-5-

-         Ne s�rj, nem fog f�jni. – vigyorgott k�nnyez� szemeimbe n�zve �s egy cs�kot nyomott ajkaimra.

-         K�rem. – kezdtem k�ny�rg�sbe k�ts�gbeesetten remegve.

-         Nah�t. Megszel�d�lt a kis vadmacska. – h�zta fel szem�ld�k�t �s egyetlen pontos mozdulattal t�pte k�t kez�vel sz�t bl�zomat.

Gombjaim szanasz�t rep�ltek, �n hiszt�rikus b�g�ssel k�zd�ttem, kezeimet kit�ve magam el�, kit�masztottam az � mellkas�hoz, � pedig elismer�en b�logatva n�zett egyel�re m�g melltart�val fedett kebleimre.

-         Ugyan. – vigyorgott tov�bbra is, �s elvette kett�nket t�vol tart� er�tlen karjaimat k�z�l�nk.

Megcs�rrent a telefonja �s � mag�ban szents�gelve hagyott magamra �s ment vissza �r�asztal�hoz.

Ott �lltam megk�v�lve �s pr�b�ltam felm�rni az asztalon l�v� t�rgyak k�z�l, melyikkel tudn�k lehet� legnagyobb s�r�l�st okozni neki.

-         Rendben f�n�k. – b�cs�zott engedelmesen sz�tlans�ggal t�lt�tt telefonbesz�lget�s�b�l, majd amint letette, �jra f�l�hez emelte a k�sz�l�ket. – Nick gyere �rte �s vidd vissza. Most. – tette �jra le. – Erre m�g visszat�r�nk. Nem illik felizgatni valakit azt�n f�lbehagyni. – kapta el kezemet �s nadr�gj�hoz rakta, ahol azonnal meg�reztem gusztustalanul mereved� h�mtagj�t.

Megmarkoltatta velem, amit �n lehunyt szemmel t�rtem �s nem sokon m�lt, hogy meggondolatlanul cselekedve ink�bb t�rdemet helyezzem arra a t�j�kra egy j�l ir�nyzott, er�teljes mozdulattal.

Idecib�l�m l�pett be tettre k�szen a szob�ba �s mit sem t�r�dve az el� t�rul� jelenettel, megfogta karomat �s kir�ngatott a szob�b�l.

B�tran, k�v�ncsian �s elt�k�lten hagytam el azt a bizonyos ablak n�lk�li kis szob�t, amin Billel osztozom �s most �sszet�rve �rkezem vissza.

Pr�b�ltam tartani magam, m�g a folyos�n, a l�pcs�n, majd az ajt�nk fel� vezet� kis s�t�t folyos�n l�pdeltem a Nick nev� szem�tl�da el�tt. El�vette a kulcs�t, �s ahogy ny�lt az ajt�, m�r be is l�k�tt rajta.

Bill felpattant az �gyr�l �s dermedt f�lelemmel az arc�n b�mult r�m.

-         Ugye nem? – k�rdezte �vatosan k�zel�tve fel�m.

Als� ajkamba harapva igyekeztem nem �tengedni magam annak a bizonyos hiszt�rikus zokog�snak, ami m�r hossz� percek �ta k�noz.

-         K�rlek v�laszolj! – k�rlelt �s k�t keze k�z� vette arcomat.

Csak megr�ztam a fejem v�lasz gyan�nt.

-         H�la az �gnek. – k�nnyebb�lt meg �s elvette kezeit r�lam.

Az �gyhoz ment, elvette onnan az egyik v�kony takar�t, majd visszaj�tt hozz�m. �vatosan vette le r�lam megt�p�zott bl�zomat, amit �n megk�v�lve t�rtem, majd h�tamra ter�tette a pokr�cot �s az �gyhoz k�s�rt. Le�ltetett �s leguggolt l�baim el�.

-         Mi t�rt�nt?

Na ekkor s�rtam el magam. Nem b�rtam tov�bb magamban tartani f�lelem keltette k�nnyeimet.

-         Nyugi. El fogunk menni innen. Nem lesz semmi baj. – tette kez�t �jra arcomra, pr�b�lva felvenni velem a szemkontaktust. – Nem hagyom, hogy bajod essen.

-         Nem fogod tudni megakad�lyozni. Nem l�ttad, hogy n�zett r�m.

-         Elmondod, mi t�rt�nt?

-         Egy szob�ba vitt, ahol egy m�sik pasas azt k�rdezte, mi�ta ismerlek t�ged, azt�n azt hitte, hazudok �s k�z�lte, hogy felizgatom. – kezdtem gyors �s t�m�r mes�l�sbe, de enn�l a r�szn�l �jra elcsuklott a hangom.

-         Ugye nem �rt hozz�d?

-         Megzavart�k. De mi van, ha legk�zelebb nem fogj�k? Bill, �n…

-         Ne. Cssss… - tette mutat�ujj�t ajkaim el�. – Kiz�rt, hogy m�g egyszer megt�rt�njen.

-         Te fogod megakad�lyozni? – nevettem fel f�jdalmasan.

-         Mit felelt�l?

-         Mire?

-         Arra, hogy mi�ta ismersz engem.

-         Az igazat. Hogy tegnap l�ttalak el�sz�r, �s a neveden k�v�l semmit sem tudok r�lad. De mi�rt? Mi�rt sz�m�t, hogy ismerlek-e?

-         Fogalmam sincs. – felelte.

-         Teh�t m�gis van k�z�nk egym�shoz. Nem v�letlen, hogy mi ketten itt vagyunk. Tal�n az sem, hogy tal�lkoztunk. Mit kerest�l a munkahelyem el�tt? K�t �ve dolgozom ott �s m�g soha, egyszer sem l�ttalak.

-         Az utca m�sik oldal�n l�v� b�rban tal�lkoztam egy bar�tommal. Mikor kij�ttem, bel�m rohant�l. Vagyis �n bel�d.

-         Sokat j�rsz oda?

-         Nem vagyok alkoholista. – pr�b�lt megenyh�teni egy mosollyal.

-         Tudod, hogy nem �gy �rtem.

-         Az ut�bbi id�ben p�rszor voltam ott. Egy gyerekkori bar�tom k�lt�z�tt a k�rny�kre �s ott szoktam vele tal�lkozni.

-         Ismerhetem �t?

-         Nem tudom. Georgnak h�vj�k.

-         Nem ismerek Georgot. – szomorodtam el utols� rem�nyemet is elvesztve, hogy valamilyen k�z�s pontot tal�lunk �let�nkben.

-         Figyelj, semmi k�z�nk nincs egym�shoz.

-         Akkor hogy lehet ez? Tal�lkozom veled, azt�n itt k�t�k ki. Mi�rt pont �n? Mi�rt pont mi?

-         Most azt k�v�nod, b�r igazam lett volna.

-         Miben?

-         Azt mondtam, �g�rem t�bbet nem keresztezem az utad.

Nem tudtam, mit felelhetn�k erre. Ahogy r�m n�zett akkor a szakad� es�ben, hirtelen arra a p�r percre m�r nem is �rdekelt, hogy ronggy� �zom, biztosan tudtam, hogy m�g a saj�t nevem is k�ptelen lenn�k kimondani… de most. Ebben a helyzetben, hogy �r�lhetn�k b�rmennyire is annak, hogy �jra l�thatom?