41. rész. Ez más!

Lya egész vacsora alatt szótlan volt, nem kapcsolódott be egyik feldobott témába sem. Fogalmam sem volt mire véljem. Ismerem őt annyira, hogy ezt inkább négyszemközt kéne feszegetnem, de mikor leszedni készültem az asztalt és megkértem, hogy segítsen nekem, egészen egyszerűen annyit mondott, most elszívja inkább a cigijét. Tudtam, hogy nem kéne megvárnom, mert utána sem kel szívesen a segítségemre.

-         Nos Vikivel vacsora előtt megbeszéltünk egy elég fontos dolgot. – dőlt hátra Tom a székében.

-         Te jó ég! Kímélj meg a részletektől. – nézett rá elképedve Bill.

-         Mi van? Jaj, de hülye vagy istenem. Nyilván nem osztom meg veled házas életünk gyümölcsének részleteit.

-         Nyilván? – húzta fel szemöldökét.

-         Oké, ezúttal nem erről van szó. Szeretnénk, ha visszaköltöznél te is.

-         Hogy ne legyek egyedül, vagy hogy vigyázzak Vikire, mikor te nem vagy itt?

-         Ugyan, el vagy te egyedül. Viszont jó lenne, ha Viki mellett mindig lenne valaki és erre te vagy a legalkalmasabb. Ne érts félre Lya. – szabadkozott.

-         Nem ügy. Viszont én most megyek is. Korán keltem és holnap… á, minek magyarázkodom. Kössz a vacsit, jó éjt. – búcsúzott és már be is jött a házba.

-         Ennek meg mi baja?

-         Honnan tudjam? – vonta meg vállait Bill.

-         Oké. Szóval, mit mondasz?

-         Hát gondoltam, ha köztetek úgyis minden oké, akkor én visszamegyek Milánóba.

-         Ne már! Mégis mi a frászt csinálnál te ott?

-         Dolgoznék és élném a saját életem?

-         Nincs neked saját életed, és dolgozni itt is tudsz.

-         Igazán köszi.

-         Tudod, hogy értem. Itt nagyobb szükség van rád, mint az általad divat Mekkájának nevezett városban a sok vonagló homokos között bájologva.

-         Leoltasz engem, majd a munkámat is egyetlen mondatban.

-         Tudom még cifrázni. Azt akarom, hogy itt maradj. Nekem is kellesz, ha ezt akarod hallani.

-         Tudod sokkal kedvesebb vagy, mikor depizel.

-         Olyankor nyálas vagyok, ne keverd a szezont a fazonnal. Maradsz vagy nem?

-         Nem akarok láb alatt lenni.

-         Oké, tehát maradsz. Hétvégén áthozzuk a cuccaidat. – zárta is le a témát Tom. – Kössz öcsi. – tette hozzá elmosolyodva magát.

Láttam, ahogy Lya átoson a nappalin, és egyáltalán nem tetszett, hogy köszönés nélkül akar lelépni.

-         Hová készülsz?

-         Haza.

-         Szó nélkül?

-         Szia. – búcsúzott és ki is ment a házból.

-         Hé, mi ütött beléd? – mentem utána és becsuktam magunk mögött a bejárati ajtót.

-         Mi ütött belém? Veled mi van?

-         Hogy érted?

-         Billtől kell megtudnom, hogy ez a gyerek lehet, hogy azé a gyereké, akivel félredugtál? Ez komoly?

-         Nem üvöltenél esetleg? Szerintem a szomszéd öregasszony halálra unja magát a friss pletykák nélkül.

-         Na jó, én lelépek.

-         Dehogy lépsz. Most mi bajod?

-         Mégis hogy a frászba tudod így élni az életed, mintha semmi nem történt volna, mikor azt sem tudod, kitől vagy terhes? Itt édelegtek, mintha minden a legnagyobb rendben volna.

-         Amikor elmondtam, hogy megcsaltam Tomot, te voltál az első, aki gratulált.

-         Az más! Ez más! Férjnél vagy, a pasi, akiről mindig azt hittük menthetetlen, majdnem összeomlott, mikor el akartad hagyni. Most itt van veled és ráparancsol az öccsére, hogy legyen veled, mikor ő nem tud, nehogy valami bajod essen. Szerinted mi lesz, ha kiderül, hogy ez a gyerek azé a kis pöcsé?

-         Szerinted én nem ezen gondolkodom egész nap? Szerinted nem rettegek a gondolattól is, hogy ez a gyerek nem Tomra fog hasonlítani, ha egyáltalán megszületik? Nem tudok ezzel foglalkozni Lya! Nem tehetem! Ha elmondom neki, elhagy!

-         Ha elmondod neki, lesz lehetősége dönteni, hogy elhagy-e vagy sem.

-         Egy ilyen apasági tesztet csak a gyerek születése után lehet elvégezni. Mi van, ha elmondom Tomnak, ő elhagy és kiderül, hogy ez az ő gyereke?

-         Akkor még mindig meg van a lehetősége annak, hogy újra együtt lehettek.

-         Számodra minden olyan baromi egyszerű, mégsem láttam még melletted kitartani egyetlen pasit sem.

-         Baromi igazságos vagy, gratulálok. Totál megértelek, hogy engem támadsz, mikor tudod jól, hogy igazam van. Állítólag én vagyok a legjobb barátnőd, mégis mindent Bill tud meg előbb, és én nézek rá, mint egy idióta, mikor kiderül, hogy van előttem titkod.

-         Nem volt még alkalmam elmondani és már ne is haragudj, de ez nem olyan téma, amit csak úgy spontán feldobok egy telefonbeszélgetés alkalmával.

-         El kell mondanod neki Viki. Tudnia kell.

-         Nem tudom elmondani. Még nem. Te tudod a legjobban, milyen rég várom már, hogy helyre jöjjenek a dolgaink. Már feladtam, már megszakadt a szívem, de mégis most itt van velem, és úgy néz ki, menni fog ez nekünk, mint régen.

-         Hazugságban akarsz élni? Fellegvárat építesz egy szakadék fölé és várod, mikor nyílik meg alattad a talaj?

-         Nem teheted meg, hogy nem állsz mellettem.

-         Itt van neked Bill. Bill, aki képes egy ilyen dolgot eltitkolni a saját testvére elől. Ő itt lesz neked akkor is, ha Tom lelép, sőt felneveli neked a kis faszkalap kölykét is ebben biztos vagyok.

-         Kérlek Lya.

-         Mond el neki.

-         Különben elveszítelek?

-         Ha nem mondod el neki, nem az a nő vagy, akivel felnőttem. – közölte nyomatékosan, a szemembe nézve, majd elsétált.

Hogyan és mikor vált az én kicsapongó, házasság- és kapcsolat ellenes barátnőmből igazság harcosa? És miért érzem ettől az egésztől csak még szarabbul magam? Ismerem őt és minden egyes szavát komolyan kell vennem, mert nem beszél a levegőbe. Miért nem bírt még várni ezzel? Mért kell felnyitnia a szemem? Miért kell arra késztetnie, hogy tönkretegyem azt, ami most köztem és Tom közt van?

Mennyi időm van még? Ezt csakis a lelkiismeretem mondhatja meg… és a rettegés attól, hogy elveszítem őt egyszer s mindenkorra.

-         Mi történt? – jött ki a legjobb pillanatban Bill az ajtón.

-         Ér ennyit ez az egész? – néztem rá kétségbeesve.

-         Hé. – fogta meg mindkét kezével vállaimat és maga felé fordított. – Ne mondj ilyet.

-         Ez a baba áll közém és Tom közé Bill.

-         Nem. Ez a baba menti meg a házasságotokat.

-         És ha…

-         Cssss… - tette szám elé jobb mutató ujját. – A bátyámé. Tomé és én ebben száz százalékig hiszek, ha te is.

Istenem de jó lenne, ha hihetnék neki. Ha bízhatnék az elfogult megérzésében… Ha megtehetném, hogy bemagyarázom magamnak az igazát és elengedem a fülem mellett Lya szavait… amik inkább igazak, és jogosak.