40. r�sz. Ne tartsatok burokban.

-         Szia anyu.

-         Na v�gre! Azt hittem m�r sosem h�vsz.

-         Ne haragudj! Kiengesztellek. Holnap este vacsora n�lunk.

-         Rendben.

-         N�gyesben. – tettem hozz� f�lve.

-         Rajtad �s rajtam k�v�l ki lesz m�g jelen?

-         Tom �s… apu.

-         N�zd el nekem, nem vagyok m�r egy mai darab �s tal�n a hall�sommal van valami probl�ma. Ap�d �s Tom, te �s �n egy lak�sban?

-         Szeretn�m anyu. �s apu tal�lta ki, �gyhogy ne balh�zz, hanem gyere el.

-         M�gis mi t�rt�nt, mi�ta legut�bb besz�lt�nk?

-         Majd ezt is megtudod.

-         �gy t�nik, �nnepl�nk valamit. Kib�k�ltetek?

-         Igen. – feleltem kurt�n. – De a t�bbit majd holnap este. Most ne r�szletezz�k.

-         Gondolom ap�ddal m�r kives�zt�tek a t�m�t.

-         Bej�tt reggel az irod�mba �s besz�lt�nk, igen.

-         Szuper. Biztos, hogy �n is kellek arra a vacsor�ra? K�t f�rfi lesz ott, akivel nem sz�vesen tal�lkozom �s a l�nyom, akinek el�r�bb van az apja az �r�mh�r el�js�gol�sa kateg�ri�ban.

-         Anyu ne csin�ld m�r! Nem rakhatom ki aput az irod�mb�l sz� n�lk�l, csak az�rt, hogy meg ne el�zz�n t�ged az inform�ci��raml�sban.

-         Mindegy �letem. Majd mi ketten k�l�n elmegy�nk valahova.

-         Anyu kib�k�ltem a f�rjemmel, �s terhes vagyok! Ha esetleg ez nem el�g ok arra, hogy elviseld az �desap�mat, akinek ugyanannyi joga van hozz�m, mint neked, akkor sajn�lom, ne gyere.

-         Terhes vagy?

-         Igen anyu. Gyereket v�rok �s �pp ez az, ami �jra �sszehozott minket Tommal. Boldog vagyok, �s szeretn�k az is maradni. �gyhogy k�rlek, tedd f�lre a s�rtetts�ged legal�bb egy este erej�ig �s gyere, �r�lj velem.

-         Te t�nyleg �gy k�zl�d any�ddal, hogy terhes vagy?

-         A vacsor�n�l akartam, de nem hagyt�l m�s v�laszt�st.

-         Ott leszek. Csak ne v�rj sokat el t�lem.

-         Nem akarom, hogy egym�s nyak�ba omoljatok, csak viselj�tek el egym�st. �s ne szek�ld Tomot.

-         Fogalmad sincs, mit k�rsz t�lem. – k�z�lte, de hangj�b�l ki�reztem az enyh�l�st… m�g tal�n mosolygott is.

-         K�sz�n�m anyu. �s most mennem is kell. Majd h�vlak �s id�pontot egyeztet�nk.

-         Baromi elfoglalt vagyok �m.

-         Szeretlek.

-         �n is kicsim. �s �r�l�k neked. J� ilyennek hallani t�ged.

-         Milyennek?

-         Kiegyens�lyozottnak. Boldognak.

-         Rem�lem ez m�r nem is v�ltozik. – s�hajtottam.

-         Valami baj van?

-         Nem. Dehogy. Semmi. T�nyleg le kell tennem.

-         J�l van. Szia.

-         Szia anyu.

Eg�sz haszn�lhat� id�ben haza�rtem, �s tot�lisan meglepett a f�rjem, aki bev�s�rolt mel� ut�n. H�l�s volt a kis eb�dem�rt, amit szem�lyesen szerv�roztam neki az irod�j�ban. �des cs�kkal k�sz�nt�tt �s �n hossz� id� ut�n most �reztem el�sz�r azt igaz�n: haza �rtem. Haza �rtem �s jobb itthon, mint b�rhol m�shol.

Tudtam, hogy el fog m�lni, tudtam, hogy egyszer elj�n az ideje, mikor ez a k�d szertefoszlik, de �lveztem kihaszn�lni minden egyes perc�t.

Bill szorosan z�rt karjaiba k�sz�n�s n�lk�l, mikor bel�pett az ajt�n. Nem tal�lkoztunk, mi�ta megtudta a „nagy h�rt” �s minden �r�m�t, megk�nnyebb�l�s�t �s boldogs�g�t l�tsz�lag ebbe az egyetlen �lel�sbe szerette volna beletenni.

Mindek�zben t�l�nk jobbra:

-         Szia. – k�sz�nt Lya Tomnak.

-         Na halljam. Most hadard el, amit akarsz, mert nem fogom eg�sz este hallgatni.

-         Szedd �ssze magad nagyfi�, mert nem fog tetszeni, amit azzal a testr�szeddel teszek, amit az agyad helyett haszn�lsz, ha m�g egyszer s�rni l�tom ezt a n�t miattad.

-         Befejezted?

-         Be. – t�rta sz�t karjait. – �r�l�k nektek.

Tom �tkarolta bar�tn�m derek�t �s �gy �lelt�k egym�st. Nem ez az els� ilyen testi kontaktus k�zt�k, de m�r r�ges r�g nem volt r� p�lda.

-         Okoskod� liba. – s�gta neki Tom.

-         Bek�pzelt bunk�. – replik�zott Lya �s m�ris mindketten �jra mosolyogva engedt�k el egym�st.

-         Engedj most m�r el. – bontakoztam ki Bill karjaib�l.

-         Baj van?

-         Csak le kell �ln�m egy picit. �melygek.

-         Minden ok� baba? – aggodalmaskodott azonnal Tom is.

-         Na ezt nem fogjuk csin�lni kilenc h�napig sr�cok. Semmi bajom, csup�n terhes vagyok �s ez nem csak m�ka �s kacag�s a hiedelmekkel ellent�tben.

-         Im�dom a terhes Vikit. – nevetett fel bar�tn�m.

-         Na j�. T�lalom a vacsor�t, h�zzatok ki a teraszra ter�teni.

-         Hagyd, majd �n megcsin�lom. – �ltetett vissza azonnal Lya.

Szuper… m�g a dilis bar�tn�m is ezt j�tssza velem, pedig r� sz�m�tottam. Nem vagyok porcel�nb�l csak az�rt, mert terhes vagyok. Nem kell �rtem agg�dni csak, mert egy pillanatra le kell �ln�m az eg�sz napos munka, Tom eb�dsz�neti kiruccan�sa �s a m�sf�l �r�s f�z�s ut�n.

Igen, az orvosom azt mondta, az els� h�rom h�napban nagyon oda k�ne figyelnem r�, hogy eleget pihenjek, egyek �s igyak. De �n m�g nem �rzem terhesnek magam, lesz�m�tva az ideges�t� �melyg�seket, amik k�l�nf�le id�pontokban t�rnek r�m. Szeretn�m, ha mindenki �gy t�r�dne velem, ahogy eddig. Nem akarom folyv�st azt �rezni, hogy vesz�lyben vagyunk, hogy elvesz�thetem a kisbab�mat. Egy norm�lis szimpla terhess�get szeretn�k, aminek a v�g�n sz�l�k egy gy�ny�r� gyermeket.

El�g volt csup�n egyszer v�gign�znem a t�rsas�gon, m�r mentek is a teraszra tov�bbi aggodalmaskod�s n�lk�l.

-         Cs�pem a terhesen agressz�v �s baromira k�v�natos feles�gemet. – karolt �t h�tulr�l hirtelen Tom, mik�zben a sal�t�t �gyeskedtem t�ny�rokba.

-         Ne tartsatok burokban, mert att�l meg fogok �r�lni.

-         Megpr�b�lom visszafogni magam.

-         K�sz�n�m.

-         Viszont mit sz�ln�l… - ford�tott maga fel�. – Ha Bill idek�lt�zne.

-         �gyes. – mosolyodtam el magam.

-         Szeretn�m, ha mindig lenne veled valaki �s Billn�l jobbat el sem tudok k�pzelni.

-         Rendben. – egyeztem bele.

-         K�sz�n�m. – puszilt arcon.

-         Egyetlen puszival el akarod int�zni?

-         Vend�geink vannak. – k�z�lte, majd �tgondolva ezt, megvonta v�llait �s v�gre megcs�kolt.

Lya �s Bill a megter�tett asztaln�l �lve v�rt�k a j�l meg�rdemelt vacsor�jukat.

-         Hol a francban vannak m�r?

-         Szerinted? – n�zett r� Bill amolyan „ne l�gy ennyire naiv” sugallat� tekintettel.

-         Nem mondod?

-         Tudod, amikor ezek ketten j�ban vannak, t�k mindegy hogy hol vannak, t�k mindegy, hogy nincsenek egyed�l. Szerintem Tom itt az asztalon is k�pes lenne r� el�tt�nk, ha szerinte Viki nem lenne ehhez t�l pr�d.

-         Bill. Szerinted ez most mi? �gy �rtem tart�s? T�nyleg egy csap�sra minden megv�ltozott �s �gy is marad? Mert ez nekem t�l t�nd�rmes�s.

-         Viki el fogja mondani Tomnak, ebben biztos vagyok. �s akkor szerintem v�ge lesz a t�nd�rmes�nek.

-         Mit fog elmondani neki?

-         Tudod, hogy mir�l besz�lek.

-         Mi van? Mit k�ne tudnom?

-         H�t… - hajolt k�zelebb, hogy diszkr�tebben suttogva folytathassa. – Hogy ez a gyerek lehet az� a Josh� is.

-         Tess�k? – k�rdezte Lya fejhangon, hatalmasra t�gult szemekkel. – Hogy mi? �s �n ezt mi�rt nem tudtam eddig? �s ha…

-         Ne. – fogta be a sz�j�t Bill. – Ne most. �s ne velem.