3.rész - Éretlen fruska

Mikor vége lett az óráimnak péntek lévén Tinával megbeszéltük hogy este elmegyünk valahova. Miután letárgyaltuk ezt a dolgot elköszöntünk egymástól majd a kocsimhoz indultam majd haza mentem. Otthon beérve a házba csönd volt de még sem volt üres a ház hisz apámék lent dolgoztak a studióban. Nem akartam őket zavarni ezért a szobámba mentem ahol kiválasztottam az esti ruhámat majd leülltem a gépem elé és átnéztem pár dolgot. Utána rajzolgattam pár tervet majd később úgy döntöttem csinálok vacsit magamnak és a dolgozóknak is. Épp csináltam a vacsit mikor megszólalt a telefonom.

-Mond. - vettem fel

-Szia. Most hivott Jeff hogy nem e tarhatna velünk az este ő és az egyik barátja. - Tina

-És ki a barátja? Az a szőke srác akar lenni. Hogy is hívják? - én

-Roli. - Tina

-Áh igen az. - én

-És rád van kattanva. - nevetett Tina

-Ahj ugyan már miket beszélsz. - én

-Jeff mindig ezt mondogatja. - Tina

-Ha már itt tartunk te és Jeff között mi van? Úgy beszélsz róla mintha már jó ideje együtt volnátok. - én

-Nem vagyunk együtt. Csak barátok vagyunk. - Tina

-Aha persze. - én

-Te meg igazán össze jöhetnél már Rolival. - Tina

-Ne vágj vissza. - én

-Ha te is én is. Na de jöhetnek vagy nem? - Tina

-Jöjjenek. Elférnek mellettünk. - én

-Rendben akkor szólok Jeff-nek hogy találkozunk este velük. - Tina

-Rendben. - én

-Akkor majd megyünk érted. - Tina

-Várlak. Na puszi. - én

-Szia. - Tina

Majd letettük. Na igen az egyik érdekes telefon beszélgetéseink közé tartozik ez is. Már régóta nyúzzák ezt az egészet Tina és Jeff de sosem tudtam rá jönni hogy miért nem akarják végre bevallani egymásnak mit éreznek a másik iránt. De ha Tinánál felhozom ezt a témát egyből Rolival jönne aki már jó pár hónapja szeretne felém közeledni de én valamiért még sem szeretnék semmit tőle vagy talán akarom csak nem akarom bevallani magamnak? Azt hiszem adnom kéne neki egy esélyt aztán rá érek eldönteni hogy mi legyen vele vagy éppen velünk.

Miközben elgondolkodtam az estén befejeztem a vacsorát. Megterítettem az ebédlőben majd lementem a studióba hogy felzavarjam az emberkéket enni.

-Szia. - hajoltam apuhoz aki a forgó székben ült

-Szia. Nem is tudtam hogy itthon vagy. - nézett rám

-Nem akartalak titeket zavarni most is csak azért jöttem hogy szóljak föztem vacsit és gyertek fel enni. - én

-Azt hiszem ez jól fog jönni. Szólok a srácoknak és már is megyünk. - állt fel a székből

-Rendben. - mosolyogtam rá majd elindultam

-Kicsim. - szólt utánam apu

-Igen? - néztem rá

-Örülök hogy elfogadtad őket. - mosolygott rám

-Ez csak természetes hisz ők is a "gyerekeid". - én

-De te vagy számomra  a legfontosabb. - apu

-Tudom. Na de siessetek mert kihül a vacsi. - én

-Már is. - apu

Ott hagytam őt és felmentem az ebédlőbe ahol még készítettem pár dolgot. Eközben apu bement a hangszigetelt szobába ahol a srácok a számokon dolgoztak.

-Srácok. Tegyétek félre most a számot Nyky fözött vacsorát és fent vár minket. - apu

-Hu már jól esne egy kis kaja. - simitott végig Tom a hasán

-Hogy te mindig a kajára tudsz gondolni. - forgatta meg a szemét Bill

-Te csak hallgassá. - bökte meg Tom Billt

-Srácok ne kezdjetek el veszekedni inkább menjünk ne várassuk meg Nykyt és az ő finom vacsoráját. - apu

-Rendben. - mondták egyszerre

Majd mind az 5en feljöttek és leülltek az ebédlőben. Letettem eléjük a vacsorát majd megvacsoráztunk. Vacsora közben beszélgetünk úgy összeségében mindenről. Mikor mindenki befejezte a vacsorát leszedtem az asztalt és közöltem apuval hogy az este nem leszek itthon de ő mindig tudja hogy általában ilyenkor mindig Tinával vagyok. Úgy döntöttem gyors elmosogatok és aztán neki kezdek készülődni. Épp mosogattam szokásomhoz híven szeretek ilyenkor énekelgetni és nem szoktam odafigyelni semmire vagy épp ha valaki bejön a helységbe és ez most is így volt csak akkor vettem észre mikor megszólalt.

-Nem csak egy éretlen fruska vagy de még hangod is van. - Bill

-Nem tudtam mi hiányzik a napomból. - néztem rá szem forgatva

-Én is örülök neked. - vigyorgott rám

-Most meg tisztelve kéne éreznem magam hogy láthatom a nagy Bill Kaulitzot? Bocs hogy nem ugrok eléd és nyalom fényesre a cípőd. - én

-Még mindig nagyon fel van vágva a nyelved. - lépett közel hozzám

-Nem tudom ki közülünk az idiótább. - én

Elvigyorodott majd közelebb hajolt hozzám és a száját az enyémre tapasztotta. Nem számítottam rá de valamiért még is vissza csókoltam pedig tudom hogy tilosban járkálok. Bill átkarolta a derekam és magához huzott. A kezeimmel átkaroltam a nyakánál így még az a kicsi hely is ami köztünk volt sokkal kevesebb volt már ha még jobban össze tudnánk préselni magunkat.

-Bill? - hallotam meg apu hangját mire elöktem magamtól Billt és vissza sétáltam mosogatni - Áh itt vagy. Nem hallottad hogy kereslek?

-Bocs épp most tettem le a telefont. - csúsztatta helyére telefonját Bill

-Oké nem gond de most már menj vissza a srácokhoz. - David

-Megyek. - indult ki majd apu is ment utána

Mikor kilépett apu a konyhából neki támaszkodtam a mosogatónak és felsóhajtottam. Össze zavarodtam. De azt tudom hogy nem szabad hagyni magam inkább vissza térek a szívtelen és utálatos énemhez és nem foglalkozom továbbra sem Billel na de ez a csók... még mindig nem tudott helyre állni a vérkeringésem. Nem gondolhatok rá, nem nem és nem.

Megráztam a fejem, leengedtem a csapból a vizet majd a szobámba mentem hogy el kezdjek készülődni hisz Tináék nem sokára itt lesznek. A szobámba érve bevonultam a fürdőbe ahol gyors zuhany után magamra öltöttem a ruhámat, megcsináltam a hajam és a sminkem.

Épp hogy kész lettem mikor megszólalt a telefonom jelezve megérkeztek értem. Felvettem a magas sarkúm, kezembe vettem a táskám és mielőtt kimentem Tináékhoz lementem szólni apunak h elmentem.

-Apu. Én elmentem. - mondtam miközben a négy srác végig nézett rajtam főként Bill aki még egy sejtelmes mosolyt is megejtett

-Rendben menj csak. - mosolygott rám apu

-Ne dolgozzatok sokáig. - pusziltam meg

-A fiúk itt alszanak. - apu

-Akkor halk leszek. - nevettem

Majd elköszöntem tőlük és kimentem Tinához aki már épp  készült becsöngetni. Rá mosolyogtam majd egymásba karolva indultunk a kocsihoz ahol Jeff és Roli várt minket. Megpusziltam mindkettejüket majd hátra ülve Roli mellé elindultunk a jól bevállt szórakozó helyünkre.

Az este folyamán nagyszerűen éreztem magam. Teljesen elfelejtettem azt a kis csókot ami köztem és Bill között volt a konyhában. Jól éreztem magam de nem egyedül Rolival közelebb kerültünk egymáshoz és jobban megismertem. Nem kellene alaptalnul itélnem és egészében nagyon aranyos egy srác. Sokat beszélgetünk, táncoltunk és közben iszogatunk de egyikünk sem volt becsípve csak kellő képpen meghozta jó kedvünket.

Olyan hajnali 4 körül Roli és én úgy döntöttünk haza megyünk mivel Tina és Jeff lelépett ki tudja hová így mi sem akartunk már tovább maradni de kénytelenek voltunk haza sétálni de azt hiszem nem volt rossz dolog.

-Nem rossz hogy apud ilyen keveset van itthon? - fonta össze ujjait Roli az enyémmel

-Már hozzá szoktam ez alatt a pár év alatt. - mosolyogtam rá

-Azt elhiszem. - Roli

-Viszont neked sem lehet könnyű. A szüleidnek van egy jól müködő ügynöksége. Gondolom nagyok az elvárásaik feléd. - én

-Igen nem könnyű velük. De elfogadják azt amit csinálok és támogatnak mindenben. - Roli

-Sosem volt gondod velük hogy te ezt a szakmát akarod csinálni? - én

-Eleinte, de aztán bele törödtek. Főként apám volt az aki nehezen fogadta el a dolgot de hozzá szokott. - Roli

-Ismerös helyzet. - mosolyogtam rá

-Gondolom a te apád se azt szerette volna hogy divattervező legyél. - Roli

-Nem igazán evvel volt baja inkább avval hogy két éve beálltam modelkedni. - én

-Pedig jól csinálod. - Roli

-És szerettem is csinálni. De nem szól bele elviseli még a megjegyzéseit megtartja magának. - én

-Jó kapcsolatod lehet vele. - Roli

-Az is van. Becsülöm benne h egyedül képes volt arra h felneveljen miután anyám olyan csúnyán elbánt vele. - én

-Ezt elhiszem. - Roli

-Hát megjöttünk. - álltam meg a házunk kapujánál

-Jó volt ez az este. - Roli

-Igen. Jól szórakoztam. - én

-Ha van kedved fojtathatnánk valamikor. - Roli

-Holnap? - én

-Benne vagyok. - mosolygott rám

-Akkor holnap várlak. - én

-Itt leszek. - Roli

Közelebb léptem hozzá majd megpusziltam az arcát de mikor el akartam lépni megfogta a kezem vissza húzott és megcsókolt. Nem volt hosszú egy rövid csók volt de abba azt hiszem mindent bele adott.

Mikor elengedett rá mosolyogtam, elköszöntem tőle és bementem a házba. Mosolyogva léptem ki a cípőmből hogy ne keltsem fel a népet a házban majd mielőtt megindultam volna a szobámba a konyhába mentem hogy igyak valamit de nem várt meglepetés várt engem.

-Láttom már sikerült valakit össze szedned. - mondta Bill a poharát nézegetve amit az ujjaival forgatva

Nem szóltam semmit csak a hütőhöz léptem kivettem egy üveg vizet majd becsukva a hütő ajtót indulta el de Bill ott termet előttem.

-Nem szép dolog nem válaszolni. - Bill

-Ugyan hadjál már. - fordultam meg

-És ha nem? - simitott végig az arcomon

-Jó éjt. - mondtam majd ott hagytam

Nem foglalkozom vele, nem érdekel mit csinál ha őt az fogja idegesíteni hogy más sráccal vagyok az nekem a tökéletes pillanat lesz mert legalább tudom mivel tudom hátba szúrni. Mikor felértem a szobámba lezuhanyoztam, lemostam a sminkem, felvettem a pizsamámat majd befeküdtem az ágyba és rövid időn belül el is aludtam...