-10-

Valami borzaszt� dolog t�rt�nt vele, �s �n legsz�vesebben magamhoz szor�tan�m tudtatva vele, hogy sz�m�that r�m. Mi�rt �rzem ezt? Mi�rt vagyok szomor� att�l, hogy �t annak l�tom? Ez az �sszez�rva t�lt�tt r�vid id� szimbi�zisba helyezett minket m�ris egym�ssal?

-         �rezted m�r azt, hogy sz�modra v�ge a vil�gnak? Hogy m�r t�nyleg semmi nem sz�m�t t�bb�? – folytatta a plafont b�mulva f�tyolos tekintettel. – Hogy soha t�bb� nem lehetsz boldog, mert gy�l�ln�d magad �rte?

-         Bill, �n… - hajoltam f�l�, de igaz�n semmit sem tudtam mondani.

-         Ne haragudj. – n�zett a szemembe, �pp mikor az �v�b�l egy k�v�r k�nnycsepp buggyant ki, v�gigfolyt arc�nak finom b�r�n �s lecs�ppenve, j�kora foltot hagyott a leped�n. – Sosem fogok tudni err�l nyugodtan besz�lni.

-         Nem is kell. �gy �rtem, nem kell elmondanod semmit, amit nem szeretn�l.

-         Szeretn�m. Szeretn�k besz�lni r�la, szeretn�m v�gre kimondani, m�g akkor is, ha tudom, nem seg�thet. Szeretn�k egyszer valakivel �gy besz�lgetni, hogy nem kell tartanom att�l, mikor t�r�nk ki erre a t�m�ra.

-         Biztosan elj�n majd az ideje.

-         Na j� el�g. Szedd �ssze magad Bill. – suttogta, megt�r�lte arc�t �s fel�lt.

Csendben figyeltem �t, ahogy minden l�tez� lelki erej�t pr�b�lja �sszegy�jteni a tov�bbhalad�sra. Kezemmel �gyon nyugv� keze fel� ny�ltam, �s mivel nem h�zta el, �gy megfogtam azt. Csak n�ztem szomor� k�zdelm�t �s fogtam a kez�t.

P�r percre volt csup�n sz�ks�ge. P�r n�ma csendben t�lt�tt percre. Akkor n�zett el�sz�r �jra r�m. Nem a szemembe. El�bb maga el� b�mult, majd tekintet�t fel�m vezette.

-         Az mi? – k�rdezte, megl�tva cs�p�m�n l�v� forrad�som.

-         Ja ez? – n�ztem �n is r�. – Az �cs�mt�l val� elv�l�s nem zajlott olyan z�kken�mentesen, mint a sz�leim�. Mikor megtudta, hogy �n apuval maradok, �s nem megyek vel�k egy m�sik v�rosba, mindennek elhordott �s fak�pn�l hagyott. Ut�na indultam, hogy helyre rakjam, � pedig r�m v�gta az �vegajt�t, amin sikeresen �tesve szereztem p�r maradand� heget.

-         T�bb is van? – h�zta fel csod�lkozva mindk�t szem�ld�k�t.

-         Egy itt a csukl�mon. – mutattam fel�. – H�rom a combomon �s ez itt a legnagyobb. – n�ztem �jra cs�p�m�n �ktelenked� �r�k s�r�l�semre.

Az, ami most k�vetkezett megrengette a vil�gomat �s fenekest�l fel is forgatta azt.

Bill egy amolyan enged�lyt k�r� pillant�st vetett fel�m, �s mikor nem �rkezett negat�v reakci�, �vatosan ir�ny�totta kez�t cs�p�m fel�. Ahogy els� ujja b�r�mh�z �rt, testem �sszerezzent. �jra r�m n�zett, n�mi r�m�lettel az arc�n, majd �jra hozz�m �rt. Gyeng�den sim�totta v�gig ujjait v�g�som ment�n. �n pedig m�r r�g nem tudtam azzal foglalkozni, hogy a testemen v�gig fut� libab�r el�rulja �rzelmeimet. Csak figyeltem �t, ahogy elmerengve vizsg�lja sebemet. Neki ez most nem arr�l sz�lt, mint nekem, azt tiszt�n l�ttam.

Kir�ntva ebb�l az idillb�l, mindk�t kez�vel p�l�ja alj�ba kapaszkodott �s egy �gyes mozdulattal meg is szabadult t�le.

-         A b�ty�m quadj�val romboltam �pp �t a p�ly�n, mikor � �gy d�nt�tt megel�z az eny�mmel. Tudtam, hogy nem gy�zhetek, m�r abban a pillanatban, mikor megjelent mellettem. F�lrer�ntottam a korm�nyt �s m�tereken �t rep�ltem, m�g nem arccal el�re landoltam a f�ld�n. Ezt akkor szereztem. – mutatott saj�t cs�p�j�re, ahol egy hossz� tetov�lt felirat mellett megl�ttam egy nagyj�b�l ugyanolyan m�ret� �s kin�zet� v�g�st, mint nekem van. – Eml�kszem �vekig szek�lt �rte, mert a f�jdalomt�l kicsordult a k�nnyem. – nevetett fel eml�k�t maga el� k�pzelve �s �n azonnal tudtam… a b�ty… � a f�j� pont Bill �let�ben.

Tereljek, vagy belem�lyedjek a t�m�ba? Gyorsan kellett d�ntenem.

-         Sz�mtalan balesetes sztorim van, ha �rdekel. R�menne az eg�sz �jszaka, mire elmes�lem az �sszeset. – �ltem fel vele szemben. – Ez p�ld�ul. – mutattam sz�mra, kicsit kih�zva hely�r�l als� ajkamat, hogy l�that� legyen a varr�s helye. – �vod�ban elvettem egy sr�c d�mperj�t, amint � lesz�llt r�la. Hozz�m v�gott egy k�vet.

-         K�sz�n�m. – mosolygott h�l�san… j�l d�nt�ttem.

Lefek�dt�nk az �gyra, egym�s fel� fordultunk �s �gy ecseteltem neki nem kev�s momentummal rendelkez� baleseti reperto�romat…  Bill csendben hallgatott �s hab�r tudom, hogy nem tudn� minden szavam felid�zni, hagytam, hogy merengjen a saj�t gondj�n, a sz�ve f�jdalm�n. Tudom, hogy seg�tettem neki.

-         Ezennel azt hiszem, v�ge is. Hab�r m�g el�ttem az �let tov�bbi sebek gy�jt�s�re.

-         Csoda hogy m�g �letben vagy. – mosolyodta el mag�t.

-         R�m nagyon kell vigy�zni. – vontam meg v�llamat.

-         �s van, aki vigy�z r�d otthon? – k�rdezett r� m�g egy olyan dologra, amire m�r biztosan r�g�ta k�v�ncsi, mint ahogy ford�tva �n is el�gg� az vagyok.

-         Az apuk�m. � az egyetlen f�rfi jelenleg az �letemben, aki �gyel a testi �ps�gemre.

-         Ezt el�g neh�z elhinnem.

-         Rengeteget dolgozom, �s valahogy mindig kiszorul ebb�l az olyan szabadid�s tev�kenys�g, mint p�ld�ul a randiz�s.

Felnevettem egy �ppen idev�g� eml�kemen, �s elgondolkodtam, ezt vajon megosszam-e vele.

-         Mi az? – k�rdezett r�, �gy mag�t�l �rtet�d�en �n el�rultam.

-         Az egyik bar�tn�m cukkolt azzal, hogy engem el k�ne rabolni �s bez�rni egy szob�ba egy pasival, hogy v�gre munka helyett m�sra is szor�tsak id�t.

-         Sajn�lom.

-         Mit? Ne. Neked nincs mit sajn�lnod.

-         Hogy csin�lod ezt? Hogy tudsz elvonatkoztatni att�l, ami itt t�rt�nik?

-         Bill csak egy kis id�t szeretn�k �gy elt�lteni, hogy megpr�b�lom elnyomni, hogy hal�losan f�lek. Leszel sz�ves ebben seg�teni nekem, k�l�nben elviselhetetlen leszek.

Most j�tt el a pillanat… Bill �gy d�nt�tt legal�bbis. K�zel hajolt �s ajkait gyeng�den az eny�mre tapasztotta. Most nem blokkoltam le, meg�zleltem finom ajkait �s lehunyva szemeimet, �lveztem ki a pillanatot. Lassan k�stolgattuk egym�st, mik�zben eg�sz testemen �rr� lett a r�g nem �rzett, �m j�les� elgyeng�l�s.