34. r�sz. Nem vagyok egyed�l.

A mai napomnak a v�l�somr�l kellett volna sz�lnia. Nekem m�r r�g elterel�dtek a gondolataim, m�r r�g nem foglalkoztatott, s�t nem is nagyon jutott eszembe. De rajtam, Tomon �s Billen k�v�l senki nem tudta m�g, hogy mi t�rt�nt reggel �ta.

�gy a telefonom folyv�st cs�rg�tt, amint v�gre Billt�l el tudtam k�sz�nni vita �s kellemetlen v�gsz� n�lk�l.

El�bb anyu h�vott…

-         Szia �desem.

-         Szia anyu.

-         Rossz kedved van.

-         Mit�l lenne j�?

-         Milyen volt? Hogy viselkedett?

-         Ahogy szokott. Nem t�rt�nt semmi extra.

-         Az �n l�nyommal? – g�nyol�dott. – Nem l�tezik.

-         Na j� anyu, ez a nap baromi hossz� volt �s egy�ltal�n nem �rzem magam kompatibilisnek egy besz�lget�shez.

-         Akkor holnap reggel, ha kialszod magad, felh�vsz �s megbesz�lj�k.

-         K�szi anyu. Ez�rt most nagyon h�l�s vagyok.

-         Jaj kincsem, nem szeretem, ha ilyennek hallom a hangod. Odamenn�k �polgatni a lelked.

-         Nem sz�ks�ges anyu. Megoldom ezt majd egyed�l is valahogy.

-         Biztos?

-         Tuti.

-         Akkor v�rom a h�v�sod.

-         Rendben.

-         J� l�gy.

-         �s anyu.

-         Igen?

-         Szeretlek. Fogalmam sincs, hogy volt�l k�pes egyed�l v�gigcsin�lni velem az eg�szet, de k�sz�n�m.

-         Ha ilyeneket mondasz, aut�ba �l�k, �s nem r�zol le.

-         Majd holnap.

-         J�l van �desem.

-         Szia anyu. – tettem is le a telefont, �s rem�nykedtem benne, hogy nem hallotta hangom elcsukl�s�t.

Vettem p�r m�ly leveg�t, pr�b�ltam magamhoz t�rni, legy�zni a s�r�st, �s m�r �jra cs�ng�tt a telefon.

Apu…

-         Igen? – vettem fel.

-         Most h�vott az �gyv�ded. Elmondta, hogy lel�ptetek, ahogy elkezd�d�tt volna a megbesz�l�s, majd Tom k�z�lte vele, hogy v�l�s lef�jva. Ja �s hozz� tette a maga st�lusos m�dj�n, hogy �gy j�rtatok v�rsz�v�k, nem rajtunk fogtok meggazdagodni. Azt hiszem, sz� szerint id�ztem.

-         Ne haragudj apu, fogalmam nem volt arr�l, hogy ezt mondja nekik.

-         M�gis mi t�rt�nt?

-         Rosszul lettem �s Tom elvitt a dokimhoz. �n k�rtem meg, hogy sz�ljon az �gyv�deknek, am�g �n kimegyek a kocsihoz.

-         �s mi bajod? Mi�rt lett�l rosszul?

-         Nem szeretn�k besz�lni r�la.

-         M�g j� hogy az ap�d vagyok, �s nem kell mindig azzal foglalkoznom, hogy mit szeretn�l �s mit nem.

-         Terhes vagyok. – b�ktem ki v�g�l �s els�rtam magam.

-         Tess�k? �desem ezt komolyan mondod?

-         Apu fogalmam sincs, mit tegyek. – k�z�ltem �s biztos voltam benne, hogy nem igaz�n �rti, amit mondok.

-         Na j�, hol vagy? Odamegyek.

-         Itthon. De nem kell j�nn�d. �sszeszedem magam, csak ne besz�lj�nk r�la.

-         Terhes vagy �s ne besz�lj�nk r�la? Most mi lesz, egy�tt maradtok?

-         Ez nem v�ltoztat semmin.

-         Helyes. Tarts ki a d�nt�sed mellett.

-         Apu k�rlek, ne most.

-         Any�d mit sz�lt?

-         M�g nem voltam k�pes elmondani neki. �gyhogy l�gy sz�ves te se.

-         Lakat a sz�mon.

-         Tegy�k most le, rendben?

-         Sz� sem lehet r�la. Nem hagyom az egyetlen l�nyomat mag�ra, mikor sz�ks�ge van r�m.

-         Nyugalomra van sz�ks�gem �s tiszta fejjel val� gondolkod�sra.

-         Ugye megtartod?

-         Am�g meg tudom. – csuklott �jra el a hangom.

-         Nem lesz baj kicsim. Megl�tod, minden rendben lesz.

-         B�r meg tudn�d �g�rni.

-         Vigy�zunk r�d, ker�lj�k a stresszt �s…

-         Stressz. – ism�teltem vissza azt a bizonyos sz�t. – Fogalmam sincs, milyen lehet an�lk�l �lni.

-         Majd �n besz�lek Tommal.

-         Dehogy besz�lsz, m�g csak az k�ne. Majd �n megoldom.

-         Kicsim, figyelj ide…

-         Lya becs�r�g, �t kell vennem.

-         Le fogsz nyomni, majd �t is.

-         Apu l�gy sz�ves.

-         Holnap velem eb�delsz kisasszony �s nincs kifog�s.

-         J�.

-         D�lben ott vagyok n�lad �s elviszlek a kedvenc helyedre.

-         J�.

-         Szedd �ssze magad, �s ne komplik�lj t�l semmit.

-         Ok�.

-         Szia kicsim.

-         Szia. – tettem v�gre le.

Igaza volt. Ahogy kinyomtam �t, Lya h�v�s�t is elutas�tottam �s azzal a lend�lettel ki is kapcsoltam a telefonom. Sz�m�tottam r�, hogy f�l �r�n bel�l r�mt�ri az ajt�t, de az�rt rem�nykedtem benne, hogy tudja, most egyed�l akarok lenni. Egy j� bar�tn� meg�rzi �s �t�rzi az ilyet. Legut�bb itt volt mellettem, t�rte a sz�tlans�gom �s n�m�n biztos�tott t�mogat�sa fel�l. Most pedig majd kiv�rja, m�g hajland� vagyok besz�lni a ma t�rt�ntekr�l. A v�l�somr�l…

Az �gyban fekve f�lve tettem kezemet a hasamra. Nem �reztem, hogy bent van, nem lesz l�tv�nyos m�g egy darabig, de a tudat maga mindent fel�lm�l. Odabent fejl�dik egy szervezet �s nekem egyetlen dolgom van, vigy�zni r�. �s azt hiszem egyetlen megold�s, egyetlen j�rhat� �t van ennek fenntart�s�hoz…

Reggel ahogy bekapcsoltam a telefonom, sorra j�ttek az �zenetek. Sms-ek �s h�v�s�rtes�t�k. Lya, Bill �s a legt�bbsz�r Tom keresett.

„Na j�, ma ler�zt�l, de holnap v�l�st feledtet� bulizni viszem a legjobb bar�tn�met. Nincs apell�ta, ne keress kifog�st… csak te, �n a kedvenc rucink �s t�m�rdek mennyis�g� dr�ga pezsg� ;) szeretlek!”

„Tudom, hogy sokszor sok vagyok, �s t�lz�sba esem azt illet�en, hogy mennyi belesz�l�som van az �letedbe. De a r�sze akarok lenni, �s szeretn�m, ha engedn�d, m�g akkor is, ha ideges�t� vagyok. De pont ezt szereted bennem, nem? J J� �jt t�nd�rem!” – �rta ezt Lya ut�n p�r perccel Bill is.

Tom h�v�s�rtes�t�i sorakoztak a t�bbi alatt, �s ahogy nyitottam meg �ket, szinte rettegtem egy �zenett�l, amit esetleg � fogalmazott nekem. Szerencs�re nem �gy t�rt�nt. Sosem volt az az sms-ezget� t�pus.

Tudtam, hogy ma anyuval �s apuval is tal�lkoznom �s besz�lnem kell, de valahogy m�g nem voltam r� felk�sz�lve.

Kitotyogtam a mamuszomban a konyh�ba, elkortyoltam egy k�v�t, m�g megkerestem r�g haszn�lt s�tis szak�csk�nyvemet, majd el�v�ve a hozz�val�kat, neki l�ttam s�tni. Hogy mit? Ilyenkor mindegy. B�rmit, t�bb f�l�t, finomat… id�t�lt�snek �s fesz�lts�g levezet�snek sem utols�.