4.rész


-Remélem,hogy ha ezt elmondom nem fog semmin sem változtatni...Már több,mint 5 éve alapitottunk én és a bátyám meg két barátunk egy együttest,aminek a neve...

-Tokio Hotel.-vágtam közbe igazából nem is tudom miért.

-Tehát te....te az elejétől kezdve tudtad,hogy én ki vagyok?Szereted a zenénket vagy utálsz minket?Szóltál erről bárkinek is?-hirtelen kétségei lettek és úgy láttam,hogy az eddig belémvetett bizalma kicsit megingott.

-A második találkozás után lettem benne biztos és egyáltalán nem utállak titeket,sőt nagy rajongótok vagyok és nem nem szóltam senkinek.

-Ha rajongó vagy miért nem ugrottál rám?Nem sikítoztál,nem fotóztál le de még csak autogrammot sem kértél.Nem csináltál semmit....úgy bántál velem,mint egy normális emberrel.-a végét hallkan és elharapva fejezte be majd megállt velem szemben.

-Ez azért van mert normális ember vagy.Kettőnk között mindössze annyi különbség van,hogy neked jó a hangod és kicsivel több ember ismer.De te sem vagy tökéletes vagy halhatatlan...nem vagy isten....csak Bill...egy német srác aki amerikába keveredett és jelenleg el van veszve és akinek segítségre van szüksége.

-Segítesz?-komolyan de mégis édesen rámnézett és kishíján elvesztem a tekintetében és a gyönyörű barna szemei között.Így smink nélkül egészen másképp nézett ki,mint a tévében.Volt az egész lényében valami érdekes,amit meg akartam ismerni.

-Igen,örömmel.

_______Este 21:30,hotelszoba


Tom szokásához hűen ült a tv előtt felrakott lábakkal és csipszet majszolt,amikor Bill „haza” ért.Általában csak köszönni szokott neki aztán nem nagyon törődött vele mihez kezd az öccse de most valami más volt.Észrevette,hogy régóta először vidám.Nem csapkodott,nem dobálta le a cuccait amint megérkezett hanem mosolygott és valamit nagyon dúdolt.

-Te meg hol jártál egész nap?És ki tette ezt veled?

-Városnézésen voltam és végre valaki meghallgatott nem úgy,mint te.

-Mikor nem hallgattalak én meg?-háborodott fel.

-Akárhányszor elkezdek arról beszélni,hogy mit érzek mindig leintesz és azt mondod,hogy ne legyek buzi.

-Csaj van a dologban?Szőke?Barna?Jó segge van?Lefektetted már?-hirtelen lelkes lett és mindent tudni szeretett volna de Bill nem mondott semmit csak levetette ami rajta volt és egyenesen befeküdt az ágyba.Persze Tom ilyen könnnyen nem adta fel.Nagy lendülettel beugrott mellé és ismét faggatni kezdte.
-A 10 perccel időebb bátyád vagyok muszáj nekem mindent elmondanod ígérem nem foglak vele basztatni csak mond el naaaa...

-Jó rendben tényleg egy lánnyal voltam de innentől békén hagynál és kiszállnál az ágyamból ha lehetséges?
-Lefeküdtetek?

-Nem Tom,nem feküdtünk le...nem vagyok te.Beszélgettünk,sétáltunk és egyébként is ő más,mint a többi lány.Nem fogom lefektetni.

-De szeretnéd mi?
-Tom takarodj ki az ágyamból fáradt vagyok!Képes vagy ezt felfogni és nem csak a farkadra gondolni?

-Jó már itt sem vagyok és a farkamról meg kattanj le.Az ember csak jót akar te meg az alvással vagy elfoglalva.Aztán meg azt mondod,hogy meg sem hallgatlak...És el sem meséled,hogy mi volt pedig én kíváncsi lennék ám rá de nem baj Bill nem baj...itt van nekem a tv..-mondta mondta és mondta pedig az öccse már nem is figyelt rá.Már egy jobb világban járt....elnyomta az álom.