68.rész - Bill a tökéletes pár

Másnap reggel mikor felébredtem nem volt egy kellemes érzés. A szokásos rosszullétek rám törtek és vagy egy fél órán keresztül probáltam helyre rázódni. Mikor végre sikerült és sápadt sem voltam lezuhanyoztam majd magamra tekertem egy törölközött és a szobámba mentem ahol ruhát kezdtem el keresni.

-Jó reggelt. - szólalt meg a hátam mögül Rick mire ijjedten felsikitottam

-A francba már. Muszáj korán reggel a szívbajt hozni rám.  -néztem rá szúrosan

-Sajnálom. - mosolygott rám miközben egyik kezét átkarolta a derekamnál

-Miért jöttél? - léptem el tőle

-Hoztam egy kis költő pénzt ha már a városba akartok menni. - mondta miközben kezembe nyomott egy kártyát

-Mi ez? - emeltem rá a tekintettem mikor le esett h a kártya az én nevemre szól

-Egy kis apróság. - mosolygott rám - Várlak a reggelinél.

-Én inkább kihagynám ezt közös evéseket. - én

-Rendben akkor hozatok fel reggelit neked. - Rick

-Kösz. - mondtam

Majd kiment a szobából. Miután Rick távozott a szobámból a leraktam a kártyát az éjjeli szekrényre majd a fürdőbe vonultam h felöltözhessem. Mire kész lettem a reggelim is megérkezett amit gyors el is fogyasztottam.

-Szia. - lépett be a szobába Carly

-Szia. - mosolyogtam rá

-Hiányoltalak a reggelinél. - ült le az ágyamra

-Ricknek meg mondtam h hanyagolnám ezt a közös evéseket és ezentúl itt eszem a szobában bár kicsit lehetne több is. - húztam el a szám

-Mondanám h szólj Joshnak h beszéljen avval aki felhozza neked de a végén Rick gyanút fogna miért eszel ennyit. - Carly

-Így is előbb utóbb biztos h rá fog jönni ha jobban el kezd nőni a hasam. - én

-Ha jól megy adigra már itt sem leszel. - Carly

-Úgy szeretnék hinni benne. - én

-Ne veszítsd el a reményt. - tette kezét a vállamra Carly

-Megprobálom. - néztem rá

-Ne probáld, ne tedd! - Carly

Beszélgetünk még egy kicsit majd mikor Josh megjött kimentünk a ház elé ahol beszálltunk az autóba és a városba mentünk. Első útunk egy bevásárló utcára eset ahol Carlyval kiélvezhetük vásárlási mániánkat. Jobb kedvre derített de Billt akkor sem tudtam kiverni a fejemből. Tudni szerettem volna h halad a turnéjuk. Kicsit rosszul éreztem magam amiatt h nem teljesíthetem a menedzser beli feladataimat. Tudom h David vigyázz a srácokra de neki ott vannak a lányok és most a fiúkat is a nyakába vertem.

Dél körül beülltünk egy kis hangulatos étterembe ahol megebédeltünk és végre jól tele tudtam lakni. De Josh észre vette rajtam h valami nem stimmel velem.

-Jól vagy? - tette a kezét az enyémre

-Persze csak lelkifurdalásom van h én itt vagyok és nem tudom a srácok dolgait intézni és így minden feladat Davidre hárul mikor neki is van elég az ő csapatával akik most robbanak be a köztudatba. - én

-Nem lehetne megoldani valahogy h innen is meg tudj csinálni pár dolgot? - Carly

-Ha tudnám hogyan?- sóhajtottam fel keserűen

-Van egy ötletem de nem igérhetem h mindig össze tudnánk hozni és nagyon óvatosnak kell lenned. - Josh

-Mire gondoltál? - néztem rá kíváncsian

-Maradjatok itt. Mindjárt jövök. - állt fel az asztaltól

-Na de most hova mész? - néztem rá ijedten

-Rendeljetek deszertett adigra vissza jövök. - nyomott egy puszit az arcomra és elrohant

-Most ebbe meg mi ütött? - néztem rá Carlyra értetlenül

-Nem tudom. - rántotta meg a vállát

Meg tettük amit Josh kért de még mindig azzon voltam fen akadva h mit akar. Mikor kihozták a deszertünket neki kezdtünk falatozni aztán Josh is vissza tért és lerakott elém egy laptopot.

-Hát ez? - én

-Ez a tiéd ezzen tudsz dolgozni de figyelned kell rá h Rick ne vegye észre. Jah és itt a elmaradhat kis kütyü ami szolgáltatja a nettet. - tette rá az említett eszközt Josh

-Na de ez.. ez nem lehet. Túl nagy a kockázat. Nem akarlak bajba sodorni. - toltam el magamtól

-Tudtam h makacs vagy de hogy ennyire? - vigyorgott rám Josh

-Ez nem erről szól. Félek. - néztem rá kétségbe esve

-Nincs okod. Rick nem sűrűn jár be a szobádba és ha csak egy idő pontban használod mikor tuti h nincs kockázata nem fogsz lebukni. Megharagszom ha nem fogadod el. - Josh

-na jó. Akkor csak este fogom használni akkor nem jár be a szobába meg bezárom az ajtót. - én

-Helyes. Meg ugye tudod h nem léphetsz kapcsolatba Billel. - Josh

-Nem akartam de Davidel szabad? Csak annyira h tudasam vele nem kell a fiúk dolgaival törödni mert én elintézem? - én

-Csak Davidel senki mással. - Josh

-Persze. - mosolyogtam rá majd egy puszit nyomtam az arcára

-És még valami. megtudtam a szökésünk idő pontját. - Josh

-Tényleg? - néztem rá nagy szemekkel

-Kerek két hónap múlva őjra láthatod Billt. - mosolygott rám

-Két hónap? - én

-Rick akkor egy időre elutazik egy "nagy" biznisz miatt ott meg lesz az az esélyünk h elszökjünk. - Josh

-De mi lesz ha utánunk jön? - én

-Az se biztos h élve jön vissza onnan. - Josh

-Ne rémíts meg Josh. - én

-Nem szándékozom de bízz bennem rendbe fog menni minden. - Josh

-Szóval két hónap? - kérdeztem

-Igen. - bolintott mosolyogva

-Carly is jön? - kérdeztem az említettre nézve

-Én? Veletek? - Carly

-Nem hagyhatunk itt ezek között. - én

-Annyira édes vagy. - ölelt meg Carly

-A barátok segítenek egymáson. - mosolyogtam rá

-Bill szerencsés veled. - vigyorgott rám Carly

-Szerintettek megbocsát nekem? - én

-Nem is haragszik rád. - Josh

-Honnan vagy ilyen biztos benne? ELhagytam mikor eljegyzett és a gyerekével vagyok várandós. Te megbocsáltaná a feleségednek ha ezt tenné? - én

-Ő megbocsátott nekem. És vár otthon. Tudja h nem hagyom magukra. Bill is ezt fogja tenni. Szeret téged. Tegnap az interjúnál ki állt melletted sőt még Tom is. - Josh

-Ez nem értem. - én

-tegnap volt egy interjújuk ahol a csaj megkérdezte a srácoktól h nem e félnek attól h rajtuk keresztül akarsz vissza térni a zene iparba. Tom pedig felháborodva cáfolta meg a dolgot. Bil pedig higadtan mondta el nem tetszését a dolognak. Mi ez ha nem szerelem? - Josh

-Az én srácaim. - mosolyogtam könnyezve

-Ne hogy elsírd magad. - Carly

-Nem nem fogom. - legyeztem a szemeim h ne sírjam el magam

Rám mosolyogtak mind a ketten majd mikor elfojtottam magamra a síró görcsöt kifizettük az ebédünket majd úgy döntöttünk h vissza térünk a börtönünkba mielőtt Rick nem keresne minket. Josh eltette az egyik legnagyobb ruhás szatyorba  laptopot miközben megígérte személyesen fogja felvinni a szobámba.

Mikor beléptünk a házba Carlyval mosolyogva Rickel futottunk össze.

-Sziasztok. - fogadott minket mosolyogva Rick mikzben oda lépett Carlyhoz és adott egy puszit a szájára majd oda lépve hozzám ugyan azt szerete volna tenni de mivel okos voltam elfordítottam a fejem és így az arcomra kaptam ami még ígyis nehezemre esett - Láttom jól kivásároltátok magatokat. - lépett oda Joshhoz aki akkor lépett be a nagyobbik szatyorral amiben a laptop volt

-Oh igen. Jó sok féle dologgal tértünk vissza. - mosolyogtam de belül nagyon ideges voltam

-igen azt láttom. - fogta meg a szatyrott és bele nézett majd kivett beőle egy ruhát - Ez biztos jól néz ki rajtad. - mutatta fel a pánt nélküli fekete ruhát

-Jól is áll neki. - karolt belém Carly

-Gondolom el is fáradtatok, menjetek aztán pakoljatok ki. - tette vissza a ruhát Rick majd egy egy puszival bevonult a szobájába mi meg amiylen gyorsan felcipekedtünk

Csak akkor lélegeztem fel mikor eltudgtam a laptopot a ruhás szekrányem legaljába.

-Még mindig a torkomban dobog a szívem. - ültem le az ágyamra

-Nyugi már nem lesz gond. - Josh

-Azt hittem elájulok mikor bele nyúlt a szatyorba. - én

-Meleg helyzett volt az biztos. - Carly

-Az. - döltem el az ágyon

-Fáradtnak látszol. - Josh

-Mozgalmas nap volt ez. - néztem rá

-Akkor aludj egy kicsit. - Carly

-Azt hiszem az jól esne. - mosolyogtam rá

-Majd nézz át hozzám ha flekeltél. - állt fel az ágyról Carly

-Rendben. - bolintottam

Majd kimentek mind ketten én pedig rövid időn belül el is aludtam.

Miközben én aludtam Rick behívatta magához Josht.

-Szóltak h beszélni akarsz velem. - lépett be Josh Rickhez

-Igen. Ülj le. - Rick

-Kösz. - ült le Rickel szembe Josh

-Mint értesültél már róla két hónap múlva lesz egy nagy szállítmányunk ahova el kell utaznom. Szeretnélek megkérni h vigyázz Nykyre és egy fontos dolog. Ha nem trnék vissza foglaltatok egy jegyet a számára h vissza térjen Billhez. Ha azt  hírt kapod h nem élek már ad oda neki de adig semmi féleképpen ne közöld vele. - Rick

-Rendben. - bolintott Josh

-Megvetted neki amit kértem? - Rick

-Igen meg és nem tudja h te kérted. - Josh

-Köszönöm. - Rick

-Mehetek? - Josh

-Igen. - Rick

Majd Josh felkelt a székből és elindult de még Rick utána szólt.

-Josh. - Rick

-Igen? - fordult felé

-Szólt a szakácsnak h Nykynek több egészségesebb dolgot csináljon és több adagban h ő is és a baba is jól lakjon. - Rick

-Honna tudsz.... - Josh

-H honnan tudok róla? Nyky volt már egyszer terhes tudom h viselkedett. És felismerem a kismama ruhákat. - mosolygott Rick - De nem kell Nykynek tudnia róla.

-Persze nem mondom neki. - bolintott Josh

-Most már tényleg mehetsz. - Rick

-Köszönöm. - mondta majd kilépett a szobából

Miután Josh kilépett a szobából Rick kezébe vette a telefont és lefoglalta a repülő jegyeket. Itt za ideje h helyre hozza azt a sok mindent amit Nykyvel tett annak idején mikor együtt voltak.

Már lement a nap mikor felébredtem a vacsorám is ott várt a kis asztalkán de ami jobban meglepett h csupa olyan dolog volt rajta ami a babának megfelel és még több adagot is kaptam. Megijedtem h talán Rick megtudta a dolgot de valahogy sejtettem h Josh keze van benne ezért nem aggódtam tovább rajta. Megvacsoráztam közben nagyon akartam már a laptoppal dolgozni de ki kellett várnom amíg nyugalom lesz a házban. Nem sokra rá Carly jött be hozzám és közölte h ezentúl velem fog minden étkezésnél tartani mert Rick ezt mondta. Örültem neki mert nem szerettem egyedül enni. Furcsáltam Rick viselkedését valamit akart de nem tudtam rájönni mit de volt egy olyan sejtésem h hamarosan ki fog derülni.

Mikor tisztának éreztük a levegőt elő vettem a laptopot bekapcsoltam közben izgatottan néztem Carly-ra aki csak mosolyogva nyugtatgatott engem. Mikor bekapcsolt a gép egyből az mailemet néztem h yrjak Davidnek. De mikor betöltött szinte le esett az állam. Azóta az este óta amióta eljöttem Bill minden este írt egy kis emailt. Könny szökött a szemembe és nem sokára útatt tört magának. Mindegyikben az volt h nagyon hiányzom neki és minden percben rám gondol és nagyon szeret engem és a babánkat meg persze h Hayleyvel minden rendben van és h nagyon hiányol engem. Ahogy rá néztem Carlyra mosolygott de könnyes volt a szeme.

-Ez az igaz szerelem. Bill a tökéletes pár a számodra és csodás apa lesz belőle. - pityerget Carly

-Nem gondoltam volna h ír. Szörnyen hiányzik de nem írok neki vissza bármennyire nehéz. - én

-Ki az a Hayley? - Carly

-Ő a lányom. - én

-Van egy lányod? - Carly

-Karácsony előtt volt egy kisebb balesettem egyik barátnőmmel. Belénk jöttek autóval. Nem ez a lányeg. Az egyik szembe jövö autóban ami már éget megláttam Hayleyt aki bent sírt. Odamentem és kimentettem. A szülei oda vesztek nem lehetett rajtk segíteni. Mikor bekerültünk a korházba a dokit megkérdeztem mi lesz Hayleyvel ő pedig elmondta otthonba adják mert nincs senki aki vigyázna rá én pedig egyből rá vágtam hörökbe fogadom és hát rövid időn belül már a nevemen volt. - én

-Nagyon szerencsés kislány h ilyen anyukája lehet. De nem rossz h nem te vagy az igazi nauykája? És nem gondol a mamájára vagy apukájára? - Carly

-Hayley nagyon hamar azt mondta nekem h anyu. Pont akkor mondta ezt mikor Bill szüleihez mentünk. Tisztán emlékszem rá mikor azt mondta "Nézd anyu esik a hó". Boldog votlam és mégis lesokkolt h anyunak hívott. Billt nem rég kezdte apunak hívni de azt mondta csak akkor fogja igazán apunak érezni Billt ha összeházasodtunk. - mosolyogtam miközben a kis beszélgetésünkre gondoltam Hayleyvel

-Biztos édes lehet. - Carly

-Van egy képem róla. - kezdtem el kutatni a fiókba ahonnan kivettem egy képet amin 3an vagyunk azzaz Bill,Hayley és én a közös házunk előtt.

-Meg se látszik h örökbe fogadott. Olyan akár csak te. Kék szeme van szép szőke haja. Igazi hercegnő. - mosolygott Carly

-Sokan mondják ezt csak nekem kékes zöld szemem van. - én

-Az mindegy. Szép kis család vagytok. Bill is nagyon helyes és sugárzik a szeme mennyire büszke a családjára és mennyire szeret titeket. De őszintén elmondva neked én sosem láttam őt a bandáját sem ismerem. Itt nem sokat lehet róluk hallani. - Carly

-Ha szeretnéd mutathatok róluk valamit. - én

-Benne vagyok de előbb a munka. - Carly

-Rendben. - én

Vissza tettem a képet a helyére majd írtam egy mailt Davidnek utána pedig elintéztem azokat a dolgokat amik fontosnak tartotam. Leszerveztem pár interjút nekik és a közelgő állomáson lévő közönség találkozón való részt vevők ajándékait is. Mikor végeztem mutattam pár dolgot Carlynak a fiúkról és megnéztük a legutolsó koncertüket is ami tegnap előtt volt. Büszke voltam a srácokra h ilyen fantasztikus koncertett adtak és szinte telt ház előtt. Látszott rajtuk h élvezik de Bill nagyon agasztott. Erősnek mutatta magát de a szemei szomorúak voltak. Mikor oda ért a koncert amikor a kedvenc számomat adták Billt egy olyan meglepetést szerzett amit nem akartam hinni. A szám kezdete kor felvitte magával Hayleyt és a dal végig ott volt vele és mosolyogva énekelt Hayleynek aki szintén mosolyogva csimpaszkodott bele apja nyakába. Sírni kezdtem de az örömtől ahogy Bill a rajongóinak mondta h ez a szám egy különleges személynek küldi akit mérhetetlenül szeret és gondoskodik a banda összes tagán és emellett még egy kis hercegnővel is szívesen tölti az idejét. Carly sem tudta vissza tartani a könnyeit ő is átérzi mi az amiért annyira szerettem Billt. Senki nem volt ennyire jó hozzám mint ő. A kedvessége és a mérhetelne Billes varázsa egyszerűen arra késztett h szeressem. Vissza akarok menni hozzá utálok várni de mindig azt mondogatom magamnak csak két hónap és újra Billel lehetet és ott folytatjuk ahol abba hagytuk...