-         1 –

Fut�l�p�sben igyekeztem hazafel� a szakad� es�ben. A hatalmas cseppek egy szempillant�s alatt �ztattak el tet�t�l talpig, ruh�im r�m nehezedtek, hajamb�l patakokban folyt a v�z. �tkoztam azt a pillanatot, mikor reggel �gy d�nt�ttem, a sz�p naps�t�sben ink�bb gyalog v�gok neki a napnak. Az a sz�p kis park, amin �tvezet az �t a h�zam �s a munkahelyem k�z�tt annyira feldobja a lelkem ilyenkor. Olyankor, mikor nem szakad az es�…

Gondolataimba mer�lve, duzzogva r�ttam az utamat, amikor egy alak a semmib�l el�t�nve nekem j�tt. A lend�lett�l kis h�j�n hanyatt v�g�dtam, de az utols� pillanatban megnyertem az egyens�lyommal v�vott csat�t �s talpon maradtam.

-         Bocs, ne haragudj. – szabadkozott egy kedves f�rfihang, nekem pedig eszembe se jutott m�g r�n�zni sem.

Leguggoltam ink�bb, hogy �sszeszedjem szanasz�t sz�r�dott, pocsoly�kban landolt holmim.

-         Sz�p volt. – d�nny�gtem idegesen.

-         Sajn�lom, nem l�ttalak. – guggolt le velem szemben �s nekil�tott felkapkodni � is pap�rjaimat �s t�sk�m tartalm�t.

Felemeltem a fejem �s valahogy azonnal a szem�t tal�ltam meg. Mintha oda vonzott volna valami bels� k�nyszer. Ugyan�gy el�zott � is, mint �n, �s � sem �lvezte t�lzottan.

-         Sajn�lom. – adta kezembe �sszeszedett dolgaimat �jra bocs�natot k�rve.

-         Nem tudom, mit lehet erre mondani. El�fordul?

Elmosolyodta mag�t, levette a jelet, hogy nem haragszom r�, �s mintha megk�nnyebb�lt volna ett�l m�g akkor is, ha k�t tot�l idegen vagyunk egym�s sz�m�ra.

-         Nos. – �lltam fel �s k�r�l n�ztem.

Ak�rmilyen nevets�ges, hirtelen nem tudtam, merre is kell tov�bb indulnom.

-         Itt �ll a kocsim az �t t�loldal�n, elvihetlek k�rp�tl�s gyan�nt?

� is fel�llt �s tark�j�t vakargatva pr�b�lt megold�sra bukkanni, amivel kiengesztelhet.

-         Ugyan. Csak �sszevizezn�m az �l�sedet. �s k�l�nben is, �t perc m�lva m�r otthon is vagyok, ha csak �jra �ssze nem futunk.

-         �g�rem, ma m�r nem keresztezem az utad.

-         K�sz�n�m. �s ha nem haragszol, �n most megyek, �gy �rzem, mintha m�r a b�r�m is �t�zott volna.

-         Persze persze, menj csak. – �llt el az utamb�l.

-         �r�ltem. – mosolyogtam r� �s m�r haladtam is tov�bb a megtal�lt helyes ir�nyba.

Am�g a park bej�rat�hoz �rtem, ki is tartott ez a mosoly. Helyes sr�c volt, olyas fajta, aki elveszi az eszed, ha nem vigy�zol, letolja a bugyid r�lad, ha nem vagy t�l szemf�les �s rabul ejt egy �letre, ha nem siker�l fel�l kerekedned a bels� hangon, ami azt dikt�lja, � a t�k�letes pasi sz�modra.

Egy b�logat�ssal int�zem el magamban ezt a kis gondolatmenetet, majd hirtelen l�pteket v�ltem hallani a h�tam m�g�l. El�sz�r arra gondoltam, �n is hasonl� benyom�st keltettem, �gy most ut�nam j�n, mag��v� tenni a telefonsz�momat. Lass�tottam a l�pteimen, hagyva, hogy utol�rjen… �sszerezzentem. Minimum k�t ember l�pteit hallottam, ahogy kicsit az eny�mek elcsendes�ltek. Nem vagyok ijed�s t�pus, de s�t�t van, egyed�l vagyok, egy park k�zepe fel� sietek szakad� es�ben, �s k�l�nben is, ki az az idi�ta rajtam k�v�l, aki ilyenkor s�t�l itt?

Siet�sre fogtam, rem�nykedtem, hogy min�l el�bb kijutok oda, ahol a villanyp�zn�k f�nysugara kiss� biztons�gosabb� teszi sz�momra a hazautat, de valahogy egyre t�volibbnak t�nt a c�l. Nem �gy, mint a k�vet�im… egyre k�zeledtek, mikor m�r h�tra mertem n�zni. K�t ballonkab�tos, napszem�veges, kopasz, j�l megtermett pasas j�rt a nyomomban.

Leveg�t venni is f�ltem abban a pillanatban. Tudtam, nyilv�n val� volt, hogy engem k�vetnek. Napszem�veg ilyen id�ben? Ha m�s nem, ez el�rult mindent.

Rettegtem. Rettegtem att�l a pillanatt�l, amikor elkapnak. Addig vagyok biztons�gban, m�g el nem kezdek rohanni. Ez a filmekben bev�lik, azt hiszem. Vagy rohanjak sik�tozva seg�ts�g�rt? H�t ha lehet, a legh�ly�bb megold�st sz�lte az �n �rtelmes elm�m…

Meg�lltam �s fel�j�k fordultam.

-         Mit akarnak t�lem? – k�rdeztem r� kerek perec. – Kik maguk?

-         A mumus. – nevetett az egyik, majd k�t l�p�s ut�n megragadta a karomat.

Na most j�tt a sik�t�s, ahogy a torkomon kif�rt.

-         Csssst kisl�ny. – tapasztotta gusztustalan �ri�si tenyer�t a m�sik az arcomra, �gy a r�m�lett�l kicsordult k�nnyeim az � kez�n folytak tov�bb.

A t�sk�mban kotor�sztam szabad kezemmel, ahogy bevillant, hogy apu m�g h�napokkal ezel�tt r�m b�zott egy paprika sprayt az ilyen helyzetekre. Az ilyen helyzetekre, amit csak egy sz�l� tud elk�pzelni… A l�ny? Dehogy. Nevet az apj�n, ahogy azt �n is tettem, de hogy megnyugodjon, m�gis csak berejtettem a t�bbi kacat k�z� a t�sk�m alj�ra. Szeretlek apu.

Ahogy megfogtam, szinte megk�nnyebb�ltem. N�mi biztons�got adott, hogy most sz�hetek egy nevets�ges �s halva sz�letett tervet, de legal�bb nem adom magam olyan k�nnyen.

Magyar�zt�k, hogy most vel�k kell mennem, lekurv�ztak �s olyan szavakkal illettek, amit gusztustalannak v�ltem az � sz�jukb�l hallani, de annyira koncentr�ltam, hogy m�g csak felfogni sem tudtam mindent.

�vatosan h�ztam el� a kis fegyverem, �n innent�l gyorsan zajlottak az esem�nyek. Az arcomat fogva tart� �llat szem�be f�jtam egy hat�rozott mozdulattal, majd t�k�n r�gtam, mik�zben kiszabadultam a karomat fog� �llat elgyeng�lt szor�t�s�b�l �s fut�snak eredtem.

Az utols� eml�kem, hogy elkapnak, �s egy �k�l lend�l az arcom fel�.