37. r�sz. Basszus de hi�nyozt�l!                                                      

-         Elcs�b�tottalak? – n�zett r�m r�men�s f�lmosollyal.

Nem akartam �n m�r besz�lgetni. Ki akartam �lvezni azt, hogy most itt van �s hogy nem t�r�d�nk semmivel legal�bb egy l�gyott erej�ig. Akartam ezt az �rz�st, amit senki nem vehet el t�lem.

Megcs�koltam, �s igyekeztem �rz�keltetni �rzelmeimet �s azt, hogy �n most nem v�gyom a hosszas simogat�sra, �lelkez�sre, bec�z�sre. Azt majd ut�na…

Kiflip�zban fek�dve, hozz�b�jva �bredtem �s arra gondoltam: igen, ez most nagyon j�.

Megijedtem, mikor meg�reztem hirtelen �rint�s�t.

-         Szia. – lehelt puszit v�llamra, majd �vatosan simogatni kezdett.

-         Szia. – feleltem.

-         Fogalmad sincs, milyen �rz�s melletted �bredni.

-         Most m�r ilyen leszel? – pr�b�ltam tapintatosan csipkel�dni.

-         Hetekig n�lk�led �ltem �s iszony� volt. Nem akartam j�zan lenni, mert akkor szembe kellett volna n�znem a helyzettel. Nem akartam felkelni reggel, mert tudtam, hogy az eg�sz val�s�gg� v�lik, ha megl�tom, hogy nem fekszel mellettem. �s igen, most ilyen leszek egy darabig, �gyhogy ne szek�lj.

-         Sajn�lom.

-         Mit?

-         Hogy nem t�r�dtem veled. Hogy csak a teherbe es�s �rdekelt.

-         Felejts�nk el mindent, ami az el�tt t�rt�nt, hogy te elment�l egy �gyv�dhez. S�t felejts�nk el mindent eg�szen a ma d�lut�nig.

-         Tudod, ha csak ma leszel ilyen, �s holnap visszav�ltozol, akkor sem leszek kev�sb� elvar�zsolva t�led.

-         Nem hiszem el, hogy egy h�lye vallom�son m�lt minden. Ha hamarabb megteszem…

-         Na ugye. – ford�tottam h�tra fejemet �s megcs�koltam. – Az a h�lye makacss�god.

-         Ne fesz�tsd t�l. – osztott ki egy �jabb gyeng�d puszit a v�llamra, amit m�g egy �s m�g egy k�vetett, �n pedig merengve t�rtem. – Mire gondolsz? – k�rdezte p�r perc m�lva.

-         F�lek.

-         �n is. – cs�sztatta kez�t hasamra. – De ne vegy�nk tudom�st r�la. Eml�kszel. Mindent elfelejt�nk, bele�rtve azt is. Nem lesz baj, mert nem gondolunk r�, nem f�l�nk �s nem idegesked�nk.

-         Szerinted, ha Bianca megsz�letett volna, m�shogy alakult volna minden? Szerinted t�nyleg…

-         Nem b�rsz magaddal baba. – mosolyodta el mag�t.

-         Nem tudok egyik pillanatr�l a m�sikra resetelni.

-         Im�dom, mikor informatikai szavakat haszn�lsz.

-         Sikeresen telep�tetted a programodat. – fordultam fel� �s megcs�koltam.

-         Basszus de hi�nyozt�l. – tepert maga al� egy mozdulattal. – A feles�gem.

-         A befordult hiszt�rika?

-         A szexi, mindig helyzetre k�sz, vicces �s gy�ny�r� feles�gem. A hisztis pics�t ut�ltam.

-         Kabd be! – �t�ttem mellkason, tenyerem hangosan csattant �s a tal�lt fel�let szinte azonnal bev�r�s�d�tt.

Telefonom cs�r�gni kezdett, Lya cseng�hangj�t azonnal felismertem.

-         Elfelejtettem sz�lni neki. – n�ztem kikerekedett szemekkel p�romra.

-         R�zd le, �s ezt folytatjuk. – sim�totta meg mellkas�t �s a kisszekr�nyr�l elv�ve, kezembe adta a telefonom.

-         Szia! – sz�ltam bele, amint felvettem.

-         Na mi van?

-         Hogyhogy mi van?

-         Megkaptad az esti �zenetem?

-         Igen.

-         Akkor gyere, �t perc �s ott vagyok.

-         Nem igaz�n alkalmas.

-         Jaj baba, ne depizz m�r. Elv�ltok, �s tal�lunk neked valaki arra alkalmasabbat ak�r m�g ma.

-         �n is szeretlek. – sz�lt bele Tom.

-         Ez Tom volt? – k�rdezett vissza emeltebb hangon Lya.

-         Igen.

-         Mit, �s hogy? Mi van? – sorolta �jabb k�rd�seit kiakadva.

-         A feles�gem �s �n gyereket v�runk, �s �pp feledhetetlen szexre k�sz�l�k vele a saj�t h�zunkban, a saj�t �gyunkban, �gyhogy k�rlek, ne tarts fel. – k�z�lte vele Tom, miut�n kivette kezemb�l a telefonom.

-         Hagyd �t. – suttogtam �s adtam egy puszit m�g mindig pirosl� mellkas�ra.

-         Ne csin�ld, besz�lgetek. – k�rte ki mag�nak cs�b�t�som, �s egy heves, �des cs�kot nyomott ajkamra.

-         Ti �jra egy�tt? – hallottuk �jra bar�tn�m hangj�t a telefonb�l.

-         Add ide. – pr�b�ltam elvenni Tomt�l a telefont.

-         A-a. – b�logatott �s felt�rdelve az �gyon, magasba emelve karjait.

Es�lyem nem volt fel�rni, csak ha fel�llok. �s ut�lag kider�lve, � pont ezt szerette volna el�rni. Amint fel�lltam, bugyimn�l fogva mag�hoz h�zott �s k�ld�k�m k�rny�k�t kezdte puszilgatni, m�g �n k�zdve az elgyeng�l�ssel pr�b�ltam kih�mozni kez�b�l a mobilom.

-         Visszah�vlak! – ki�ltottam Ly�nak, mire Tom �jra maga al� gy�rt �s belesz�lt a telefonba.

-         Reggel. – nyomta is ki, elhaj�totta, �s �jra birtokba vette ajkaimat.

Mi�ta ismerem, im�dom azt a szenved�lyt, amivel hozz�m tud �rni. Ahogy fel�m kerekedik, ahogy csak csek�lyke mozg�st enged meg nekem, �s mindent � ir�ny�t. Ahogy szaggatottan cs�kol, mert tudja j�l, hogy sz�zszor izgat�bb. Tud b�nni a testemmel, hisz minden apr� n�gyzetmillim�ter�t vakon ismeri m�r.

Nem tudom, hogy ez az �rz�s meddig fog tartani, de az biztos, hogy �r�kk� gy�l�ln�m magam, ha v�ghez vittem volna a tervemet.

Tom n�lk�l? Azt sem tudom, ki vagyok, ha � nincs velem… M�gis m�g k�pzeltem?

T�nyleg menni fog? T�r�lj�k az �sszes rosszat, �s tiszta lappal futunk �jra neki? B�r �gy lenne… ha ez a baba �szhez t�r�tett �s �jra �sszehozott minket, akkor tal�n t�nyleg k�pesek lesz�nk r�, hogy megcsin�ljuk… hogy vigy�zzunk r� �s ne vesz�ts�k el �t is.