6. rész
-6-
- Talán egy más élethelyzetben azt kívántam volna, ne legyen igazad. – feleltem végül diplomatikusan.
- Sajnálom. – nézett mélyen a szemembe, majd leült és hátát az ágynak döntötte.
- Mit?
- Nem tudom. Azt hogy itt kell lenned velem.
- Ezt én is mondhatnám. Mert ha miattam vagyunk itt, utálni fogom magam azért, hogy neked is itt kell lenned.
Nem válaszolt. Fájdalmas sóhaj hagyta el testét, majd térdeit felhúzva, könyökeit azokon megtámasztva túrt bele sűrű fekete hajába és úgy is maradt hosszú csendes percekig.
- Aludtál már valamennyit, mióta itt vagyunk?
- Nem igazán. Nem túl kényelmes idelent.
És tényleg. Egyetlen vaságy van a szobában egy vastag matraccal a tetején. Ezt a helyet egy személyre tervezték?
- Bill. – szóltam hozzá, ezen a gondolaton merengve.
- Mi az?
- Egy ágy van.
- Feltűnt.
- Ellátnak vízzel, elmondják mennyi az idő, de arra nem voltak képesek, hogy még egy ágyat iderakjanak.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Nem tudom. Én csak találgatok. Úgy tűnik, csak egyikünket akarták elhozni ide.
- Nem voltunk együtt, külön-külön kaptak el minket.
- Neked tudták a neved, mikor már idejöttünk.
- Ria kérlek, ne találgass. Nincs értelme.
- Ne haragudj, nem akartalak zavarni a semmittevésben.
- Csak fáradt vagyok, fázom és fogalmam sincs, mi lesz a vége ennek az egész szarságnak. – nézett újra rám és most először láttam igazi kétségbeesést tekintetében.
- Na jó, próbálj meg aludni. – szálltam ki az ágyból. – Majd én elleszek itt lent. Úgy sem tudnék aludni most.
- Biztosan?
- Amint látom használhatatlan vagy. – próbáltam most én mosolyt csalni arcára. – Vedd le a vizes ruhád és aludj egy kicsit, aztán folytatjuk a baromi sikeres eszmecserénket, hátha jutunk valamire.
Csendben engedelmeskedett. Kibújt pólójából, de nadrágját nem vette le. Talán szégyenlős volt, nem tudom. Lefeküdt az ágyra, én pedig levettem magamról az egyetlen takarónkat és betakartam őt vele.
Leültem a földre, és csak néztem magam elé azzal a szándékkal, hogy őrzöm az álmát.
- Nem merek elaludni. – szólalt meg pár perc múlva halkan.
- Miért? – fordultam felé.
- Félek, ha jönnek, én nem leszek ébren. Nem akarok arra ébredni, hogy nem vagy itt.
Megmosolyogtam édesen aggódó vallomását.
- Felkeltelek.
- Ígérd meg. – suttogta félálomban, lehunyt szemekkel.
- Megígérem. – feleltem és néztem őt egészen addig, míg álomba nem szenderült.
Arcvonásai kisimultak, nyugodt volt, gondtalan. Hosszú szempillái néha meg-megremegtek, telt ajkai mozdulatlanul vonzották tekintetem. Annyira… szép. Igen, ez a megfelelő szó, amit azonnal találok a látványra. Ki akarna ártani neki?
Más körülmények között, valószínűleg most otthon verném a fejem a falba, hogy akkor este otthagytam őt, és nem követeltem a telefonszámát vagy egy következő, nem véletlen találkát.
Az oldalamon fekve, összekuporodva ébredtem a földön. Ahogy kinyitottam a szemem, kulcszörgést hallottam.
- Bill! – keltegettem óvatosan vállához érve, ígéretemhez hűen. – Bill! – ültem fel mellé az ágyba.
- Mi az? Mi történt? – riadt fel.
Még mielőtt felelhettem volna, Nick, az agresszív testőr nyitott be az ajtón.
- Megzavartam valamit? – húzta fel szemöldökét, sokat sejtetően mosolyogva.
- Nem, dehogy! – tiltakozott dühösen, számomra érthetetlen hévvel Bill és kikelt az ágyból.
- Gyere velem.
- Ne menj el. – kértem, megfogva kezét.
Rám sem nézett, kirántotta karját az enyémből, felkapta a pólóját, és szót fogadva indult a kijárat felé, miközben belebújt. Pár másodperc múlva, újra magamra maradtam a zárt ajtó mögött, remélve, hogy újra látom még őt és egyetlen karcolás nélkül.
Bementem a mosdóba, hogy megmossam arcomat, és kicsit felfrissüljek. Hihetetlen, hogy mennyi idő eltelt pisilés nélkül. Valahogy nem gondoltam rá és még az inger is elkerült. Meglepődve tapasztaltam, hogy a fürdő egy kis zuhanykabinnal is fel van szerelve. Mi a franc ez a hely, de komolyan? Szürke, ablakot nélkülöző falak, egyetlen, gyerekkori tábori emlékeimet felidéző vaságy és egy szűk mosdó, wc-vel, függönnyel elválasztott zuhanyzóval és egy apró mosdókagylóval. Ide másokat is hoztak már? Nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket bezártak ide? Ez a hely nagyon úgy fest, mint ami kifejezetten fogva tartásra lett kialakítva. A körülöttünk lévő emberek is elég rutinosan végzik feladatukat.
|