-2-

Sajg� arccal �bredeztem, szemeimet lassan nyitogatva pr�b�ltam r�j�nni, mi ez az �rz�s, ami kavarog bennem. M�r a plafont megl�tva tudtam, nem otthon vagyok. �vatosan n�ztem k�rbe, de nem l�ttam semmit, csak �res falakat… ablak n�lk�li falakat. Karomat a fejemhez emeltem, hogy megn�zzem, mennyi az id�, de az �r�m nem volt rajtam. Ahogy a f�lbeval�m, a nyakl�ncom �s a kedvenc gy�r�m sem.

Lassan �ltem fel, sz�d�ltem kicsit �s a fejem hasogatott. Egyetlen neon l�mpa �gett a fejem felett, id�nk�nt meg-megvillanva.

Amikor megl�ttam a f�ld�n fekv� alakot, a sz�vem majd meg�llt az ijedts�gt�l. Ott fek�dt arccal el�re �s nem mozdult.

Felpattantam �s odasiettem hozz�.

-         H�! H�! �bredj! – r�ngattam, mire ny�sz�rg� hangot hallatott.

Egy pillanatra megk�nnyebb�ltem, hogy �letben van, de mikor fel�lt �s haja v�gre nem takarta arc�t, kiborultam.

-         Te! Te vagy az a … Mit keresek itt? Hol vagyok? Mi ez az eg�sz?? – kezdtem hiszt�rikus kiab�l�sba.

-         Csss… - fogta meg a kezem.

-         Azonnal engedj el! – f�rmedtem r�, fel�lltam �s h�tr�lni kezdtem.

-         Fogalmam sincs. – v�laszolt halkan. – K�t b�szme �llat rakott be egy aut�ba, ahol te m�r �jultan fek�dt�l. Ez az utols� eml�kem.

Elraboltak. Be vagyok z�rva egy idegen emberrel egy apr� ablak n�lk�li szob�ba, ki tudja milyen c�lb�l. Ez egyszer�en feldolgozhatatlan t�ny volt sz�momra. Az �gyra roskadtam �s zokogni kezdtem. Nem tudtam uralkodni magamon. Soha �letemben nem �reztem m�g �gy magam. Egy pillanat alatt uralkodott el rajtam a k�ts�gbees�s. Nem r�g m�g az irod�b�l indultam haza �s semmi m�sra nem v�gytam, mint egy forr� f�rd�re, most meg itt vagyok… fogalmam sincs, hol vagyok.

A sr�c k�rbej�rta a szob�t, minden falat megvizsg�lt k�zben, m�g az ajt�n l�v� kilincset is lenyomta, h�tha nyitva van. L�ttam rajta, b�rmit tenne, csak nem j�nne most ide hozz�m vigasztalni. �s ennek most �r�ltem.

Azt�n elgondolkodtam.

-         Te vagy az utols� ember, akivel tal�lkoztam, miel�tt itt fel�bredtem. – sz�ltam hozz� szipogva.

-         Mint ahogy �n is. Elment�l �s �szrevettem, hogy a slusszkulcsom is elejtettem, mikor nekem j�tt�l.

-         Te j�tt�l nekem. – k�z�ltem dacosan.

-         Azt kutattam egy darabig, �s ahogy sz�lltam volna be a kocsimba, elkaptak h�tulr�l �s beraktak egy kisbuszba.

-         Nem �rtem. – hajtottam fejem �jra tenyereimbe.

-         Figyelj. – guggolt hirtelen le l�baim el�. – Nem mondtak semmit?

-         Semmit. Csak k�vettek, azt�n le�t�ttek.

Hirtelen �tlett�l vez�relve fel�lltam �s az ajt�hoz siettem. Szinte neki szaladtam, majd d�r�mb�lni kezdtem rajta hiszt�rikusan, minden er�met beleadva.

L�pteket hallottam, majd kulcsz�rg�st.

-         �llj el onnan. – s�gta nekem a sr�c, de �n nem b�rtam le�llni, folytattam az ajt� �tlegel�s�t, ami m�r ny�lt is.

Az egyik b�szme �llat j�tt be rajta �s arr�bb tasz�tott, amit�l a f�ldre estem, fen�kcsontom akkor�t koppant a parkett�n, hogy szinte biztos voltam benne, innen t�bb� nem �llok fel.

-         Mi az? – k�rdezte.

-         Mi folyik itt? – vonta k�rd�re �t rabt�rsam eg�sz nyugodt hangnemben.

-         Haver. Ennek m�g nem j�tt el az ideje.

-         Mir�l besz�lsz? Azonnal engedj el! – emelte fel n�mileg a hangj�t.

Csak nevetett rajta. Gonosz, �nel�g�lt kacaj k�s�ret�ben f�rta �kl�t sorst�rsam gyomort�j�k�hoz, amit�l ut�bbi �sszerogyott, el�bbi pedig mint aki j�l v�gezte dolg�t, kis�t�lt az ajt�n �s bez�rta azt maga ut�n.

-         J�l vagy? – sz�lt hozz�m azonnal, pedig a f�jdalomt�l m�g hang is alig j�tt ki a tork�n.

-         �n igen. De te… - t�p�szkodtam fel, hogy odamenjek hozz�.

-         Semmi baj. – tartotta fel fel�m l�v� kez�t, mintha t�vols�gtart�sra intene.

-         Ismered ezt az embert?

-         �letemben nem l�ttam m�g. Te?

-         Sz�ba sem �lln�k egy ilyennel. – k�rtem ki magamnak �s le�ltem az �gyra.

� fel�lt a f�ld�n has�t f�jlalva �s arc�r�l ugyanazt olvastam le, amit az eny�mr�l lehetett. A kil�t�stalans�got, a kiszolg�ltatotts�g �rz�s�t, ami ritka undor�t� egy �rz�s.