73. rész Miért hagytad ott Billt?
2010.07.07. 11:55
73.rész - Miért hagytad ott Billt?
Carlay és Hayley nagyon hamar elaludt a felszállás után. Megfogadtam h én is alszom legalább egy keveset de valahogy nem tudtam a délelőtt végig alvása elég volt. Kezembe vettem egy újságot és azt olvasgatam de nem volt szerencsém mert vagy 3om oldalon keresztül a srácok szerepeltek benne. Félre tettem inkább és ha nem is alszom de hátra dölök és probálok pihenni.
Mikor földet ért a gép és megkerestük a cuccainkat elindultunk h rálelljünk a szüleimre. Hamar rá leltünk és mikor anyuval egymásra néztünk rohanva jött oda hozzánk.
-Oh istenem. - ülelt át
-Anyu levegőt is szeretnék kapni. - én
-Hadd nézzelek. - nézett végig rajtam
-Nem bántott az az idióta? - apu
-Nem. - pusziltam meg
-Ha egyszer a kezem közé kerül biztos h megkapja tőlem a magamét. - apu
-Apu kérlek. Nem akarok erről beszélni. - én
-A lényeg h itt vagy. És akár mehetnénk is haza. - anyu
-Ha elvisztek minket a lakásomra azt megköszönném. - én
-Szó sem lehet róla h egyedül legyél. - apu
-Nem vagyok egyedül itt van Hayley és Carly. És am is én már megszoktam a külön élést. - én
-Legalább a mai napot töltsd nálunk. - apu
-Apu kérlek. - én
-Jó rendben akkor menjünk. - fogta meg a böröndöm és elindult
-Most mérges. - néztem anyura
-Csak aggódik miattad. - anyu
-De jól vagyok. A körülményekhez képest jól. - én
-Mi van Billel? - kérdezte apu mikor már a kocsiban ültünk
-Meg van. - én
-Nem erre gondoltam te is tudod. - pillantott rám
-Kiléptem az életükből. Visszaadom a menedzserkedést Davidnek. Nekem itt van a cégem evvel majd eléldegélünk. - én
-Akkor szakítottál Billel? - anyu
-Ezt majd otthon megbeszéljük. - én
-Jó rendben. - anyu
Nem is beszéltünk többet úgy sem adják fel ilyen könnyen. Mikor elértünk a régi lakásomhoz felhurcolkodtunk és miután minden a helyén volt Hayleyt lefektettem a szobájába mert eléggé kimerült a repüléstől hiába aludt a gépen. Mikor elrendeztem Hayleyt kimentem a szüleimhez és Carlyhoz akik épp az asztalnál ültek és teáztak. Leülltem az asztalhoz és anyu kezembe nyomott egy bögre teát.
-Köszi. - mosolyogtam rá
-Most már folytathatjuk amit elkezdtünk. - kezdett bele apu
-Sosem adod fel, ugye? - én
-Csak tudni szeretném miért hagytad ott Billt. - apu
-Úgy éreztem ez lesz a legjobb. Hosszú az az idő amit külön töltöttünk. Szeretem őt de valami meg szakadt közöttünk. - én
-De ő is szeret. - apu
-Tudom h szeret. De ezt nehéz elmagyarázni. - én
-Értem h mire gondolsz de most ugyan azt csinálod mint régen. Megfutamodsz a saját érzéseidtől. Nincs bele szólásom a dologba mert a te életed de tudod jól mennyire kedvelem Billt és hálás vagyok neki h visszahozott téged az életbe. Nem szeretném ha boldogtalan lennél. - apu
-Nem leszek az, most sem vagyok az. De ha sokáig ezt csinálod elsírom magam. - néztem rá
-Azt azért tudnod kell hogy amíg Ricknél voltál Bill mindig felhívott minket és érdeklődött hogy hogy vagyunk és hogy bírjuk. Szörnyű volt hallani a hangját. Szomorú volt hogy nem tudta mi van veletek. Minden nap írt neked hát ha egyszer vissza írsz neki. - apu
-Minden egyes üzenetétt elolvastam de nem mertem vissza írni mert féltem. Nem sodorhatom őt állandóan bajba. Jobbat érdemel nálam. - én
-Te arról nem tehetsz h Rick ilyen. Legalább gondold át ezt az egészet főként Hayley és a közös babátok miatt. - apu
Nem mondtam semmit, ha ki ejtettem volna még több szót biztos sírva fakkadtam volna. Apu tényleg kedvelte Billt és ezt mindig kihangsúlyozta talán híbát követtem el avval h szakítottam Billel. De a távolság és az idő begyógyítja a sebbeket.
A szüleim sokáig ott voltak nálunk. Mikor elmentek én is elmentem hogy bevásároljak mert semmi nem volt otthon. Este felé megírtam a szerződést amiben lemondok a menedzseri feladataimról és visszaadom Davidnek. Aztán túl estem a bejelentésen is h haza tértem és nem folytatom tovább a munkát a srácokkal. Megkérdezték igaz e a hír h terhes vagyok és nem titkoltam el. Nem is tudtam volna h az vagyok ezért elmondtam h igen 5 hónapos terhes vagyok és h igen Billtől van. Mikor a kapcsolaunkról kezdtek el faggatni inkább azt válaszoltam h nem szeretném ha a magánéletünkről kérdezösködnének. Bele törödtek és miután egyéb kérdéseikre feleltem letettem a telefont és egy sóhaj után kimentem a konyhába ahol Hayley oda jött hozzám mosolyogva majd leülltünk az asztalhoz és szép lassan megvacsoráztunk.
-Holnap bemegyünk a céghez és bemutatlak mindenkinek meg megmutatom hol lesz az irodád. - én
-Rendben. - bolintott Carly mosolyogva
-Holnap én is mehetek veletek? - Hayley
-Ez nem kérdés. De hétfőn mész óviba. - én
-Muszáj? - Hayley
-Egyszer el kell menned. Nem maradhatsz mindig velem. - én
-Én inkább azt választanám. - Hayley
-Ugyan kicsim. Szeretni fogod. - mosolyogtam rá
-De csak is miattad megyek. És ha nem tetszik nem megyek többet. - Hayley
-Jaj te. - pusziltam meg mosolyogva
Carly felkuncogott Hayley szövegén én sem bírtam nem nevetni. Hayley csak mosolygott miközben folytatta vacsoráját. Mikor befejeztük a vacsorát épp kezdtem leszedni a tányérokat mikor csöngettek. Nem tudtam ki lehet az hisz nem nagyon tudják h haza jöttem. Letettem a tányért a kezemből és mentem ajtóhoz.
-Igen? - én
-Itthon vagy és meg sem keresel? - Mimi
-Mimi? - én
-Teljes élet nagyságban. Lilli is itt van. - Mimi
-És talán fel is mehetnénk? - Lilli
-Jah persze. Nyitom. - mondtam majd engedtem is be őket
-Köszi. - szóltak bele egyszerre
Majd letettem és vártam h felérjenek. Tudtam most fogom kapni az osztásokat. Örültem nekik hisz nagyon rég láttam őket azt sem tudom h mi van velük. Mire visszatértem gondolataimból már kopogtak is. Kinyítottam az ajtót és szó szerint a nyakamba vetették magukat.
-Úristen. Hogy meg nőtt a hasad. - újjongott Lilli
-Hát még is a 5. hónapban vagyok. - mosolyogtam rá
-Úgy hiányoztál már. - Mimi
-Ti is nekem. De gyertek be. - én
-Már is. - léptek be a lakásba
-Oh ki ez a nagy lány? - nézett Mimi Hayleyre aki Carly mellett ücsörgött a kanapén
-Sziasztok. - ment oda hozzájuk és megpuszilta őket
-Jó nagyra nőttél te is. - Mimi
-Köszi. - mosolygott Hayley
-Lányok bemutatom nektek Carly-t ő vele barátkoztam össze mikor Ricknél voltam. - én
-Ricknél? - néztek rám ki dűledt szemekkel
-Nem tudtatok róla? - néztem rájuk értetlenül
-Most nem igazán tudjuk mi van. - Lilli
-Tom nem mesélte h két hónapja eltűntem? - én
-Nem ejtett meg ilyet pedig minden nap beszélünk. Na csak had hívjon fel kinyírom. - Lilli
-De mit kerestél Ricknél? - Mimi
-Mindjárt elmesélek mindent. - vonultam be a konyhába
Öntöttem egy tálba egy kis ropogtatni valót mert tudtam lesz mit beszélnünk. Emellett még vittem egy kis innivalót majd helyet foglaltunk a nappaliban és mesélni kezdtem néha Carly is elmondott pár dolgot és azt is megtudtam h került Rickhez amit edig nem mondott el még nekem. Mimi és Lilli megkedvelte Carly-t aminek örültem. Mikor rá tértünk Billre nem lepödtek meg azzon amit tettem. Tudják milyen vagyok, ismernek már. De nem füztek hozzá komentett elfogadták de tudtam h azért fontolgatják azt a lehetőséget h megkeresik Billt még ha nem is személyesen. Jó volt a lányokkal lenni. Felüdülés volt számomra. Olyan volt mintha el se mentem volna és minden olyan volna mint mindig is volt. Mimi az utolsó hetekben volt és nagyon várták már Rolival a babát. A nemét még nem tudják de csak is akkor szeretnék megtudni ha megszületett. Én ezt nem bírtam volna ki én minden áron tudni akartam h mi lesz. Mikor közöltem velük h fiam lesz nagyon megörültek neki de annak még jobban h minden rendbe van velünk és egészségesek vagyunk. Nagyon késő volt mikor elmentek a lányok és Carly-val egyből úgy döntöttünk ideje eltenni magunkat holnapra hisz nehéz nap vár ránk. De reggel mikor felkeltem nem várt dolog várt rám amire sosem számítottam volna...
|