2.rész - Állásajánlat

Nem számítottam arra hogy találkozom még ma valamelyik banda taggal is. De most itt áll az egyik az ajtóban.

-Szia. - mosolygott rám Bill

-Szia. Ha apámhoz jöttél nem fogod itthon találni mert nincs itthon. - én

-És nem tudod mikor jön meg? - Bill

-Nem de nem hiszem hogy sokáig volna. Ha gondolod megvárhatod. - én

-Ha nem zavarok? - Bill

-Nem zavarsz. - mosolyogtam rá

-Akkor megvárnám. - Bill

Majd kinyitottam az ajtót és együtt bementünk a nappaliba ahova leült Bill miközben én a konyhába mentem innivalóért. Mikor visszaértem Bill a terveimet nézegette.

-Ezeket te rajzoltad? - nézett rám

-Igen, saját magam csináltam őket. - mondtam miközben leraktam az asztalra a poharakat

-Jó kis tervek egy kis javítással nagyszerűek lennének. - Bill

-Csak nem divattervező is vagy? - kérdeztem gúnyosan

-Csak jót akartam nem kell mindjárt keresztbe lenyelni. - Bill

-Oh tényleg? Le se férne az a nagy fejed. - én

-Jó tudni hogy Davidnek ilyen nagy képű lánya van. - Bill

-Fogd be a szád! - én

-Csak nem fáj az igaszság? - Bill

-Hogy te milyen szemét vagy. - néztem rá dühösen

-Megjöttem. - hallotam meg apu hangját - Oh sziasztok. - lépett be hozzánk

-Itt a vendéged. - kaptam fel a cuccom

Majd felkaptam a cuccom és felmentem a szobámba.

Nagyon felhúzott ez az egész. Valahogy éreztem Bill nem lesz a szívem csücske. Elviselem a kritikát nem erről van szó, de akkor is  minek szól abba bele amihez köze sincs. Mintha attól el kéne olvadnom hogy ő az énekes apám bandájában, én meg a lánya vagyok, na és?

Miután kidühöngtem magam elmentem és lefürődtem. Mire végeztem apu ott ült az ágyamon.

-Szia. - mosolyogtam rá

-Min vesztettek össze Billel? - nézett fel rám

-Semmin. - én

-Az apád vagyok és jól ismerlek már. - apu

-Csak elmondtam neki mihez tartsa magát, semmi több. - én

-Nem szeretném ha rosszba lennétek. - apu

-Ha megjegyzi hol a határ, nem lesz gond. - én

-Jól van. Holnap együtt ebédelhetnénk. Mikor van ebéd szüneted? - apu

-Fél 1kor - én

-Rendben, akkor majd elmegyek érted a sulihoz. - állt fel az ágyamról

-Ott fogok lenni. - mosolyogtam rá

-Most már hagylak aludni. Szép álmokat. - apu

-Jó éjt. Szeretlek. - öleltem meg

Rám mosolyogott majd kisétált a szobámból. Miután apu kiment még egy kicsit dolgoztam a terveimen majd leoltottam a lámpát és lefeküdtem aludni.

Reggel a telefonomra ébredtem fel. Kikeltem az ágyból majd lesétáltam a konyhába ahol mind a 4 srác ott volt meg persze apu is. Megpusziltam aput, intettem a fiúknak majd kikaptam a hütőből a narancslevet és vissza vonultam a szobámba.

-Mindig ilyen reggel? - Tom

-Nem igazán. - apu

-Egy szóval miattunk ilyen. - Tom

-Hozzá kell szoknia. Hisz edig mindig egyedül volt itthon, most meg itt van 4 srác is. - apu

-Biztos ez lehet a gond. - Gustav

-Elmentem majd várlak. - léptem be a konyhába

-Jól van kicsim. - mosolygott rám apu

-Sziasztok és jó munkát nektek. - én

Miután elköszöntem tőlük a gépemmel és a terveimmel együtt beültem az autóba és a suliba mentem de előtte beugrottam a kedvenc kávézómba ahol vettem egy kávét és friss péksütit.

Az órák rendesen és szokásosan teltek el. Valamelyik unalmasan pláne azok amelyikre nem szívesen járunk be. Már épp készültem menni az aulába ahol apu vár rám mikor az egyik tanár állíott meg.

-Nicol. - szólt rám

-Igen? - fordultam felé

-Beszélni szeretnék magával. Rá ér most?- kérdezte

-Igen, persze. - én

Intett hogy menjek utána majd bementünk az egyik terembe és leülltünk egymással szembe. Kiváncsi voltam mit akarhat hisz edig sosem hivatott magával.

-Nem akarom sokáig fent tartani. Tudom hogy itthon van az apja. Arról akartam beszélni hogy néztem a ruha terveit és volna egy remek ajánlatom. - mondta

-Milyen ajánlat? - néztem rá

-Kiemelkedik a tehetsége divattervezőként. A legutolsó munkáját elküldtük egy neves céghez akik azonnal rendes állást ajánlanak magának. - mondta mosolyogva

-Teljes állást kapnék? - kérdeztem meglepődve

-Igen. Természetesen nem kell most válaszolnia. Gondolja át de nagy lehetőség lenne a számára. - mondta

-Át fogom gondolni. - mondtam mire a telefonom kezdett el csörögni tudtam hogy apu az - Ha megbocsáltana mennék mert vár rám az édesapám.

-Menjen csak. Ha sikerült eldöntenie kerresen fel. Viszlát, az órán találkozzunk. - tette a kezét a vállamra majd ott hagyott

Egy kicsit elácsorogtam még ott magamban majd megráztam a fejem és elindultam az eredeti út irányomban. Apu a kocsinak támaszkodva várt rám és mikor kiléptem az ajtón rám mosolygott.

-Bocsi csak feltartottak. - pusziltam meg

-Nem gond. Mehetünk? - apu

-Persze. - én

Majd beülltünk az autóba és elmentünk az egyik közeli étterembe ahol kellemesen megebédeltünk közben elbeszélgetünk minden féléről. Arról viszont nem besezéltem apuval hogy milyen ajánlatott kaptam az előbb. Nem hiszem hogy örülne neki sőt biztos hogy nem örülne mert már erről egyszer esett szó közöttünk hogy ő nem szeretné hogy ebben a szakmában dolgozzam mert nem lenne biztos hátterem. De én nagyon szerettem és nagyon örülök ennek a felkérésnek. Minden álmom hogy divattervező legyek, hogy legyen egy saját cégem. De viszont meg akarom vele beszélni ezt hát ha azóta változott a véleménye erről az egészről és nem akarom kihagyni ebből.

-Hahó. - lengette meg előttem a kezét apu

-Tessék? - néztem rá

-Azt kérdeztem kérsz e deszerett. - apu

-Jah persze jöhet. - én

-Jól vagy? Nagyon elgondolkodtál. - apu

-Van valami amit meg akarok beszélni veled. - én

-Halljam. - mosolygott rám

-Mielőtt ki jöttem volna a suliból mondtam hogy megállított az egyik tanárom. - én

-Igen. Baj van a suliban? - apu

-Nem dehogy. Nincs semmi gond. - én

-Hát akkor? - apu

-Állás ajánlatott kaptam. - én

-Tényleg? Hol? - apu

-Az egyik divat ügynökségen. Fő állásként felvennének mint divattervező. - én

-És ez ki intézte el? - apu

-A tanárom. Elküldték az egyik munkámat és tetszett nekik. Tudom hogy nem szívleled ezt az egészet de én nagyon szerettem csinálni. Eltudom képzelni magam ebben a szakmában. - én

-Akkor már el is döntötted? - apu

-Azt hiszem igen ez egy jó lehetőség nekem. Ki tudja mikor kapok újra ilyen ajánlatott. - én

-Helyes hogy elfogadod. Ez tényleg egy jó lehetőség hogy megmutasd magad. - apu

-Azt hittem rosszabul fogod fogadni. - én

-20 éves vagy nem dönthetek helyetted. És nagyszerű tervező lesz belőled. - apu

-Köszönöm. - öleltem meg

-Rám számíthatsz. - puszilt meg

Át rágtuk ezt az egész dolgot és eldöntöttem még alszom rá egyet még úgy is hogy tudom el fogom fogadni. Meglepett hogy apu elfogadta nem gondoltam hogy tényleg ilyen lesz. De örültem neki a legjobb dolog volt ez az egész napomban. Mikor befejeztük az ebédet apu vissza vitt a suliba majd miután elköszöntünk egymástól mind ketten mentünk a dolgunkra...