5.rész

Reggel gondolatokkal teli fejjel feküdtem az ágyban.Nem akartam még kikelni és nem is bírtam.Billre gondolta,erre a pár napra és arra,hogy hogy lehet az én kis árvám,Madox.
Igen ő az én kis árvám....Anya Németországban a gyermekgondozásnál dolgozik és egyszer elmentem vele egy árvaházba ahol megláttam azt a kis édes fekete srácot ,aki a sarokban játszott elvonulva a többiektől.Odamentem hozzá és eleinte félt tőlem de rögtön a szivembe fúrta magát.Ezután minden nap bejártam hozzá amikor csak  tudtam és olyan lett számomra,mint a nemlétező kisöcsém.Most pedig otthagytam őt egyedül és ez nagyon bántott.Nincs olyan nap,hogy ne gondolnék rá ,az aranyos mosolyára és azokra a nagy barna szemekre,amelyek mindig csillogtak ha velem volt.Holnapután lesz az ötödik szülinapja és én nem leszek mellette...

Sürgősen ki kellett talánom valamit.Felöltöztem,bekaptam valamit és bementem apához az irodába,A titkárnője ,mint mindig megvárakoztatott akkor is ha tudja a főnöke lánya vagyok.Az első találkozásunk nem volt valami siekeres és azóta amivel tud szivat.
-Szia apu beszélnem kell veled.-Ledobtam magam az asztalával szemben levő bőrszékbe és vártam amíg leteszi a  telefont.

-Viki mond gyorsan mit szeretnél megbeszélésem van.Pénzt tettem ki neked a pultra nem találtad meg?

-De igen az megvolt...És több kellene.

-Van egy csomó ruhád és mindennap adok neked 30 dollárt.Mire kell még?

-Repülőjegyre.Haza kéne mennem mivel Madoxnak most lesz a szülinapja és mikor eljöttem megígértem neki,hogy ott leszek meg anya is már nyaggat,hogy menjek.Szóval foglalsz nekem helyet?

-Nem tudom mit pátyolgatod azt a kölket de rendben szólok a titkárnőmnek.Mikorra?Elég jövő hétre?

-Az az igazság,hogy a legjobb lenne holnap reggel vagy maximum este.Még ajándékot is kell vennem neki.Van annyi tekintélyed,hogy elintézd és most megyek ebédelni.-Láttam,hogy magában mérgelődik de nem igazán érdekelt,adtam az arcára egy puszit és eljöttem.
Az irodával szemben van egy étterem elég hangultos és nem is drága tehát gondoltam ott eszem valamit.Amikor beértem és végre találtam a sarokban egy nyugodt kis helyet valaki befogta a szememet hátulról.

-Na találd ki ki vagyok.-Mondta picit eltorzított hangon,hogy ne ismerjem meg de az akcentust bármikor azonosítani tudom.
-Bill.-mondtam nevetve.

-Jaj ez egyáltalán nem ér.-mondta csalódottan és leült a mellettem lévő székre.-Egyébként nem baj ha csatlakozom?Láttalak az utcán és mondom magamban miért ne mehetnék utánad...először nem akartam de itt vagyokJ
-Édes vagy és persze,hogy csatlakozhatsz.Úgysem szeretek egyedül enni bár az elmúlt fél évben mindig így van ez.

-A szüleid dolgoznak?

-Igen apa a szemben lévő épületben anyu meg Európában.Elváltak már egy ideje..eleinte anyuval voltam de fél éve ideköltöztem.Nagyjából ennyi az én történetem.

-Sajnálom....az én szüleim is elváltak és nem volt valami egyszerű.De ne is beszéljünk ilyen szomorú dolgokról inkább nézzük meg az étlapot mert éhenhalok.

A következő két órát az étteremben töltöttük,ettünk ittunk és beszélgettünk egy csomót.Kezdtem megismerni és valahogy iylennek is képzeltem el.Figyelmes volt,meghallgatott,nyíltan beszélt magáról,mintha már ezer éve ismernénk egymást és ez nagyon jól esett.
Később sétáltunk egyet és rávett,hogy mutassam meg a lakásunkat.
-Tehát ez lenne az én szobám.Most kissé kupi van mivel nem volt kedvem takarítanii de egész kellemes.Gyere az ablakhoz onna belátni az egész várost.Najó nem az egészet de nagy részét.-Az ablakhoz álltam és egyszercsak arra lettem figyelmes,hogy szorosan mögöttem van.Valamiért nagyon ideges lettem és a gyomrom a torkomban szorongott.

-Tényleg nagyon szép de itt van valami szebb is.-maga felé fordított és eleinte fogalmam sem volt,hogy mit csináljak.Nézett rám azokkal a Billes bociszemekkel én meg csak ott álltam félve és vártam a következő lépést ami el is érkezett.Mindkét kezét az arcomra tette és lassan húzott maga felé.Ellenkezni akartam de nem ment...hagytam,hogy az ajkait finoman az enyéimre tapassza és később ezt finom csókra alakítsa.

De aztán....