43. r�sz. Tudnom kell!

Anyu cseng�hangj�n cs�rg� telefonom �bresztett fel reggel a kanap�n fekve.

-         Igen?

-         Felkeltettelek?

-         Igen.

-         Ne haragudj kincsem, visszah�vlak k�s�bb.

-         Mindegy anyu, �gyis fel k�ne m�r kelnem. – �llap�tottam meg �r�mra n�zve.

-         Gondoltam, mivel Lya elutazik, �tmegyek hozz�d p�r napra vigy�zni a kisl�nyomra.

-         Lya lemondta az utat.

-         �sszevesztek Billel?

-         Nem. Itthon akar maradni velem.

-         Mi t�rt�nt?

-         Csak �gy engedtek el a k�rh�zb�l, hogy valaki velem van.

-         K�rh�zb�l? – k�rdezett vissza jogosan felh�borodva.

-         Nem �reztem j�l magam �s a dokim mindenk�ppen azt akarta, hogy menjek be egy kivizsg�l�sra.

-         Mi�rt nem sz�lt�l?

-         Mert nem akarom, hogy idegeskedj.

-         M�r hogy ne idegeskedn�k?

-         Igen tudom anyu, de ha te ideges vagy, akkor �n is az leszek, �s ha ideges vagyok, az nem seg�t, ink�bb csak ronthat a helyzeten. Nincs semmi v�sz, m�r j�l vagyok, csak sok folyad�kot kell innom, �s t�bbet kell pihennem.

-         Lya nem tud �gy gondoskodni r�latok, mint �n.

-         Nem kell r�lunk gondoskodni anyu, t�nyleg.

-         Na j�. A h�ten m�g musz�j dolgoznom, de a j�v� h�ten �tmegyek hozz�d �s nem r�zol le kisl�nyom.

-         Rendben anyu.

Tudtam, hogy jogos a k�vetel�se, hisz melyik anya ne akarna ebben a helyzetben a l�nya mellett lenni? Apu is hetek �ta zaklat, hogy k�lt�zzek �t hozz�. Nem �rtik meg, hogy feln�tt vagyok, aki tud gondoskodni mag�r�l �s Lya b�ven el�g nekem, aki fel�gyeli minden l�p�semet, nehogy valami baj t�rt�njen. Nem kell k�r�m stressz, nem kell agyon agg�dni mindent, mert azzal csak �rthatok a bab�knak.

-         J� reggelt! – tipegett ki szob�j�b�l, szemeit d�rzs�lve Lya.

-         Szia.

-         Te m�r �bren?

-         Anyu h�vott.

-         �s mikorra v�rhat� az �rkez�se? – mosolyodta el mag�t.

-         A j�v� h�ten. Figyelj Lya, menjetek el.

-         Tess�k?

-         Billel arra az �tra. Menjetek el. Alig tudt�tok �sszeegyeztetni �s most lef�jod az eg�szet. Ki tudja, mikor lesz �jra lehet�s�getek egy hetet elt�lteni egy�tt valami sz�p helyen?

-         Baba, nem akarlak itt hagyni.

-         De nyugodtan itt hagyhatsz. Semmi bajom nincsen, egy hetet kib�rok egyed�l is.

-         Biztos? – k�rdezte, �s l�ttam, ahogy felcsillan a szeme.

-         H�zzatok el.

-         Na j�, de �lland�an telefon k�zelben leszel, �s ak�rmi van, azonnal felh�vsz.

-         Rendben.

A hasamba ism�t f�jdalom ny�lalt, de eszem �g�ban nem volt hagyni, hogy ezt l�ssa rajtam. Ahogy elment a konyh�ba a telefonj�val a kez�ben, fel�ltem, de a f�jdalom csak er�s�d�tt. Megijedtem… nan�, hogy megijedtem. Nagy nehezen fel�lltam �s m�r hallottam, ahogy Lya meglepet�s szer�en k�zli Billel a telefonban, hogy mehetnek �s induljanak azonnal.

Ahogy be�rtem a f�rd�be, m�r eresztettem is meg a csapb�l a j�ghideg vizet, hogy megmossam az arcomat.

El�g volt egyetlen rossz mozdulat, el�g volt egyetlen �jabb g�rcs… megcs�sztam a hideg k�v�n, �s az utols�, amit �reztem egy tark�mat �rt er�teljes �t�s…

-         Na j�, akkor pakolj. – utas�totta boldogan Bill Ly�t.

-         Ez mi volt? Viki!! – indult meg a f�rd� fel� a hang hallat�n Lya.

-         Mi t�rt�nt?

-         �r isten!

-         Lya mi t�rt�nt??

-         H�vd a ment�ket, k�rlek! – kiab�lt �s letette a telefont.

-         Bill! – sz�ltam ki a konyh�b�l a kanap�n fetreng� lak�t�rsamnak, mikor kopog�st hallottam.

-         Nyitom m�r! – pattant fel azonnal. – Na nem. – nevetett fel cinikusan, amint megl�tta az ajt� m�sik oldal�n �ll� nem �ppen k�v�natos szem�lyt.

-         Nem akarok balh�t. Vikivel szeretn�k besz�lni.

-         Nem hinn�m, hogy ez az �rz�s k�lcs�n�s volna.

-         Az a gyerek az eny�m is lehet. – k�z�lte ism�t nem sz�vbajosan.

�s most k�vette el Bill azt, amire azt hitte, soha nem lenne k�pes. Beh�zott egyet Joshnak hirtelen j�tt indulat �ltal vez�relve, de a tal�lat nagyj�b�l ugyanakkora f�jdalmat okozott saj�t �kl�nek, mint Josh k�p�nek.

-         Mi az? Josh?! Mit keresel te itt? – k�rdeztem r�m�lten b�mulva �t.

-         Azt aj�nlom, t�nj el innen. – sz�l�totta �t fel er�lyesen Bill.

-         Besz�lni szeretn�k veled. – sz�lt hozz�m kedvesen, arc�t massz�rozva.

-         Ezt nem gondolod komolyan.

-         Bill, k�rlek. – fordultam fel�.

-         Viki, ha Tom…

-         Tom nincs itt. – fojtottam bel� a sz�t. – K�rlek!

Sz� n�lk�l, s�rt�d�tten hagyott magunkra minket.

-         Mit akarsz Josh?

-         Tudom, hogy azt mondtad, nem tal�lkozhatunk t�bbet. De kerestelek, �s sosem volt�l dolgozni �s �rdekl�dtem, �s azt mondt�k, gyereket v�rsz.

-         Ez �gy van.

-         Tudom, hogy nem tartasz egy nagy zseninek, de a kapott inform�ci�k alapj�n ez a baba az eny�m is lehet. Igaz?

-         Josh, figyelj ide.

-         Nem. Te figyelj. Tudnom kell!

-         Nem tudom. Ok�? Fogalmam sincs. De t�k mindegy, mert egy a l�nyeg. Ezt a bab�t a f�rjem �s �n nevelj�k fel. Ez az � gyereke �s az eny�m, b�rmi t�rt�njen is. Nem j�hetsz ide, �s nem k�vetel�zhetsz, mert semmi k�z�d hozz�.

A sors olykor megism�tli �nmag�t, de egyet nem �rtek… mi�rt mindig olyankor, mikor nekem okoz vele hatalmas galib�t??

Tom aut�ja gurult el az utc�n, egyenesen a gar�zs felj�r�nk fel� tartva.

-         K�ny�rg�m Josh, t�nj el!

-         Nem r�zhatsz le.

-         Besz�l�nk, rendben? Felh�vlak �s besz�l�nk, de ne most, k�rlek.

-         Rendben. De ne verj �t.

-         Nem verlek.

Siet�sen t�vozott, �n pedig amilyen gyorsan csak tudtam, bementem a h�zba �s becsuktam magam ut�n az ajt�t, rem�lve, hogy ez az eg�sz ennyiben marad �s hi� �br�ndot t�pl�lva egy k�pzelg�sre, hogy Tom nem l�tta �t…