67.rész - Bill sokkal normálisabb nálam

Az úton nagy csönd volt. Hayley probálta a srácokat szóra bírni de csak Gustav volt az aki lefoglalta őt. Fél órás volt az út és a helyszínen már nagyon sok rajongó volt. Leparkolt az autó majd sorban kiszálltak a srácok. Majd bementek mindanyian és egy kis készülődés után helyet foglaltak egy kanapén és mosolyogva üdvözölték az éppen leüllő nőt aki meginterjuvólja őket.

-Sziasztok. Anne vagyok. - köszönt nekik

-Hello. - jött az egyhangú válasz a srácoktól

-Nem rég kezdtétek a turnétokat. Milyen érzés újra koncertezni? - Anne

-Nagyszerű érzés. Mindig örömmel zenélünk és nagyon vártuk ezt a turnét. - Bill

-Mi mindenben különbözik ez a turné az edigiektől? - Anne

-A legfontosabb az benne h itt oda is eljuttunk ahol még nem voltunk vagy nagyon keveset. - Bill

-A menedzserünk a turnénk szervezésénél főként azt vette figyelembe h hol vannak azok a helyek ahol nagyon keveset koncerteztünk. Sőt akik követnek minket azok észre veheték h vannak helyek amelyeknél külön közönségtalálkozók lesznek. - Tom

-Tudtatok erről vagy ez is egy meglepetés volt számotokra? - Anne

-Tudtunk róla. Tájékoztattak minket róla mikor átbeszéltük a turnét. - Tom

-Majdnem egy évbe került h kiadjátok az új lemezt. Voltak pillanatok mikor felakartátok adni? - Anne

-Sokat vitatkoztunk. Nagy volt rajtunk a nyomás mikor szorított minket a határidő. Voltak pillanatok mikor felakartuk adni de nem engedték mindig vissza rántottak a helyes útra. - Bill

-Azt tudjuk h a mostani menedzseretek Nyky nem egy egyszerű ember hisz sokáig ő is a zenei iparban szorgoskodott. Nem féltek attól h saját céljaira akarja fordítani a sikereteket? - Anne

-Ez egy nagy baromság. - mondta Tom dühősen

-Tom. - szólt rá Bill - Szó sincs ilyenről. Nyky nem azért válallta el a menedzserkedést h újra betörjön a zenei piacra. Ő már letett arról h valamikor is újra énekeljen. Élvezzi a velünk való munkát és ebben megtalálta önmagát jobban szereti ezt csinálni mint bármi mást.

-A kapcsolatotok elég hamar komolyá változott hisz nem rég értesültünk róla h a nektek szerzett fan partín megkérted a kezét. Nem furcsa h a menedzsered de már a menyaszonyod? - Anne

-Egyáltalán nem. Mi már akkor együtt voltunk mielőtt a menedzserünk nem lett. Ő egy nagyon különleges ember. Nem tudod őt nem szeretni. Sokaknak biztos fura h ennyi időre és eljegyeztem de én elérkezetnek éreztem az időt ennek most kellett lennie. Én örülök ennek. - Bill

-Köszönöm a válaszaitokat és jó szórakozást a koncertjeitekhez. - búcsúzott el Anne-n

-Köszönjük. Hello. - köszöntek el a srácok

Majd felálltak és kivonultak a teremből.

-Megkora görény ez a csaj. Mit képzel ez magáról? - dühöngött Tom

-Nyugodj le. Tudjuk h sokan mit gondolnak az egészről de ők nem tudják nem ismerik annyira Nykyt mint mi. - Georg

-De akkor is. Nem is ismeri akkor minek mond ilyeneket óla? - Tom

-Tedd már túl rajta magad. - szólalt meg Bill most először mióta kijöttek

Tom meg se szólalt a továbbiakban inkább felkapta Hayleyt David mellől és a kocsihoz ment. Bill szomorúan felsóhajtott mire David átkarolta a vállainál.

-Erős vagy Bill. Nyky büszke lenne rád. - David

-Szörnyen hiányzik és nagyon aggódom miatta. - nézett fel rá

-Biztos vagyok benne h te is nagyon hiányzol neki. És még abban se lepődnék meg ha valamilyen módon követne titeket. - David

-Probálok erős lenni és arra gondolni visszakapom valaha is de olyan távolinak tűnnik. - Bill

-Vissza fog jönni nem fog magatokra hagyni hisz akármennyire is megfenyegete Rick őt de mindig titeket tart szem előtt. Szeret téged ezt te is tudod. - David

-Tudom h szeret és azt hiszem igazad van. Úgy kell tennem mintha mi sem történt volna mintha itt volna velünk és továbbra is szorgoskodna azzon h minden flottul menjen. Vigyáznom kell Hayleyra is. - Bill

-Gondolj mindig erre. - David

-Rendben. - bolintott Bill

Majd tovább indultak és beülltek a többiek mellé az autóba ami vissza vitte őket a hotelbe. Mivel ma nem volt több koncertjük Bill úgy döntött h eltölt egy kis időt Hayley-vel. Így hát miután átöltöztek meg beszéltek Daviddel elindultak a közös napjuk eltöltéséhez.

Nálam:

Nem tudom h de valahogy sikerült elaludnom.

-Muszáj bámulnod? - mérgelődtem

-Szeretem nézni ahogy alszol. - Rick

-Nézzél mást. Mit akarsz tőlem? - ültem fel miközben felhúztam a lábaim és átkaroltam a karjaimmal

-Bocsánatott akartam kérni a pofonokért. Túlzásba vittem a dolgot. - tette a kezét a térdemre

-Ezért fölösleges volt ide jönnöd. - löktem le kezét magamról

-Mivel tudnálak kiengesztelni? - Rick

-Tudod te azt nagyon jól. - néztem rá szúrosan

-Mivel jobb Bill nálam? - Rick

-Ő szeret és sosem bántana. - én

-Én is szeretlek. - Rick

-Na persze. - forgattam meg a szemeim

-Igen is szeretlek. tudom h Bill sokkal normálisabb nálam de el kell felejtened. Ő is megfogja tenni úgy sem fogsz vissza térni hozzá. Ez lesz az életed. Többet fogok neked adni mint bárki másnak. - Rick

-Nem igazán hatsz meg evvel. - én

-Hozzá kell szoknod. 7kor vacsora. - állt fel az ágyról

Majd adott egy puszit a homlokomra és kiment a szobából.

-Hülye. - mérgelődtem miközben idegesen törölgettem a homlokom

Úgy éreztem itt fogok megörülni ebben a szobában. Ha végig ide leszek bezárva tuti h az lesz. Társalogni biztos h nem fogok avval a sok nem megnevezett személlyel akik Rick miatt vannak itt. De aztán át irányított az agyam sokkal más féle témára. Kíváncsi voltam Tom mit szólt ahoz mikor Josh felhívta. Remélem Tom nem gondolta azt h valami vicc volt és nem szól Billnek.

Az elmélkedésemből kopogás hozott vissza. Gondolkoztam rajta h ki lehet. Rick nem kopogna az egyből bejönne. Gondoltam Josh az. Ezért kiszálltam az ágyból majd az ajtóhoz léptem és kinyítottam de határozottan nem Josh volt. Egy hosszú szőke hajú lány volt.

-Szia. - köszönt rám

-Mit akarsz? - kérdeztem csepet sem kedvesen

-Gondoltam átjövök beszélgetni. Tudom miért vagy itt és szeretnék azzon segíteni h ne érezd magad egyedül. - mondta

-Ha Rick küldött el is mehetsz. - én

-Nem nem miatta vagyok itt. Tényleg barátkozni szeretnék. Tudom h bizonytalan vagy. Josh mondta h nem lesz könnyű dolgom veled.

-Josh? - kerekedtek el a szemeim

-Ő kért meg h barátkozam veled h ne érezd magad egyedül. - mosolygott rám

-Gyere be. - álltam el az ajtóból

-Rendben. - bolintott majd be jött és becsuktam az ajtót

-Sajnálom a bunkoságot. - én

-Semmi gond teljesen megértelek. Egyébként Carly vagyok. - Carly

-Nem lepődnék meg ha a nevemet már tudnál. - mosolyogtam rá

-Hát Josh tájékoztatott róla. - Carly

-Volt egy ilyes fajta sejtésem. És te h h itt vagy? - én

-Ez egy hosszú történet. - Carly

-Ha nem akarod elmondani megértem. - én

-Csak nehéz erről beszélni. - Carly

-Azt hiszem ezt megértem. - mosolyogtam rá - Am meg mit szoktál csinálni?   

-Főként a parton vagyok. Szeretek sétálni adig se vagyok itt. - Carly

-Ki mehetek bárhova? - én

-Persze. Ha vásárolni van kedvünk Rick ad pénzt egy kocsit és oda megyünk ahova szeretnénk. - Carly

-Gondolom nekem annyiban különbözik h Joshnak is velem kell tartania. - én

-Igen de szerintem velem is tarthatsz. - mosolygott rám

-Remélem, utálom a bezártságot. - én

-Ha van kedved holnap körbe nézhetünk a városban. - Carly

-Az jó lenne. - én

-Megkérdezem Ricket. Bár lehet neked hatásosabb lenne meggyőzni. - Carly

-Gondolod? - én

-Biztos vagyok benne. - Carly

-Akkor kedvesnek kéne lennem vele. - húztam el a szám

-Áldozatokat kell hozni. - Carly

-Egy probát meg ér majd megkérdezem. - bolintottam

-Menjünk mindjárt vacsora. - nézett az órájára Carly

-Rendben már igencsak éhesek vagyunk. - simitottam végig a hasamon

Carly rám mosolygott majd felkelt mellőlem és elindult. Felkeltem én is és utána mentem majd együtt lementünk az ebédlőbe. Beérve már több mint 20 lány ott ült és egyként meresztették rám szemeiket. Ijesztő volt ahogy végig mértek és féltékenyen néztek rám. Rick két oldalán volt csak hely  így hát oda kellett mennünk bár Carly lefele jövett elmondta h ő mindig ott ül és biztos benne h Rick mellett van az én helyem is. Nem csalodott benne.

Leülltünk mind a ketten majd rövid idő alatt kihozták a nekünk szánt vacsorát és enni kezdtünk. Vacsora közben egész rosszul éreztem magam hisz folyamatosan magamon éreztem a tekinteteket és ez elég kellemetlen volt.

Vacsora után Carly és én voltunk az aki elsőnek felkelt és szinte kimenekültem az ebédlőből. A szobámba mentünk ahol felélegeztem már attól h kettesben voltunk. Lefeküdtünk az ágyamra és beszélgetünk. Miután Carly kezdett álmosodni elköszönt egy puszival majd kiment a szobámból. Miután kiment felkeltem az ágyamról majd pizsamával a kezembe bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Mikor felvettem a pizsamámat úgy gondoltam át megyek Rickhez és megkérdezem a holnapi napról. Felvettem a papucsom és átsétáltam Rickhez. Az ajtajához érve bekopogtam.

-Gyere. - szólt ki

Lenyomtam a kilincset majd beléptem a szobába. Rick az ágyon feküdt mellette egy fekete hajú lány,

-Zavarok? - álltam meg az ajtóban

-Nem dehogy gyere csak. - lökte arébb a lányt aki dühősen rám nézett majd ki szaladt a szobából - Mit szeretnél?

-Azzon gondolkodtam h holnap nem e nézhetnék szét a városban. Bezárva érzem magam itt és szinte mindenki csúnyán nézz rám. De persze nem egyedül mennék Carly jöhetne velem. - ültem le az ágyra

-Ha ez téged boldoggá tesz akkor menj csak nyugodtan. Majd szólok Joshnak h tartson veletek. - mosolygott rám

-Tudod bármilyen szemét alak vagy azért tudsz te normális lenni. - mosolyogtam rá

-A szemét alakot nem felejthetnénk el, - Rick

-Ne is álmodj róla. - én

-Pedig már kezdtem azt hinni. - Rick

-Ne hidj ilyenekbe. - én

-Azért én még is. - Rick

-Jó éjszakát. - álltam fel és elindultam

-Puszit nem kapok? - Rick

-Ott nagyon nem tartunk. - néztem rá majd kiléptem a szobából

-Jó éjt. - kiáltotta utánam

Becsuktam az ajtaját és vissza sétáltam a szobámba majd lefeküdtem. De mielőtt elaludtam volna elköszöntem gondoltaba Billtől és Hayleytől. Akármilyen bolondságnak tűnhet valamennyire megnyutat ez a dolog.

-Jó éjt kicsim. - simitottam végig a hasamon majd betakaroztam és hamarosan álomba merültem...