39. r�sz. �jra �lni a m�zesheteket…

Egy koll�g�ja j�hetett be az irod�ba, tiszt�n hallottam a zajlott p�rbesz�det:

-         �dv �jra itt haver.

-         Hello. – k�sz�nt neki vissza Tom.

-         Gondoltam megk�rdem, minden rendben van-e. Sz�ks�ged van valamire? Ak�r egy esti b�felejt� pi�l�sra a sr�cokkal?

-         Nem tudom haver. Ma ink�bb nem. De az�rt k�ssz, m�skor m�g p�toljuk.

-         Rendben. Na megyek is. Csak cs�r�gj r�m, ha kell valami.

-         Ok�. K�ssz.

-         Szia.

-         Hello. – b�cs�zott Tom, �s amint koll�g�ja kiment az irod�b�l, �jra hozz�m sz�lt. – Na itt is vagyok.

-         Te nem vagy �p.

-         Ne m�r. Tudod mennyi munk�t �tv�llalnak? Nem besz�lve a rengeteg apr�s�tir�l, amit a sz�nakoz� feles�gek k�ldtek nekem.

-         Na j�, nekem mennem kell. Valakinek dolgozni is kell ebben a csal�dban.

-         Igyekezz�l haza.

-         H�vlak, ha indulok.

-         Rendben. Puszi.

-         Pussz.

Eszem �g�ban nem volt dolgozni… �s hagyni sem, hogy Tom sajn�ltassa mag�t. �sszek�tni a kellemeset a hasznossal a mi h�zass�gunkban eddig mindig is j�l m�k�d�tt. H�t most is megoldom.

Sz�ltam Anettenek, hogy elt�n�k egy p�r �r�ra, de sietek vissza, kocsiba �ltem, elmentem az egyik legjobb k�nai �tterembe, ahol vettem p�rat Tom kedvenc alg�ba tekert rizses, z�lds�ges, nyershalas sushijai k�z�l �s ir�ny a munkahelye.

Ahogy kil�ptem a liftb�l �s az �ltalam m�r ismert koll�g�i megl�ttak, mind meredten b�multak r�m. Biztosan volt, aki azt hitte, rosszul l�t, de akadt olyan is, aki att�l tartott, itt most egy kellemetlen jelenetnek lesznek szem �s f�ltan�i.

-         Szia. – l�ptem oda Alexhez az egyik bar�tj�hoz.

-         Viki. Szia.

-         Tom, az irod�j�ban van?

-         �… igen. Sz�ljak neki, hogy keresed?

-         Meglepem ink�bb. – emeltem j�l l�that� magass�gba az �tterem log�j�val ell�tott zacsk�t.

Nem t�r�dtem �sszezavarodott tekintet�vel, ink�bb tov�bb l�pdeltem Tom irod�ja fel�, ahol p�r hat�rozott kopog�ssal v�rtam bebocs�t�sra.

-         Gyere. – sz�lt ki egyhang�an, �n pedig megmosolyogtam sz�nalmas �nsajn�ltat�s�t.

-         A f�rjemet keresem. – k�sz�ntem, amint benyitottam.

-         De geny� vagy. – vigyorgott, fel�llt �s odas�t�lt hozz�m. – Mondtam, hogy nem fogja b�rni n�lk�lem. – sz�lt a minket b�mul�, asztalukb�l majd kies� f�rfiaknak �s becsukta az ajt�t.

-         Megcs�kolsz m�r v�gre?

-         Nan�. – h�zott mag�hoz �s karjait �tkulcsolva derekamon szenved�lyes k�sz�nt� cs�kkal �dv�z�lt.

-         Hoztam neked enni. – k�z�ltem, amint elv�ltak ajkaink, majd �jra megcs�koltam.

-         Na j�, azt most hagyjuk ki. – falta tov�bb ajkaimat, majd belecs�kolt v�llam hajlat�ba. – Egy pillanat. – �llt meg hirtelen, elengedett, majd mindk�t hatalmas, az iroda t�bbi dolgoz�j�ra n�z� ablak relux�it leh�zta gondosan.

A vit�inkat rendszerint heves b�k�l�s k�vette. �ltal�ban szexszel vezett�k le a fesz�lts�get. Ez a mostani egy hosszan elny�l� mosolysz�net volt, �gy a b�k�l�s kiel�g�t� �s ext�zisba ejt� id�szaka is hosszabb lesz. Mintha �jra �ln�nk a m�zes heteket… fantasztikus �rz�s.

Egy �ra m�lva hagytam el az irod�j�t, mint aki j�l v�gezte dolg�t, �s visszat�rtem az eny�mbe.

-         Na v�gre baba! – sz�lt r�m szigor�an telefonomon kereszt�l Lya.

-         Tomn�l voltam �s itt hagytam a mobilom, ne haragudj.

-         Tudod milyen �rz�sem van?

-         Hallgatlak.

-         Mintha �lmodtam volna az eg�sz szars�got.

-         Nekem is. �gyhogy ne h�zd le a kedvem, l�gy sz�ves.

-         Este n�lad van, k�zli velem, hogy terhes vagy �s nem v�ltok el, majd ler�ztok �s most is az � irod�j�b�l j�ssz. Napk�zben, munkaid�ben nem neh�z kital�lni, mit m�veltetek.

-         Lya �n most annyira boldog vagyok, hogy nem tudom szavakkal kifejezni.

-         �n is. – vallotta be. – Fogalmad sincs, milyen �rz�s nekem t�ged �jra �gy hallani.

-         Ez most �gy hangzott, mintha a bar�tn�m lenn�l. – mosolyodtam el magam.

-         De semmi�rt nem vagyok hajland� bocs�natot k�rni a f�rjedt�l. Csup�n hagyom, hogy tiszta lappal ind�tson n�lam, �s majd megl�tom, mennyire �llja meg a hely�t.

-         Na j�l van, most leteszlek, egy rak�s mel�m van, �s �gy tudom, ma vend�geink lesznek.

-         Fura lesz �jra �gy egy�tt, n�gyen.

-         Valahogy m�g sem. Annyira boldog vagyok, hogy egy�ltal�n nem �rek r� elgondolkodni, hogyan fordult minden �jra j�ra.

-         Ne is gondolkodj. Nem eml�kszem olyan esetre, mikor j�l s�lt volna el.

-         Na szia.

-         Hello baby. – tette le nevetve a telefont.