2.rész


-Szia!Valami baj van?Mármint tegnap is láttalak itt meg most is csak ülsz ezzel a colásüveggel a kezedben.És úgyérzem,hogy baromi hülyének tartasz amiért csak így idejöttem és feltettem ezt a kérdést.Meg is értelek mert nem szoktam ám csak így leülni bárkihez szóval most azt hiszem rendesen belekeveredtem a  dolgokba.Elkéne talán mennem és befogni nem igaz?Najó inkább elmegyek mert ez iszonyat nagy égés most.-Annyira kellemetlenül éreztem magam,mint még soha és legszivesebben a föld alá bújtam volna éppen ezért próbáltam minél hamarabb eltünni de..

-Várj!-szólt rám és mikor visszanéztem folytatta-Tényleg meglepődtem azon,hogy idejöttél de nem nézlek hülyének.

-Köszi és remélem tényleg így gondolod és nem csak úgy mondod.de még nem válaszoltál a kérdésemre.

-Válaszolnom kellene?-mosolyodott el ami hitetlenül jól állt neki.

-Szeretném bár el is jöhetsz velem valahova.Nyugi nem húzlak be egy sikátorba és nem doblak a farkasok közé.Csak van egy hely,ami szerintem neked is nagyon tetszene.Nincs közel de megéri higyj nekem.

-Ettől rosszabb talán már úgysem jöhet.Állok elébe akkor is ha,hogy téged idézzelek a farkasok közé dobszJ
Örültem neki,hogy velem tartott és elvittem a kedvenc helyemre New Yorkban. Egy nagy irodaház volt de jó pár éve már csak ott áll üresen.Régen a barátaimmal felfedeztünk egy lépcsőt ami felvezet a tetőre és vittünk fel pár dolgot is,hogy kellemesebbé tegyük.Innen belátni az egész várost és ez főleg akkor szép ha sötét van.
-Yeah,klassz ez a hely.De nem lesz abból baj ha mi itt vagyunk?

-Hát ha figyelembe vesszük  azt,hogy senkit sem érdekel ez az épület ha csak le nem ugrasz és van benned elég kurázsi akkor nem.-leporoltam a régi kanapét és ráültem-Foglalj helyet.

Ültün egy ideig szótlanul egymás mellett és közben szép lassan ment le a nap.A vöröses fény gyönyörűen tükröződött az óceánon,amit innen szintén lehetett látni és ez volt az az alkalom amikor a mellettem ülő feketeség levette a napszemüvegét és számomra világossá vált minden.

-Ez gyönyörűszép!Ha a helyedben lennék minden naplementét itt néznék meg.

-Jó ideje nem jártam errefele de igazad van.Ehez nem sok minden fogható van ebben a városban.És örömmel látom,hogy végre hajlandó voltál felfedni előttem az arcod.

-Bocsi de megvan az oka annak miért van ez rajtam állandóan.Elhiheted nem mindig kényelmes de erről annyira nem szeretnék beszélni.Mesélj inkább arról milyen itt élni,én csak pá napja vagyok itt de nagyon tetszik.

-Igazából mindennek megvan a maga szépsége és ronda arca is,úgy ahogy ennek a helynek is.Aki bírja a csillogást és a nyüzsgést egy igazi kánaán de van akik futnak szinte haza.De,hogy milyen itt élni?Hát nem tudom mit mondhatnék...egyrészt szeretem másrészt meg utálom.Te honnan jöttél?

-Németországból,tudod az Európában egy ország.

-Héé nem vagyok Paris Hilton tudom hol van Európa és képzeld még azt is tudom,hogy Berlin a fővárosaJ

-Bocsi tényleg nem akartalak megsérteni.

-Nyugi nem sértettél meg de tessék egyél-odaadtam neki egy adag spagettit meg egyet elővettem magamnak is a szatyorból-Igaz ezt a mostoha mamim bemutatkozására kellett volna vennem de éhes vagyok.

-Nem köszi nem akarom megenni a kajád.

-Szereted a spagettit tudom,szóval láss csak neki.

-Tudod,hogy szeretem?
Na szép néha képes vagy kishíján elárulni magamat de igyekeztem megoldani a helyzetet.

-Igen ezt...ezt mindenki szereti.Az olasz konyha nagyon kedvelt Németországban is nem?

-De igen ez az egyik kedvencem.Köszönöm,hogy idehoztál és ezt az egészet de még a nevedet sem tudom.

-Viktoria....Viktoria Milton.-nyújtottam a kezemet.

-Én pedig Bill....Bill Kaulitz.