72.rész - Visszaadom a bandát

Mikor kezdett hajnalodni ki keltem az ágyból és a konyhába mentem ahol csináltam magamnak egy forró teát leülltem az asztalhoz és kortyolgatni kezdtem közben az ablakon bámultam kifele. Szörnyen éreztem magam és legszívesebben át mentem volna Billhez befeküdni mellé az ágyba és soha többé ki nem kelni onnan. Beszélni akartam vele elmondani mennyire szerettem és a legfontosabb dolgot h fia fog születni.De talán még ez sem tudná helyre hozni a kapcsolatunkat. Felsóhajtottam megittam a teámat és tovább nézelődtem. Nem sokáig voltam egyedül hisz Carly ült le velem szembe.

-Nem úgy festesz mint aki olyan sokat aludt volna. - Carly

-Mert nem aludtam semmit. Nem bírtam. - én

-Ki fogsz merülni a végén. Ártasz evvel a babának.- Carly

-Majd a gépen alszom. - én

-A végén megint pánikrohamod lesz. Legalább egy kicsit feküdj le. - Carly

-De úgy sem fogok tudni aludni. - én

-Ha meg se probálod. Kapcsold ki az agyad. Ne gondolj Billre. - Carly

-Nem tudok nem rá gondolni. - én

-Gyere. - húzott fel

Majd bevezetett az ágyamhoz. Befeküdtem ő pedig leüllt mellém és adig nem mozdult onnan míg át nem adtam magam az alvásnak. Ami elég hamar bekövetkezett. Mikor Carly úgy érezte már biztos nem fogok felébredni kiment a konyhába és csinált magának egy kávét.

-Jó reggelt. - lépett be David

-Jó reggelt. Kávét? - mutatta fel a bögrét Carly

-Jöhet. - mosolygott rá

-Tessék. - tette le Carly David elé a kávét

-Köszönöm. Nyky? - David

-Most aludt el. Egész este fent volt. Nagyon össze van törve. Most láttom őt ilyenek elsőnek. - Carly

-Pedig azt hittem Bill kap az alkalmon lerohanja és olyan lesz minden mint régen. De azt hiszem ez túl egyszerű következtetés volt. - David

-Lehet Bill azért ilyen mert fél h újra elveszíti. - Carly

-De ha így volna abba is bele gondolhatna evvel is elveszítheti őt. Félek h Nyky felfogja adni és abba hadja ezt az egészet és el fog menni. - David

-Meg tenné? - Carly

-Meg. Ismerem őt. Sosem tudott kétségek között élni. Ha úgy érzi nem bírja tovább össze pakol és tovább megy. - David

-Mondjuk te biztos jobban ismered mint én. - Carly

-Őszintén senkivel sincs annyira bizalmas mint velem de a barátait sem hadja ki semmiből. De velem több dolgot oszt meg. Mikor a balesete volt és a szülei magukra hagyták én voltam ott vele mind végig. Én éltem át azt ahogy majd nem egy egész hónapig gépek tartották őt életben. Könyörögtem neki h ébredjen végre fel. Tudom mikor boldog és mikor szomorú. - David

-Most már értem mért bízik benned a legjobban. - mosolygott Carly

-Ha nem vagyok indixkrét megkérdezhetem te hogy kerültél Rickhez?-  David

-Ez egy elég kényes ügy. Mivel Rick nem tűrte el azt h ha nem fizetnek neki ezért vagy követelt vagy megölte az embert aki nem fizetett neki. A bátyám mindig Ricktől szerezte be az adagot és egyszer oda jutott h nem tudta kifizetni. Rick felkereste én ott voltam nála és fizetésként úgy ahogy voltam elvittek egyenesen Miamiba. Ez már 5 éve volt. - Carly

-Miken mehettél keresztül. - David

-Szörnyű volt. Adig a pillanatig mikor meg nem jelent Nyky. Összebarátkoztunk és minden időnket együtt töltöttük. Mi tartottuk benne a lelket h hamarosan visszatérhet de egyúttal ő is tartotta bennünk h minket sem hagy itt. - Carly

-És nem is hagyott. - David

-Nem. - rázta meg a fejét Carly

Sokáig beszélgettek aztán felöltöztek és úgy döntöttek h hagynak engem pihenni és elvitték Hayleyt a srácokhoz. Carly és David pedig jobban össze ismerkedtek. Rövid idő alatt megkedvelték egymást és kezdett mindkettőjükben kialakulni valami a másik iránt.

Elmúlt 1 óra mikor felébredtem és mikor senkit sem találtam a buszban megijjedtem h hova tűnt mindenki de mikor a konyhában észre vettem a kis cetlit amin az állt h Hayley a fiúknál van nem sokára vissza jönnek. Kicsit megnyugodtam és úgy gondoltam h megreggelizem mert már eléggé éhes voltam. Nem sok minden volt a buszban mármint értelmes kaja. Valahogy éreztem h a srácoknál is ez a helyzet ezért telefonért nyúltam és felhívtam az illetékest h mi mindent szerezzenek be és h töltsék fel a buszokat. Miután elintéztem átöltöztem és elmentem egy közeli étterembe ahol megreggeliztem. Sokat gondolkoztam Billen és rajtam. Nem akarom sajnáltatni magam és emiatt úgy határoztam hátrébb lépek két fokkal. Szeretem Billt de nem vagyok abban biztos h ki tudom várni azt az időt amíg el dönti mi legyen velünk. A fontosabb dolgokat probálom előrébb hozni. A fiúnknak a dolgait meg kell csinálnom hisz 4 hónap múlva megszületik.

Mikor elfogyasztottam a reggelimet, fizettem és vissza sétáltam a buszba.

-Végre itt vagy. Már aggódtam merre vagy. - jött oda hozzám David és szorosan megölelt

-Muszáj volt el mennem étterembe mert a buszban semmi nem volt. - én

-Oké tudom kicsit el hanyagoltam ezt a témát. - David

-Már elintéztem de nem tudom ha én nem leszek ti éhen vesztek. - én

-Jobban fogok figyelni erre. - David

-Ajánlom is. És David. - én

-Igen. - nézett rám

-Ha haza érek irok egy szerződést és visszaadom a bandát. - én

-Hogy? - állt meg sokkosan

-Ez lesz a legjobb. Messziről nem tehetem meg az irányítást. Nem vagyok jó menedzser. - én

-Te igen is jó menedzser vagy. - David

-Nem tudod meg változtatni a véleményem erről. Döntöttem. - én

-Ne Bill miatt csináld. - tette kezét a vállamra

-Nem miatta csinálom. Otthon van egy cégem. Avval el éldegélek amíg meg nem születik a baba. És am is sok dolgom lesz ki kell alakítanom a gyerek szobát. - én

-Még mindig nem hiszem el. - David

-A fiúknak ne mond el. Már intéztem egy ínterjút amiben elmondom h kilépek a srácok életéből és újra te veszed át a helyem. - én

-Nem értelek. - David

-Mennem kell. Lassan indul a gépünk és még össze kell pakolnom Hayleynek. Ha nem találkoznánk adig is vigyázz magadra és a srácokra. - öleltem meg

-Ne búcsúzkodj találkozunk még. - David

-Szia David. - pusziltam meg majd a buszba mentem

Felérve a buszba Carly és Hayley mosolyogva fogadtak. Összepakoltuk Hayley holmijait majd mikor elérkezett az idő az indulásra és a taxink is megérkezett bepakoltunk majd beszálltunk. Épp mikor szálltam volna be meg hallottam Tom hangját.

-Nyky várj. - kiabált Tom

-Mennem kell. - én

-Úgy akarsz elmenni h el se köszönsz. - ért oda

-így a legjobb. - én

-Azért amikor egyedül leszel hívj fel. Csodásan nézzel ki terhesen. És ne add fel Bill keresni fog. - Tom

-Ne beszéljünk Billről. De mielőtt mennék ezt ad át neki. Személyesen akartam megosztani vele h fia lesz de nem volt alkalmam rá és szeretném ha tudná ha nem is leszünk többé együtt. Vigyázz rá és mindig állj ki mellette. - nyomtam kezébe egy láncot majd beülltem az autóba - Viszlát Tom.

Majd becsuktam az ajtót és intettem a sofőrnek h mehetünk. Nem néztem vissza Tomra csak jobban fájt volna és nem akartam sírni. Mindig megfogadom h erős leszek és nem sírok de ki az aki ennyi minden után képes volna vissza tartani a könnyeit? Fél óra alatt értünk ki a reptérre. Kifizettük a taxit majd bementünk az épületbe és leülltünk a vároba és vártuk a felszállást.

-Komolyan gondoltad ezt? - Carly

-Igen. Ez lesz a legjobb mindanyiunknak. De azt remélem nem gondolod azt h téged kifelejtettelek. Szeretném ha Hayley-vel és velem laknál. Munkát is kapsz a cégemnél. - mosolyogtam rá

-Nem szeretnék a terhetekre lenni. - Carly

-Ugyan már. - legyintettem - Sosem lennél az, a barátunk vagy és hálás vagyok azért a sok kitartásért amit Rick mellett szükséged volt. Megbántanál avval ha azt mondanád nem. - én

-Akkor nem mondhatok nemet. Köszönöm. - ölelt meg

-Nincs mit. - öleltem vissza

Beszélgetünk még egy kicsit de inkább arról hogy hogyan telt az a kis idő amit Daviddel töltött. Volt egy sejtésem h ezek ketten nagyon megkedvelték egymást és még azzon sem lepődnék meg ha előbb utóbb össze jönnének. Összeillenének és mind kettőjüknek ki jár a boldogság és egymás mellett azok volnának az biztos.

Annyira elbeszélgettük az időt h arra eszméltünk fel h megkezdték a beszállást. Fel keltünk, kezünkbe vettük a böröndjeinket és elindultunk h felszálljunk a gépre. Már épp mi készültünk felszállni mikor sikítozás és kiabálás halladszotodott a hátunk mögött. Nem igazán izgatott a sikítozás át adtam a jegyem az ott áldogáló nőnek majd elindultam Hayley és Carly után.

-Nyky. - kiáltotta egy ismerős hang és mikor eljutott a hangja meg torpantam és hátra néztem

Igen ő volt. Bill rohant felém mindenkit félre lökve.

-Kisasszony mennie kell. - nézett rám a nő

-Persze. - fordultam az eredeti irányba

-Ne. Várj. - fogta meg a kezem Bill

-Uram a jegyét kérem. - állította meg a nő Billt

-Nincs jegyem. - Bill

-Távoznia kell. - nő

-Mindjárt. - fordult felém Bill

-Bajba sodrod magad. - néztem rá

-Nem érdekel. Nem akarom h elmenj. Azt akarom h itt maradj velem. Hülyeségeket beszéltem tegnap. - mondta kétségbe esve

-Nem mondtál hülyeségeket. Ezt gondoltad a helyesnek és én tisztában tartom. - én

-Szeretlek. - folyt végig egy könny csep az arcán

-Uram. - szólt rá a nő

-Mennem kell Bill majd találkozunk. - mondtam majd kezem közé fogtam az arcát és hosszan megcsókoltam - Vigyázz magadra. Szeretlek, sosem felejtelek el.  - suttogtam fülébe

Leengedtem a kezem az arcáról megfordultam és beszálltam a gépbe magam mögött hagyva Billt aki könnyeit ellengedve nézte ahogy eltünnök. Mikor becsukodott az ajtó előtte elsétált az ablakhoz ahol végig nézte ahogy a repülő végig megy a kifúton és lassan felszáll az égbe és útba veszi cél irányát...