74.rész - Esküvő lesz

Reggel mikor felébredtem azt hittem káprázik a szemem mikor megpillantottam Billt aki mellettem szuszogott. Még a karomba is bele csíptem h nem e álmodtam de nem álom volt tényleg ott volt. És nem értettem h hogyan került ide. Óvatosan igyekesztem kiszállni az ágyból de mintha megérezte volna h mire készülők mert nyöszörögve és álmos szemmekkel ült fel az ágyban.

-Mielőtt megkérdeznéd hogy kerülök ide és kiakadnál el kell mondanom ott hagytam a bandát. Ti de főként te sokkal fontosabb vagy számomra mint bármi más a világon. Szeretlek. - Bill

-Azt hiszem nem hallottam jól. Mit csináltál? - én

-Ne akadj ki, kérlek. Nem akarlak elveszíteni. Mikor Tom oda jött hozzám és oda adta a nyakláncot amit még a kapcsolatunk elején adtam neked tudtam h vége de én ezt nem akartam. Mindenkép utánad akartam jönni. Szükségem van rád. Nélküled nem teljes az életem. - jött oda hozzám mert idő közben én mereven álltam a szoba közepén

-És te emiatt feladtad azt a sok éves kemény munkát? Te nem vagy normális. - én

-Te is kiléptél. - Bill

-Ez a kettő nem ugyanaz. Bill ez nem olyan dolog amivel dobálozni lehet. - ültem le az ágyra

-Én nem dobálozok vele. A srácok is kicsit nyugot életett akarnak. David inkább a lányokkal dolgozna tovább. Most h kiléptél nincs menedzserünk. Tudjuk mennyi rajongók van de sosem tűnnénk el. Mi örökké a Tokio Hotel maradunk de én szeretnék a családomra gondolni. Arra a családra amire mindig is vágytam. Egy csodálatos feleségre aki állandóan mosolyog, törödik mindenkivel. Érted már miért jöttem utánad? - fogta kezei közé az arcom

-Bill. - néztem szemeibe könnyezve

-Nem akarom h vége legyen azt akarom h a feleségem legyél most. - Bill

-Ne bolondozz. - mosolyogtam rá

-Meg teszem. Érted bármit meg teszek. Ha azt mondott esküdjünk meg most azonnak meg teszem. - Bill

-Ezer örömmel meg tenném. - én

-Tényleg? - Bill

-Hisz már egyszer mondtam. Bármikor hozzád mennék. - én

-Akkor nincs vége? - Bill

-Szükségem van rád. Sosem szerettem ennyire senkit sem mint téged. Menjünk és házasodjunk össze most azonnal. - álltam fel az ágyról

-Máris. - vigyorgott rám majd felkapta cípőjét és kirohant a szobából

Nem telt el egy perc sem és visszajött de csak annyira h hosszan megcsókolt majd újból kirohant a szobából és a lakásból. Vigyorogva sétáltam ki a szobából és egy sokkos állapotba került Carlyval találtam magam szembe.

-Ez Bill volt? - nézett rám

-Igen. - mosolyogtam

-Ejha. Mi történt? - vigyorodott el arcomat látva

-Esküvő lesz nem sokára. - én

-Mi? Na de várjá má. Ezért rohant el Bill? - kapkodta a fejét Carly

-Igen most szervezi még ma egybe kelünk. - én

-Te jó isten. Azonnal irány ruhát nézni. - kapta el a kezem és a szobába húzott

-De még a szüleimnek is szólnom kell. És és mi lesz Hayley-vel? - én

-Én sem akarok kimaradni semmiből. - szaladt be a szobába Hayley

-Hayley segítesz anyunak ruhát választani az esküvőjére? - guggolt le elé Carly

-Akkor még is Bill lesz az apukám? - nézett rám csillogó szemeivel Hayley

-Igen. - bolintottam

-Ez az. - ugrott fel az ágyra és megölelt

-Na de készülődjünk sok a dolgunk. - csapta össze kezeit Carly

Mindanyian felöltöztünk, gyors reggeli majd cél irányba vettük a várost. Ha nekem azt mondja valaki h esküvői ruhát könnyű találni azt biztos h kiröhögöm. Vagy 5 üzletbe voltunk mire megtaláltam a tökéletes ruhát. A ruha magában egy egybe részes menyasszonyi ruha volt. Felső része hajtásokkal és csipkével díszített,szoknyáját rózsák és hajtások dízsitik. Hayleynek is találtunk egy nagyon szép ruhát amiben szinte hercegnőnek érezte magát.

A vásárlás során Bill is hívott h leszervezett mindent és h 1-re legyünk a templomban. Mikor mondtam h a szüleimnek is kellene szólni ő már készségesen mondta h mindkettőnk szülei ott fognak várni a templomban sőt még meglepetéssel is fog szolgálni.

Izgatottan tértem haza ahol Mimi és Lilli felspanolva rángattak be a szobámba ahol rám vetették magukat na jó csak annyira h megcsinálták a hajamat és a sminkemet. Közben Carly Hayley-t öltöztette. Ahogy közeledett az idő egyre jobban kezdtem izgatott lenni. Nem bírtam meg maradni egy helyben vártam már h megérkezzen az autó értünk ami a templomba visz minket. Mimi és Lilli előre mentek és majd ott találkozunk velük. Mikor megérkezett az autó lesétáltam Carly-val és Hayleyvel majd beszálltunk az autóba és irány a templom.

A templomhoz érve apu már ott várt minket a bejáratnál. Csillogót a szeme mikor oda léptem hozzá és átöleltem.

-Ne kezdj el sírni. - néztem rá mosolyogva

-Gyönyörű vagy. - puszilt meg

-Köszönöm.  - öleltem meg

-Azt hittem április elseje van mikor Bill felhívott evvel. - apu

-De apu tényleg április elseje van. - néztem rá vigyorogva mikor rá jöttem tényleg az van

-Legalább elmondhatjátok h bolondok napján esküdtetek. - mosolygott apu

-Igen mer tmi is pont olyan bolondok vagyunk. - mondtam nevetve amitől ő is nevetni kezdett

-Ideje elindulnunk. - figyelt fel a zenére apu

-Rendben. - én

Belekaroltam apuba majd Hayley után sétáltunk be lassan aki előttünk szórta kis kosárkájából a színes virág szirmokat. Mikor beléptünk a templomban mindenki egy emberként fordult felénk. Mindenki ott volt szó szerint mindenki még a srácok is ami meglepett. David teli vigyorral nézzett rám és nem leplezve érzéseit engedte szabadjára könnyeit. Mimi és Lilli büszke mosollyal  áldogáltak párjaik mellett és figyelték ahogy közeledem Bill felé. Billről meg ne is beszéljünk. Ahogy ott állt öltönyben, belőtt séróval a pap mellett megremegtem mire apu megpaskolta  kéz fejem és fülmbe súgta h nyugi. Anyu az anyu volt. Már most sírt pedig csak épp h beléptünk a terembe de ki az az anya aki nem síratná meg az egyetlen lányát aki most készül férjhez menni.

Mikor oda értünk Billhez apu átnyújtott Billnek kezet fogott vele majd anyuhoz sétált és átölelte. Billre néztem a könnyeimtől alig láttam de azt az érzést ami bennem volt leírhatatlan volt. Azt hittem amikor ott hagytam Belgiumban sosem fogok újra boldog lenni. De mikor reggel felébredtem és megláttam azt az embert aki mosolyt fakaszt arcomra csupán avval h mellettem fekszik és szuszog édesen tudtam ő az akivel a világ végére is elmennék.

-Gyönyörű vagy. - mosolygott rám Bill

-Te is remekül festesz. Többet kellene ilyet hordanod. - én

-Inkább kihagynám. - nevetett fel Bill

-Elkezhetjük? - kérdezte a pap

-Persze. - Bill

A pap felé fordultunk és kezdetétt vette a szertartás. Az igen kimondása és a gyűrűk helyére kerülése után hosszú csókra került sor közöttünk majd hatalmas mosollyal az arcunkon fordultunk családunk felé akik tappsal fogadták egybe kelésünket majd jöttek oda hogy agyon ölelgessenek minket.

Igen azóta a szép nap után eltelt 5 kerek év. Hayley mindig kéri h meséljük el Martin-nak az öcsikéjének akit nagyon szeretett h hogyan is fonodott össze a mi kis szerelmünk Billel.

-Ezért is adtuk ezt a címet a történetnek hogy Fogadásból szerelem, főleg hogy a miénk tényleg egy fogadás során alakult ki. - mosolygott rám Bill

-És azóta is felhőtlenül boldogok vagyunk és szeretjük egymást. - néztem rá

-Egy igazi mese a történetettek. - mondta Martin apja ölében ülve

-Egy mese ami valosággá vált mindkettőnk számára. - hajolt oda hozzám Bill és válottunk egy rövid de annál tartalmasabb csókot.

És h mi lett a Tokio Hotellel? A srácok befejezték turnéjukat de utána külön váltak az utjaik. Mindig is barátok maradtak és betartották azt az igéretüket h a Tokio Hotel örröké megmaradt. Meg is maradt még úgy is h nem zenélnek. Bill és én közös céget alapítottunk a neve pedig nem lett más mint Bill Kaulitz és Nicol Williams. Ugyan úgy zenével foglalkoztunk. Bill ének órákat tartott így aki meg akarta csillogtatni tudását az bármikor bejöhetett hozzánk.

David és Carly egymásra találtak azt ahogy ezt sejteni lehetett. Úton vannak hisz a David álltal menedzselt lány banda nagy sikereket aratott mindenhol. És mi van a nagy macsó Tommal? Hát bekötötték a fejét. Közel egy éve elvette Lillit sőt ha már így benne vagyunk nem rég kiderült h a kis családjuk gyarapodni fog két kis pötömkével igen igen jól sejted Tomnak és Lillinek ikrei lesznek.

És hát mi van velem és Billel. Remekül meg vagyunk. Boldogok vagyunk. Hayley és Martin remekül ki jön egymással és hát nekünk is útban van újabb kis tronkörökös aminek mindanyian nagyon örültünk. Hát ennyi lenne a mi szerelmi történetünk, sosem bántam meg azt a kis fogadást amit az elején kötöttünk ha nem tettem volna meg sosem ismertem volna meg ennek a történetnek a varázsát...

VÉGE