71. rész Bill is utál
2010.07.05. 13:27
71.rész - Bill is utál
Egy emberként néztek rám és szó szerint betojtam ahogy rám néztek. Nem szóltak semmit csak néztek rám és ez az ami miatt megijedtem. Mondjuk megértettem a viselkedésüket de még is kezdett eluralkodni rajtam a büntudat.
-Hogy megváltoztál. És a picur is h megnött. - lépett előre Gustav és oda jött hozzám majd megölelt - Nyugodj meg. -súgta fülembe hisz érezte h reszketem
-Hogy hogy itt vagy? - lépett oda hozzánk Tom is
-Megszöktünk de Rick tudott róla h mire készülünk. - én
-De még is itt vagy. - Tom
-Igen ellengedett de talán jobb is lett volna ha nem mond semmit. - én
-Nyky ne gondolj vissza ha nem akarod h újra vissza es. - szólt rám Carly
-Mi történt? - nézett rám rémülten David
-Pánikrohamot kaptam a gépen. - én
-És majd nem megfulladt. Ha nincs a gépen doki nem tudtuk volna életben vissza hozni hozzátok. - Carly
-Ne rémisd őket meg. - én
-Ezt edig mért nem mondtad? - nézett rám szúrosan David
-Jól vagyok. - én
-Bajod is eshetett volna. - David
-De nem lett Carly is mondta. - én
-Nem szeretem mikor makacskodsz. Szerinted mit mondtam volna a szüleidnek? Így is aggódtak miattad sőt mindanyian aggódtunk. - David
-Nem szóltam semmit. - én
-És Rick nem jön utánad? - Tom
-Nem akarok Rickről beszélni. Elakarom felejteni h ő bármikor is létezett volna. - én
-Ezt megértem. - Tom
-És most mi lesz ezután? - Gustav
-Mármint? - néztem rá értetlenül
-Hát David intézi a dolgainkat akkor veled mi lesz? - Gustav
-Azt akarjátok h haza menjek? - kérdeztem rémülten
-Ezután a sok minden után lehet azt kéne tenned. - Tom
-Jól van. gyere Carly. - ragadtam meg Carly karját majd kimentem az épületből
Mikor kiléptünk sírva fakkadtam. Haza küldtek azt hiszem ezt már nem tudom helyre hozni. Bill meg sem szólalt és ez rossz volt nagyon rossz. Nem tudom mi tévő legyek. De ha ennyire nem akarják h itt legyek akor haza kell h menjek. Carly és én leülltünk egy padra míg én kisírtam magam.
-Nyky. - lépett oda hozzánk David
-Mi van? - néztem rá
-Jót akarnak neked nem bántani akarnak.- guggolt le elém
-De utálnak. Bill is utál. - zokogtam fel jobban
-Dehogy utálnak. Csak nem akarják h bajod essen. Ők nem tudják h végig dolgoztál velük kapcsolatba és ezt otthon is folytathatod hisz te vagy a menedzserük. - David
-Ha már haza kell mennem Hayleyt is visszem magammal. Látni akarom őt h legalább legyen valami vigaszom ha már ilyen félre sikerült az életem. - én
-Rendbe fog jönni minden. Gyere elviszlek titeket a buszhoz ahol Hayley van és majd holnap haza mentek az egyik repülővel. Szólok a szüleidnek menjenek ki értettek. - David
-Utálom ezt. Utálom Ricket h ezt tette. Utálom amiért megölte a gyerekünket. - én
-Nyugodj meg kérlek. - ölelt magához David mire átkaroltam a vállánál és erősen bele fúrtam a fejem a nyakába úgy zokogtam
Mikor sikerült össze szednem magam beülltünk a taxiba amit David hívott majd a turné buszhoz mentünk ahol az estét fogjuk tölteni. Mikor felértünk a buszba Hayley érdeklődve kukucskált ki az asztal fölött és mikor beléptem elkiáltotta magát és oda szaladt hozzám.
-Anyu, anyu, anyu. - örjöngött Hayley
-Szia kishercegnőm. - guggoltam le elé és szorosan öleltem magamhoz
-Úgy hiányoztál. - fogta a kezei közé az arcom
-Te is nekem. El se hiszed mennyire. - pusziltam meg
-Apának tudnia kell h itt vagy. - Hayley
-Apa tud már róla. - én
-És akkor hol van? - kukucskált ki a karom alól Billt keresve
-Biztos lepihent. Nem beszéltem vele. - én
-Mért nem? - nézett rám hayley
-Ez bonyolult. - sóhajtottam fel
-Akkor nem vagytok együtt? Nem lesz Bill az apukám? - nézett rám könyektől csillogó szemeivel
-Mindig is ő lesz az apukád. De az h velem és ő vele mi lesz nem tudom. Ha tudnák beszélni vele lehet könnyebben tudnák erről mondani de így nem igazán. - én
-Akkor menjünk és beszélj vele. - állt fel és megragadva a kezem húzni kezdett
-Hayley ez most nehéz Billnek hadjuk h kicsit helyre rázodjon. - én
-Én nem akarom h elhadjátok egymást. - tört el a mécses Hayley-nél
-Én sem szeretném. - öleltem magamhoz
-És most mi lesz? - mondta a nyakamba fúrva fejét
-Holnap haza repülünk a mamáékhoz és megvárjuk míg a srácoknak befejeződik a turnéjuk. Utána meglátjuk mi lesz. - én
-Jól van. - törölte meg a szemeit
Leülltünk és David mesélt pár dolgot de rólunk nem kérdezett amit nem is bántam. Ennyi minden elég volt egy napra. Hayley mindig velem volt és bármennyire ide szerette volna hívni Billt inkább velem maradt. Vacsora után Hayley nagyon hamar elaludt. Carly is hamar lefeküdt. David pedig a csarnokba ment h ellenőrizzen mindent. Én pedig a busz társalgó részén ücsörögtem a kanapén és néztem ki az ablakon. Fáradt voltam de nem tudtam aludni.
-Anyu. - lépett be egyszer csak Hayley
-Baj van? - néztem rá
-Nem tudok aludni. Énekelsz nekem? - ült bele az ölembe
-Mit szeretnél mit énekeljek? - én
-Azt a szép számot.. - Hayley
-Jól van. - mosolyogtam rá majd puszit adtam a homlokára
Rám mosolygott elhelyezkedett az ölembe és énekelni kezdtem.
"When I was younger I saw my daddy cry And curse at the wind He broke his own heart And I watched As he tried to reassemble it...."
A szám felénél halkan énekeltem tovább mert Hayley újra elaludt immár az ölemben. Egy könnycsep folyt végig az arcomon de gyorsan letöröltem és megpusziltam Hayley homlokát.
-Szép dal. - hallottam meg egy halk hangot amitől egyből kirázott a hideg
Nem mertem fel nézni féltem attól h csak álmodom h őt hallotam. De a kíváncsiságom erősebb volt és mikor fel emeltem a fejem tényleg Bill állt előttem és mosolygott. Nem bírtam megszólalni csak bolintottam egyet.
-Beszélhetünk? - Bill
-Persze csak lefektettem Hayleyt. - én
-Kint a konyhában megvárlak. - indult ki
Óvatosan felvettem Hayleyt majd bevittem a háló részébe majd betakartam, adtam egy puszit az arcára és kimentem Billhez aki az asztalnál ült és az ablakon nézett kifelé. Mikor leülltem vele szembe rám nézett de nem szólt semmit.
-Sajnálom. - kezdtem bele én
-Itt hagytál. - mondta fájdalmas sóhaj után
-Nem akartalak bajba sodorni. Ha bármit is tettem volna Rick bántott volna. - én
-Biztos h találtunk volna megoldást rá. - Bill
-Te nem ismered őt. Ha arra képes volt h megölje a saját gyerekét akkor ő bármire képes. - csuklot el a hangom
-Nem tudom mi legyen. Mikor megláttalak ma azt hittem káprázik a szemem. Legszívesebben oda rohantam volna hozzád és el sem engedtelek volna. - Bill
-De nem tetted és meg is értem miért. - töröltem meg az arcom de fölösleges volt mert a könyeim akaratlanul is záporoztak
-Szeretlek de ez nekem sok volt azt hiszem az lenne a helyes ha egy kis időt adnánk maguknak és a kapcsolatunknak. - Bill
-Igen. - én
-Most mennem kell nem sokára kezdődik a koncert. Vigyázz magadra és Hayley-re. - állt fel az asztaltól
Majd oda sétált hozzám megcsókolt majd kilépett a buszból. Ha le lehetne azt az érzést leírni ami most bennem volt megtenném de ezt nem lehet szavakba önteni. Sosem szeretem a kétséges dolgokat és az h Billel labilis a kapcsolatom ettől egyszerűen össze törtem mint akkor mikor megtudtam elvesztettem a babát. Most viszont terhes vagyok, 5 hónapos terhes. Bill fiát hordom a szívem alatt és most talán sosem lesz olyan boldog varázslatos kapcsolatunk mint mielőtt el nem mentem. A kapcsolatunk össze dölt akár a kártya vár és én nem bírtam megtalálni a kiutatt az össze rombolt romjai alól. Ha hiszek abban h minden rendbe fog jönni és még sem ha a végén azt mondja ennyi volt jobban össze török talán még így is. Tehetetlen voltam és nem tudom mi tévő legyek.
Holnap haza megyünk és valamit kezdenem kell magammal ha nem akarok bele örülni a várakozásba. És azt hiszem erre a legjobb alkalom ha vissza térek az eredeti célomhoz és folytatom a cégem irányítását. Ez biztos eltereli a gondolataimat.
Nagyon késő volt már mikor úgy döntöttem lefekszem de csak az ágyamban feküdtem aludni nem aludtam. Hallottam ahogy David bejön rám nézett de úgy tettem mintha aludnék. Megpuszilt majd tovább sétált és elaludt. Én pedig tovább bámultam a plafont amíg el nem jött a reggel...
|