1.rész - Apu haza jött

Nincs egy átlagos családom. Magam sem vagyok átlagos. 20 éves vagyok és művészeti fősulira járok, divat tervező szakon, de mindig is a zene érdekelt de szoros kapcsolatot tápláltam a modelkedésben is ami kezd összejönni hisz a suli mellett probálom a saját utamat keresni és felvettek egy modelügynökséghez ahol elég sok munkát kapok. Igaz apám nem igazán örült neki de hát ő már csak ilyen mindig is féltett bármitől de nem csücsülhetek otthon a sarokban apucira várva, élnem kell a saját életemet.  Az anyámat sosem ismertem, ott hagyott engem apámnál aki egy híres bandát menedzsel de annyira óv ettől az élettől h nem ismerem a banda tagokat. A nevem Nicol Jost, az apám pedig David Jost. A banda neve pedig amit menedzsel a Tokio Hotel. No de azért ne hidjétek azt h nem ismerem azt a négy srácot akikkel apám foglalkozik mert a kíváncsiságom erősebb mint apámnak ellenálni. Berlinben lakunk de főként egyedül vagyok hisz apuék mindig úton vannak ez azért kicsit gáz de hát ha egyszer valakinek az édesapja egy világhírű bandát menedzsel nincs egy könnyű élete. Nekem sincs. Sok mindenen mentem keresztül és sokat kellett azért küzdenem hogy az életem rendben legyen és a suliban ne az legyen a téma hogy milyen az én családi hátterem. Nehéz volt bírni vele de aztán elfogadták. Nincs sok barátom hisz nem tudhatom kiben bízhatok meg igazán. Egyetlen egy igazi barátom van Tina aki kis korom óta ismerek.

Egyik nap...

Egy nehéz este után voltam. Valamikor hajnalban estem haza és egy kisebb fürdés után ágyba is dőltem. Délelőtt 9 körül ébredtem fel de akkor is egy nagy csörömpölésre. Ijedten ültem fel az ágyban és ki kelve az ágyból elindultam h megkeressem a hang forrását úgy ahogy voltam. Egy elég rövid sort és egy trikó. Mikor leértem a nappaliba és megláttam aput aki épp a feldöntött vázát probálta össze szedni.

-Apu. - ordítottam el magam majd oda rohantam hozzá és nyakába ugrottam

-Szia. - ölelt át és megpuszilt

-Hogy kerülsz ide? Nem is mondtad hogy haza jössz. - néztem rá

-Mielőtt ezt kitárgyalnánk nem öltöznél fel nem egyedül jöttem. - pillantott a hátam mögé

Hátra néztem és 4 szem pár szegezödött rám. És kik voltak azok hát a Tokio Hotel tagjai.

-Hadd mutassam be neked a srácokat. Bill, Tom, Georg és Gustav. Fiúk őt is a lányom Nicol. - apu

-Nyky, apu, Nyky. - néztem rá szúrosan

-Oké oké akkor Nyky. - forgatta meg a szemét mosolyogva

-Sziasztok. - mosolyogtam a négy srácra

-Szia. - jött az egyhangú válasz

-Menj fel és öltözz fel. - zavart fel az emeletre apu

-Máris. - nyomtam egy puszit az arcára majd felszaladtam az emeltre hogy felöltözem

-Sosem meséltél arról hogy van egy lányod. - mondta Bill mikor eltüntem

-Ez egy olyan dolog ami a magánéletemhez tartozik. Védem őt amitől csak tudom. - apu

-Tőlünk is? - Tom

-Nem dehogy csak edig nem éreztem úgy ideje közölni veletek hogy van egy lányom. - apu

-És ennek most jött el az ideje? - Tom

-Igen. - apu

-És hol van a feleséged? Nyky édesanyja? - nézett körbe Bill

-Sosem voltam nős. Együtt voltam egy lánnyal akivel komolyabbra fordult a kapcsolatom de nem házasodtunk össze. Megszületett Nyky és egyik nap arra keltem hogy ott sír mellettem az anyja meg sehol. Ez már 20 éve volt. - apu

-Egyedül nevelted fel? - Georg

-Igen, nehéz volt de semmi sem jobb ha van egy lányod akit szeretsz. - apu

-De a mi kapcsolatunk több mint apja lánya. - mondtam mosolyogva

-No igen. - mosolygott rám

-Komolyra fordítva a szót most már megtudhatom hogy hogy itt vagytok? Mindig azt mondtad nekem hogy nem ismerhetem meg őket most meg egytől egyig itt ülnek. - ültem le az egyik fotelba

-Véget ér lassan a turnénk még van két koncert amik itt lesznek már az országban utána pedig neki fogunk az új album készítésének. - apu

-Igen de még mindig nem értem. - én

-Sokat lesznek itt a srácok és nem akarom azt hogy idegenek legyetek egymásnak. - apu

-Akkor minden nap itt lesznek? - én

-Itt. - apu

-Oké. Nekem mindegy. - én

-És míg el nem felejtem két hét múlva nyaralni megyünk. - apu

-Ti? - én

-Ők is jönnek meg te is. - apu

-Komoly? - néztem rá meglepődve

-Elég kevés időt töltöttünk egymással és egy két hetes pihenés jót fog tenni mindanyiunknak. De persze csak akkor él ha minden vizsgád meg lesz. - apu

-Ne már. Úgy is meg lesz. - vigyorogtam rá

-Ebben biztos vagyok. - apu

-De ha most nem baj mennék mert fotozásom van és a suliba is be kell mennem. - én

-Persze menj csak. - apu

-Örülök h megismertelek titeket. - mosolyogtam a négy srácra

-Mi is örülünk. - Bill

Dobtam egy puszit apunak majd felkaptam a táskám és a kocsi kulcsom majd elmentem a fotozásra.

Míg én a fotozáson töltöttem a napomat eközben otthon apu ki osztotta a fiúkra a szabályokat.

-Azt azért szeretném leszögezni főleg veled Tom. Ő a lányom és nem szeretném ha olyan dolog lenne köztettek amit nem szeretnék. Egy szóval csak barátság lehet köztettek semmi több. - apu

-Oké nem pályázom rá de biztos van barátja egy ilyen szép lánynak. - Tom

-Nem sok ideje van erre pláne a modelkedés és a suli mellett. - apu

-És te mit szólsz ahoz hogy modelkedik? - Bill

-Nem repesedtem az örömtől de szereti csinálni és jól is csinálja. Ha nem csinálná jól nem kérnék fel annyiszor különböző fotozásokra. - apu

-Az biztos. - Bill

Letisztáztak minden fontos dolgot a bandával és minden mással kapcsolatba majd elváltak útjaik és haza mentek.

Eközben én végeztem a fotozáson és a suliba mentem ahol össze futottam Tinával.

-Szia. - pusziltam meg barátnőmet

-Szia. Azt hittem már nem is jössz. - Tina

-Fotozásom volt nem rég végeztem. - én

-Na és mi újság tegnap óta? - Tina

-Apám haza jött. - én

-Tényleg? - Tina

-Igen. Reggel nagy csörömpölésre ébredtem. Lementem hogy megnézzem ki az és apu volt. Levert egy vázát. - nevettem

-Tipikus. Mindig eltör valamit mikor haza ér. - nevetett Tina

-De nem csak ő volt ott hanem elhozta a srácokat is és bemutatta nekem. - én

-Mi a fene? Mi lelte hogy erre vetemedet? - harapott bele az almájába

-A srácok az otthoni studióban fogják felvenni az albumukat és nem akarta h idegenek legyünk egymásnak. És a legjobb két hét múlva nyaralni megyek apuval na meg a srácokkal. - én

-Oh te kis mákos. Azt hiszem sűrűbben fogok átjárni hozzátok. - Tina

-Nem hiszem hogy alkalmunk lenne bármire is. Nekem szerintem messziről kerülni kell őket. Már azzon se lepődnék meg ha apu azt mondta volna neki hogy tilos hozzám bármi nemű érzelmeket táplálni. - én

-Ki nézzem belőle. - Tina

-Én is. - én

-És akkor most mi lesz? Valahogy nem te volnál ha nem a tilosba járkálnál. - vigyorgott rám

-Jó kis lány leszek. - én

-Oh jaj ne. Mindjárt ránk szakad a plafon. - nevetett fel

-Fogd be. - löktem meg nevetve

-Menjünk orrára mert Mrs. Bink megint egy rakatt feladatott ad ha nem érünk be időbe. - Tina

-Így is úgy is. Utál az a tanár. - én

-Még jó h nem kell ebből a tárgyból vizsgáznunk. - Tina

-Tuti megbuktatna. - én

-Na igen. - Tina

Majd felekltünk a padról és bementünk a termünkbe. Sajna a tanár után értünk be és szokásos hadoválás és kiabálás után vigyorogva ültünk le a helyünkre. Nem szerettük ezt az órát és nem is tudjuk minek vettük fel de erre a kis időre nagyon fölösleges másikra átmenni ezért elviseljük a minden napos ordítozást Mrs. Binktől.

5 órakor léptünk ki a fősuli kapuján majd egy kis vásárlás után elköszöntem Tinától és haza mentem ahol senki sem volt. No igen apu a dolgait intézte a szokásos haza térési dolgait. Lecuccoltam a szobámba átöltöztem egy kényelmes ruhába majd össze dobtam valami vacsinak valót. Mikor kész lettem a vacsorámmal a kezembe a tv elé települtem le és miközben táplálkoztam megcsináltam azt a tömérdek házit amit feladtak. De ahogy a felét megcsináltam és probáltam a legjobbat kihozni a terveimből váratlanul csöngetett valaki. Felültem a kanapén és elindultam hogy ajtót nyíssak de mikor kinyítottam meglepődtem az ott lévő személyen...