" Azt mondj�k, hogy minden emberben rejt�zik egy reg�ny. Nos, �n sz�mos emberrel tal�lkoztam, akiben m�g egy novella, s�t, egyetlen �p mondat se rejt�z�tt. " /Irvin Shaw/

M�snap reggel megint a telefonom �bresztett. Ki k�ne m�r kapcsolni �jszak�ra.

Kihal�sztam a p�rn�m al�l, majd ki is nyomtam azonnal. Nagyot s�hajtva fordultam m�sik oldalamra, majd �jra aludni akartam... Persze a hajnali zaklat�m nem adta fel...

- Mondjad, mi ilyen s�rg�s? - vettem fel d�h�sen

- Marcus vagyok. - sz�lt bele

F�n�k.

- Hupsz. Eln�z�st. - �ltem fel az �gyban r�m�lten

- Eln�zem. De csak mert reggel van �s be k�ne j�nn�d a k�v�z�ba.

- Csak �n eml�kszem �gy, hogy k�t h�t szabads�got vettem ki? - k�rdeztem sz�npadiasan

- Lydia beteg lett. Sz�ks�g van r�d.

- A sz�leimn�l vagyok Hannoverben. �gy terveztem itt t�lt�k egy kis id�t.

- T�nyleg kis id� lett. - g�nyol�dott - A d�lut�ni m�szakot te viszed. Ne k�ss.

- De...

V�laszomat meg se v�rta. Letette. Csup�n csak �temes s�pol�s eml�keztetett arra, hogy besz�ltem vele.

Nagyon j�l ismertem m�r magamat. Ha azonnal elkezdtem volna k�sz�l�dni, akkor sem val�sz�n�, hogy el�rem a d�li vonatot. Viszont ha m�gis siker�lne, akkor biztosan nem �rek be az egy �rakor kezd�d� d�lut�ni m�szakra. Csod�latos...

M�rgesen keltem ki az �gyb�l, majd a f�rd�be vettem az ir�nyt. Fogat mostam, hajat vasaltam, majd fel�lt�ztem. �sszedob�ltam a sz�tpakolt holmimat, s lementem a konyh�ba. Peter �s Frid �ppen k�v�ztak.

- M�r fel is kelt�l? - k�rdezte kedvesen n�v�rem

- Haza kell utaznom... Lydia beteg lett, �gy nekem kell helyettes�teni... Nagyon unom m�r Marcus parancsolgat�s�t...

A vonaton �ltem. Egy �r�val az indul�s el�tt kimentem az �llom�sra, biztos, ami biztos. �gy siker�lt el�rnem. Az �t nagyon unalmas volt, �s az sem seg�tett, hogy bennem volt a tudat, nyugodtan pihenhetn�k a sz�leimn�l...

K�t �r�s k�s�ssel siker�lt meg�rkeznem Berlinben. A holmimat m�g hazavittem, mondv�n Marcus �gy is kicsin�l, akkor h�t nem mindegy?!

- Libby. Hol volt�l? K�t �r�t k�st�l! - kezdett azonnal kiab�lni velem, amint bel�ptem

- Hannover - Berlin t�vols�ga nem �pp r�vid. Egy. Kett�, �r�lj�n, hogy egy�ltal�n bej�v�k a szabadnapomon. - hangs�lyoztam ki az utols� sz�t - H�rom. Am�g �n norm�lisan besz�lek �nnel, elv�rom, hogy maga is azt tegye.

El�sz�r csak hebegett - habogott �ssze vissza, majd kipr�selt mag�b�l n�h�ny sz�t.

- Takarodj dolgozni. - hagyott is magamra

- Bunk�... - morogtam

Forrott a v�rem. Hogy lehet valaki ennyire ostoba? M�rmint, gondolhatta, hogy nem �rek ide egy �ra alatt. Gratul�lok hozz�. Igaz�n sok tud�ssal rendelkezhet.

- Szia. - zavarta meg a t�preng�semet, egy �desen cseng� hang

R�n�ztem. Tudtam, hogy az a sr�c lesz...

- Szia. - k�sz�ntem elcsukl� hangon

Sz�nalmasan viselkedem. Elal�lok a l�tv�ny�t�l is. Mi lenne, ha hozz�m is �rne?

- K�rhetek egy k�v�t? - mosolygott r�m

N�m�n b�lintottam.

P�r perc m�lva, �s egy kis b�n�z�s ut�n leraktam el�.

- K�szi.

- K�t cukorral k�rted ugye?

- Nem mondtam semmit. - mosolygott m�g mindig - Megjegyezted m�ltkorr�l.

- Igen... val�sz�n�.

Az arcom a v�r�s minden �rnyalat�t felvette, kivert a v�z, s legsz�vesebben elszaladtam volna.

- Libby. Ne enyelegj, ha k�rhetlek. Elv�gre ez a munkahelyed. - l�pett ki az irod�j�b�l Marcus

- Nem enyelgek. Dolgozom.

- Most el kell mennem. - kezdte, nem is t�r�dve azzal, amit mondtam - Ma te z�rsz be. - mondta, majd elviharzott

Megforgattam szemeimet, majd megfogva a kis noteszt �s kis�t�ltam az �t�s asztalhoz.

- Sziasztok. Mit hozhatok? - k�rdeztem a h�rom, nagyj�b�l velem egykor� fi�kt�l

- Hm. Sz�vesen kipr�b�ln�lak. - vigyorgott r�m kaj�nul az egyik

- Josh. Megr�m�ted szeg�ny l�nyt. El�bb k�r�l kell rajongani. - r�h�g�tt a m�sik

- Teh�t nem k�rtek semmit. Helyes. Viszont akkor menjetek innen. - b�cs�ztam ily m�don, majd otthagyta a hangosan kacag� bag�zst

A pultra csaptam a noteszt, majd egy sz�kre rogytam.

- J�l vagy? - k�rdezte k�v�j�t kortyolgatva az elb�v�l� sr�c

- D�h�s vagyok. A f�n�k�m semmibe vesz, akik pedig kinn vannak, k�nny�v�r�nek k�pzelnek. Sz�p...

�desen elmosolyodott panaszkod�somon. Fur�n csillogott a szem, �rdekelte �t �ssze - vissza fecseg�sem.

- Bill vagyok. Bill Kaulitz. - ny�jtott kezet

- Libby Hauff. - viszonoztam gesztus�t

B�re nagyon puha volt. Szor�t�sa l�gy, de m�gis hat�rozott. T�k�letes pasi...