3.rész


Nagyon jól éreztem magam Billel.Sokat nevettünk,beszélgettünk és éreztem rajta,hogy jólesik ez neki úgy ahogy nekem is.Régóta először sikerült valakivel ilyen mértékben és ennyi ideig kumminkálnom ezért nem is nagyon tudtam elaludni.Állandóan rajta járt az eszem és végre felvillant valami a szürke kis életemben.

Reggel ismét a telefonom csengésére keltem de most nem anya volt az...

-Jóreggelt Viki!-szólt bele egy számomra kedves hang-Remélem nem ébresztettelek fel de nem bírtam ki,hogy ne hívjalak fel.

-Éppenséggel igen de nem számít.Minek köszönhetem ezt a hívást?

-Eszembejutott,hogy még istenigazából nem is láttam a várost és te,mint vérbeli new yorki csaj bemutathatnád nekem.Persze ha csak szeretnéd és nincsen más dolgod.

-Azt hiszem ez feletébb jó ötlet.Mikor és hol találkozzunk?

-A házatok előtt mondjuk 1 óra múlva?

-Merész vagy de készülj fel,hogy le fogod járni a lábadat.Most megyek készülődni mivel nem sok időt adtál nekem.Addig szia.
Kiugrottam az ágyamból és azt sem tudtam,hogy hol a fejem.Kinéztem az ablakon és láttam süt a nap így azt a következtetést vontam le miszerint meleg van.Felöltöttem magamra egy feszes farmert meg egy fekete toppot,a hajamat felkötöttem és mivel sminkelni már nem volt időm egy „ápol és eltakar” napszemüveggel próbáltam javítani a helyzeten.
Billben nem csalódtam,percre pontosan a lakóház bejáratánál volt és már indultunk is.Első megállónk a Central Park volt,ami azért jó mert az ember a nagy betondzsungelben valami zöldet is láthat.Azután következett a Times Square.Rengeteg ember volt ott és szegény Bill azt sem tudta merre kapja a fejét,hogy el ne veszítsen szem elől.A nagy nyüzsgés után meghívtam egy hamburgerre és leültünk  egy kevésbé forgalmas utcán az út patkára.

-Most nem akarok ünneprontó lenni de nem ülünk mi kissé veszélyes helyen?

-Én szeretem a kihívásokat te nem?Egyébként meg ehetünk állva is csak az kevésbé kényelmes.

-Bármit mondok te mindig találsz jobb okot amiért neked van igazad.Hogy csinálod?

-Hinned kell abban,hogy az a jó amit te gondolsz és ha magad is tudod,hogy ez mégsincs így igyekezz akkor is a saját nézeteidet védeni.Ebben verhetetlen vagyokJIgaz néha be kell ismerni a hibáinkat is de az már egy másik fejezet.Na megetted?

-Igen.Remélem már nincs sok minden mert eléggé elfáradtam.

-Most jön még csak a java,gyere.

Szegénykémet átvonszoltam a Brooklyn hídon aminek már a felénél vissza akart fordulni de hát lehet nekem nemet mondani?:) Próbáltam viccet kihozni mindenből és így máris hamarabb eltelt az út.Visszafele azért fogtunk egy taxit ami elvitt bennünket a szabadságszoborhoz.Ereje persze már egyikünknek sem volt felmenni a tetejére de innen lentről is éppen olyan szép volt.

-Nem megyünk fel mégis?-kérdeztem mikor már valamivel fittebbnek éreztem magam.

-Erre aztán már tényleg nem veszel rá.Inkább gyere sétáljunk el arrafelé.

-Rendben ha szeretnéd.

-Egy kérdésedre még mindig nem válaszoltam.Emlékszel?

-Igen emlékszem.Feltegyem újból vagy csak hallgassalak meg?
-Tudod erről még senkivel sem beszéltem.Arról van szó,hogy valahogy kiesett minden a kezeim közül,nem az vagyok aki annak idején vagy lehet az vagyok csak összezavarodtam.Túl sok mindenki akar irányítani és kezdem nehezen viselni.Magányos is vagyok és nem könnyű olyan embert találni aki megért és akiben megbízhatok.

-Tehát bennem megbízol?

-Szerinted?

-Mivel ezeket a dolgokat elmondtad nekem erősen feltételezem,hogy igen és ha ez így van nagyon örülök neki.

-Volna még valami amit tudnod kéna ahoz,hogy tisztában légy vele ki vagyok valójában.

-Hallgatlak.