38. r�sz. �jra munk�ban.

Mivel este nem arra nem voltunk hajland�ak, hogy valamelyik�nk kikeljen az �gyb�l �s elh�zza a s�t�t�t�t, reggel arra �bredtem, hogy sz� szerint a hasamra s�t a nap. Az �r�mra n�ztem, f�l kilencet mutatott. Tom ott fek�dt mellettem hason, kitakar�zva. H�napok �ta nem �bredtem ilyen j� �rz�ssel. Megmosolyogtam a l�tv�nyt, ahogy f�rjem m�g �lmodozik, majd egy apr� puszit adtam fel�m ford�tott arc�ra.

-          Szia. – �bredt fel csukott szemmel mosolyogva.

-          Dolgozni kell mennem. – suttogtam.

-          Nekem is.

-          Az irod�ban m�r meg sem fognak ismerni, olyan r�g voltam bent.

-          H�rom hete nem dolgoztam. – fordult a h�t�ra �s v�gre kinyitva szemeit, �ri�sit ny�jt�zkodott.

-          Innom kell egy te�t. – t�p�szkodtam fel, de m�g fel sem �lltam az �gyb�l, Tom ajk�t a gerincemen �reztem.

Apr� puszikat nyomott h�tamra.

-          Egy napon m�r nem m�lik semmi. – d�nny�gte k�t cs�k k�z�tt.

-          Sz�m�tanak r�m, meg�g�rtem, hogy ma m�r bemegyek. �s j� lenne megtartani a te �ll�sodat is. – pusziltam arcon �jra �s kiszabad�tottam magam karjaib�l.

Neh�z volt elv�lni t�le most, hogy minden annyira klappol. Annyira hihetetlen volt m�g sz�momra ez a hirtelen v�ltoz�s, hogy att�l tartottam, ha kil�pek az ajt�n, fel�bredek egy olyan �lomb�l, amiben v�gre boldognak �rzem magam.

Hossz� cs�kkal k�sz�ntem el aut�m mellett �llva Tomt�l, majd egym�s ut�n hagytuk el a felj�r�t, � jobbra �n balra indultunk el �jra dolgozni.

Az irod�ban pontosan erre a fogadtat�sra sz�m�tottam. M�r r�ges r�g k�rbe ment a h�r az �sszes emelet �sszes zug�ban, a l�tifuti k�zbes�t�t�l a nagyf�n�kig, hogy Viki megcsalta a f�rj�t, Tom megverte a kisf�n�k fi�t, Tom �s Viki a minap elv�ltak.

�sszes�gtak a h�tam m�g�tt, lesajn�l� tekinteteket eregettek fel�m… �n pedig? �n a reggelr�l maradt levakarhatatlan mosollyal az arcomon s�t�ltam be az irod�mba.

-          Szia! – l�pett be alig p�r perc m�lva Anette.

-          Szia.

-          Ne haragudj, hogy nem voltam itt, Rebec�nak seg�tettem fent a harmadikon.

-          Semmi baj.

-          Hozzak neked valamit? K�v�t, reggelit?

-          K�sz�n�m nem. Ink�bb hadard el nekem, mennyi munk�t kell p�tolnom.

-          Alig van ilyen. Amit tudtam, megcsin�ltam, neked csak �t kell futnod �s al��rogatnod p�r projektet.

-          Az�rt vagy ilyen lelkes, mert m�ltkor megeml�tettem, vagy mert sajn�lsz?

-          Is-is? – k�rdezte, f�lve elmosolyodva mag�t.

-          K�sz�n�m. A seg�ts�get �s az �szintes�get. Mikor szeretn�l szabira menni?

-          Szabira? Janu�rban kivettem szinte az �sszes napomat a s�el�s miatt. Alig maradt h�rom, maximum n�gy.

-          H�t toldjuk meg m�g p�rral �s �lvezd ki a naps�t�st valami kellemesebb helyen.

-          J� kedved van. – �llap�totta meg. – Minden rendben?

-          Minden a legnagyobb rendben.

-          Szia. – l�pett be apu az irod�mba. – Azt pletyk�lt�k, hogy a l�nyom bej�tt dolgozni. Gondoltam ezt a saj�t szememmel n�zem meg.

-          Gyorsan terjed a h�r.

-          Akkor �n megyek. Sz�lj, ha kellek. – hagyta el Anette a szob�t.

-          Hogy vagy kicsim? – l�pett oda apu hozz�m �s �t�lelt.

-          J�l apu. Ne haragudj, hogy nem h�vatlak.

-          T�k�n �lve v�rtam, m�g any�ddal is besz�ltem, de �t sem h�vtad. Agg�dtunk �rted.

-          Kib�k�lt�nk.

-          Tommal? – n�zett r�m hitetlenkedve.

-          Igen apu. Gyerek�nk lesz, �s egy�tt akarjuk felnevelni.

-          Ok�, ez m�gis hogy t�rt�nt? – �lt le az asztalommal szemben l�v� egyik sz�kre v�laszt k�vetelve.

-          Elj�tt hozz�m �s nem hagyta, hogy ler�zzam. Olyan dolgokat mondott, amire sz�ks�gem volt mindig is. Szeretn� ezt a bab�t �s meg is �rdemli. Egyet m�r elvettem t�le apu �s ez nem t�rt�nhet meg m�gegyszer.

-          �desem, az nem a te hib�d volt.

-          Hagyjuk apu, mindenki tudja, hogy igenis az �n hib�m volt. Az�ta �lland� stresszben �lek �s persze, hogy k�ptelen voltam megtartani egy bab�t is. De most m�s lesz apu, most helyre hozunk egy�tt mindent �s…

-          Teh�t. – v�gott a szavamba. – Leegyszer�s�tve a dolgot, az egyetlen l�nyom, v�gre boldog, r�ad�sul unok�val aj�nd�koz meg engem?

-          Igen. – b�logattam elmosolyodva magam.

-          Gyere ide. – �llt fel azonnal sz�k�b�l �s �jra mag�hoz �lelt. – Ha m�g egyszer megb�nt, saj�t kezemmel �l�m meg, de ha minden �gy marad �s te �gy fogsz mosolyogni, akkor egy szavam sem lehet.

Sms-em �rkezett, �s kibontakozva apu �lel�s�b�l, a telefonom�rt ny�ltam, hogy megn�zzem, ki keres. Ly�ra sz�m�tottam, de eg�sz m�st kaptam…

„baba h�zzunk el nyaralni, �n m�r most nem b�rom ezt a napot… sz�vesebben t�lten�m veled k�l�nf�le helyzetekben J”

-          Mintha el�sz�r lenn�l szerelmes. – jellemezte apu a mosolyomat, majd adott a homlokomra egy puszit. – Megyek dolgozni. K�s�bb l�tjuk egym�st. J� lenne egy�tt vacsor�zni valamelyik nap. Te, Tom, any�d �s �n.

-          N�gyesben?

-          H�t ha n�lk�le �nnepl�nk, azt soha az �letben nem heveri ki. �s ford�tva �n sem.

-          J�l van apu, besz�lek vele.

-          Na szia. – b�cs�zott �s elhagyta az irod�mat, �n pedig le�ltem a forg� b�rfotelembe, h�tra d�ltem, l�baimat feltettem az asztalra �s m�r p�ty�gtem is vissza Tomnak v�laszomat.

„Id�n m�r nem lesz szabim L Most adtam p�r napot Anettenek, t�l j� kedvemben tal�lt… a te hib�d! De az�rt szeretlek!”

„sz�p volt kicsim… t�ged is sajn�l mindenki? �n m�g ki�lvezem a helyzetet, miel�tt el�rulom nekik, hogy mi a helyzet J k�v�t, kaj�t hoznak, k�rbeugr�lj�k szeg�ny elv�lt Tomot. �n is t�ged!”

„kihaszn�lod a helyzetet?? Mi�rt nem lep�d�m meg rajta?”

Nem �rkezett �jabb v�lasz, helyette az irodai telefonom cs�rg�tt.

-          Tess�k, Viktoria Kaulitz.

-          Im�dom, ahogy a nevem haszn�lod.

-          Tiszt�ban vagy vele, milyen r�g h�vt�l itt?

-          M�g j�, hogy el van mentve gyorsh�v�ba, fejb�l m�r nem tudtam a sz�mot.

-          �s mi�rt h�vt�l?

-          Ki tal�ltam mit akarok vacsor�zni. Meg is rendelem, mire haza�rsz.

-          �s mi az?

-          Sushi. De a l�nyeg az, hogy honnan szeretn�m leenni.

-          Na j�, ezt hagyd abba. – nevettem el magam.

-          Most mi van? Tudod mennyi id�t kell p�tolnod baba? �, fogalmad sincs.

-          �s meg�rdemled?

-          Nagyon �gy v�lem. Csak arra gondolj, milyen sz�peket mondtam pont a kell� pillanatban.

-          Meddig fogsz m�g vissza�lni ezzel?

-          Tal�n az id�k v�gezet�ig.

-          Na j�, akkor rendeld meg a Sushidat.

-          Rendben. De kor�n �rj haza, este �tj�nnek Bill�k.

-          Bill�k?

-          Lya este, ahogy ler�ztuk, felh�vta az �cs�met �s kifaggatta, mi folyik itt. Megbesz�lt�k, hogy ez h� de j� �s h� de sz�p �s meg akarj�k �nnepelni.

-          Aprop� �nnepl�s. Mikor �r�nk r� a sz�leimmel vacsizni ugyanezen c�lb�l?

-          A sz�leiddel? M�rmint egy�tt a te sz�leid?

-          Ne is mond. �s �n vagyok az egyetlen, aki nem ihat.

-          Ez az, alkohol. Na. Azzal elviselhet� lesz.

-          Ne gonoszkodj.

-          Ezt majd mond meg nekik is a vacsi el�tt. Pill. – sz�lt r�m, �s elemelte f�l�t�l a telefont.