmi sem tartott minket vissza h kiélvezzük azt amit az elmúlt fél órában elkezdtünk.

A délutánt az ágyban töltöttük. Egyikönk se aludt csak egymáshoz bújva élveztük a csendett és a nyugalmat. 6 óra felett aztán vissza tértünk a banda életébe. De kipihenten és új erővel tértünk vissza de főképp boldogan.

-Na milyen napotok volt? - karolt át David a vállaimnál a csarnokban

-Nagyszerű. Köszönöm. - pusziltam meg

-Tudtam h erre van szükségetek. - mosolygott rám

-De most ideje kicsit probálnotok h tökéletes legyen minden. - néztem rá Billre

-Persze máris. - mondta

Majd adott egy csókot és elrohant h megkeresse a srácokat.

-Mintha csak kicseréltek volna titeket. Mindketten boldogok vagytok. - David

-Mert azok is vagyunk. De most megyek megnézzem Hayleyt már hiányzik. - én

-Az srácok öltözőjében van. - David

-Köszi. - én

Adtam egy puszit az arcára és elindultam Hayley-hez h eltöltsem vele azt a kis időt ami még hátra van. Úgy döntöttem még sem viszem el magammal csak bajba sodornám. Már attól rossz érzésem van ha csak rá gondolok ha magammal vinném Rick egyből rá jönne h ébren volt mikor egy hónappal ezelőtt ott volt  nálunk és arra gondolna h valamit fontolgatok és esetleg veszélybe sodornám Bill életét nem ezt nem tehettem meg.

Mikor beléptem Hayley felpattant a földről és szaladt oda hozzám én pedig mosolyogva vettem fel és pusziltam meg.

-Jól szórakoztatok Billel? - Hayley

-Igen. - bolintottam

-Legközelebb én is mehetek? - nézett rám avval a nagy kék kérlelő szemeivel

-Persze. - simogattam meg az arcát

-Megígéred? - Hayley

-Megígérem. - én

-Alig várom h Bill legyen az apukám. - ugrándozott Hayley

-Már most az. - én

-De az még nem ugyanaz mikor már összházasodtatok. - mosolygott rám

-Legyen úgy ahogy te szeretnéd. - én

-Megnézhettem Billék probáját? - Hayley

-Persze, gyere. - én

Majd kézzen fogtam és kimentünk a srácokhoz akik már elkezdték probálni a számukat. Bill elmosolyodott mikor meglátott engem és Hayley-t. Felvettem Hayleyt aki mosolyogva karolt bele a nyakamba és nézte ahogy játszanak a srácok. Mikor elkezdték játszani azt a számot ami az egyik kedvencem az albumról sírva fakadtam. Nem bírtam tovább tartani magamban útat kellett engednem neki másképp úgy éreztem volna megfulladok a vissza tartott könnyektől. Hayley rám nézett és a kezeit az arcomra tette és megpuszilt. Elmosolyodtam miközben letöröltem az arcomon végig folyó könnyeket.

-Szeretlek anyu. - Hayley

-Én is kicsim... én is. - mondtam elfulló hangon

Majd rá hajtotta fejét a vállamra és rövid idő alatt álomba merült. Nem maradtam tovább a probán vissza sétáltam az öltözőbe ahol lefektettem Hayleyt a kanapéra amíg rendbe szedtem magam és eltüntettem az arcomról a sírás jeleit. Rosszul voltam magamtól h képes vagyok ezt tenni. Éreztem ahogy felfordul a gyomrom a puszta gondolattól h magamra hagyom azokat akik a világon mindennél fontosabbak nekem. Billt és Hayleyt.

Bele néztem a tükörbe és megijjedtem saját látványomtól. Elfehéredett arcomról semmi nem látszodott.

-Nyky? - hallotam meg Bill hangját mire ijjedten kaptam fel az arcom és probáltam rendbe szedni magam - Itt vagy. - talált rám de mikor rám nézett aggodalom ült ki az arcára - Jól vagy?

-Igen csak nem érzem jól magam. - eröltettem egy kis mosolyt az arcomra

-Nem tetszik ez nekem. ide hívom Davidet. - indult meg

-Bill kérlek ne aggodalmaskodj. Rendbe jövök. - fogtam meg a kezét

-De annyira aggodom. Ennyire rosszul még nem néztél ki. - simitott végig az arcomon

-Már is jobban vagyok. - adtam puszit az arcára és kiléptem a szobába ahol felbontottam egy üveg vizet és bele kortyoltam

-Nem szeretnél inkább lepihenni a hotelben?  - Bill

-Nem vagyok fáradt. - én

-Nem a fáradtságról van szó. Lehet túl megterhelő a babának ez az egész. - Bill

-Ezt már megbeszéltük. Nem akarok veszekedni egy ilyen csodás nap után. - én

-Jó rendben. Csak féltelek titeket. - Bill

-Szeretlek. - bújtam a karjaiba

-Én is kicsim. - puszilta meg az arcom

-Hahó gerle pár elrabolnám Bill ha szabad. - lépett be Tom

-Halkabban Hayley alszik. - szólaltam meg elengedve Billt

-Bocsi. - nézett rám

-Kint leszel? - súgta fülembe Bill

-Persze ott leszek. - mosolyogtam rá

-Pihenj adig. - adott egy csókot majd kilépett Tom oldalán

Szomorúan sóhajtottam fel mikor kilépett az ajtón. Rá néztem az órára egy órám volt h oda érjek az Eiffel toronyhoz. Leülltem Hayley mellé kezembe vettem egy tollat és egy papírt és írni kezdtem. Igyekeztem nem sírni avval nem oldok meg semmit.

Mikor megírtam letettem Hayley mellé adtam egy puszit az arcára és kimentem a színpadhoz ahol a fiúk arra vártak h felmehessenek játszani. Pár perc elteltével lejöttek a lányok majd mielőtt felmentek volna Billék oda jöttek hozzám.

-Itt leszel mikor lejövünk? -. karolt belém Bill

-Igen. - bolintottam majd megpusziltam

-Gyerünk ideje kezdeni. - csapta össze kezeit Gustav

-Gyerünk. - Bill

Utoltjára adott még egy csókot amit kicsivel hoszabbra nyújtottam majd mosolyogva rám nézett és felment a színpadra Georg és Gustav kíséretében.

-Jól vagy?- nézett rám Tom

-Persze. - én

-örülök h boldogok vagytok. - ölelt meg miközben a hátam simogatta

-Vigyázz Billre. - csúszott ki a számon

-Miért? - tolt el magától

-Csak vigyázz rá. - néztem szemeibe

-Rendben. - mondta furcsán

-Menj. - mondtam miközben adtam egy puszit az arcára

Elindult de közben végig engem nézett furcsálva. Mikor eltünt letöröltem az arcomról azt az árva könnycseppet ami kibújt és elindultam. Gyors léptekkel hagytam el a csarnokott h ne forduljak vissza és rohanjak Bill védelmező karjaiba. Inkább tettem volna meg azt mind hogy itt hadjam és egy olyanba vágjak bele amit nem akarok. A csarnok előtt beülltem a megrendelt taxiba bemondtam az útat és el is indultunk. Ahogy elindultunk végig a csarnokot néztem és hallgattam ahogy Bill köszönti rajongóit és elmondja milyen csodás napot töltött el avval aki ennyire boldoggá teszi. OH Bill ha tudnád h mire lejössz a színpadról nem fogok ott várni rád h átöleljelek és meg mondjam mennyire jól csináltátok. Elsírtam magam, nem bírtam tovább. Kezeimbe tettem az arcom és végig sírtam az utat a toronyig...