-11-

Ahogy v�get �rt r�vid, de el�gg� �rz�kire sikeredett cs�kunk, azonnal l�ttam arc�n, hogy ak�rmennyire is akarta ezt, nem v�lte j� �tletnek.

-         Van valakid. – sz�lalt meg bel�lem n�i �szt�n�m.

-         Ez el�g bonyolult.

-         Szeretn�m tudni. Azt hiszem, jogom van tudni.

-         Nem szeretem �t. M�r r�g nem, s�t azt sem tudom valaha szerettem-e igaz�n.

Tudhattam volna. Hogy t�rt�nhetne meg ezen az igazs�gtalan f�ld�n az, hogy egy hozz� hasonl� f�rfinak ne legyen p�rja? T�bb a n�, mint a f�rfi a mi v�rosunkban a statisztik�k alapj�n �s es�lytelen, hogy pont � legyen az egyik szingli pasi.

-         El kellett volna mondanom. – suttogta megb�n�an.

�tverve �reztem magam. Tudtam, hogy nem szabadna ezt �reznem, hisz ki vagyok �n az � �let�ben, hogy sz�mad�ssal tartozzon fel�m… de valahogy a mostani helyzet valamilyen sz�rre�lis m�don elfeledtette velem egy r�pke �r�ra, hogy mi is zajlik vel�nk…

-         Komolyan mondtam, amit mondtam.

-         Mit?

-         Elint�zem, hogy kiker�lj innen.

-         J� �jt Bill. – ford�tottam h�tat neki �s �gy d�nt�ttem, most m�r nem besz�lgetek vele tov�bb… h�lye voltam…

Percekig nem sz�lt hozz�m � sem, �n pedig egy�ltal�n nem b�rtam elaludni. Ak�rmilyen kimer�lt voltam, az agyam max fokozaton p�rg�tt, gondolataim ezerfel� sz�rnyaltak. A sz�vem hevesen dobogott, kiz�rt volt, hogy elnyomjon az �lom.

-         Tudod, hogy mi�rt csak att�l f�lek, hogy veled mi lesz?

Nem feleltem…

-         Nekem nincs veszteni val�m. Ha innen kijutok, ugyanolyan szar lesz minden, mint ezel�tt. Szinte megv�lt�s lenne, ha itt v�get �rne.

-         Nem kell besz�lned r�la, ha nem akarsz. – suttogtam.

-         Szeretn�k. K�t �ve nem besz�lek r�la, pedig tudom, hogy k�ne.

Arra gondoltam, ott a bar�tn�je, mi�rt nem neki mondja el… mi�rt �n? Mi�rt b�zza r�m ezt? Mi�rt velem akarja megosztani?

Visszafordultam fel� �s egyenesen f�tyolos szemeibe n�ztem.

-         Elvesztettem a legfontosabb embert az �letemben. – mondta ki v�g�l m�rhetetlen szomor�s�ggal a hangj�ban. – Egy r�szem, a lelkem meghalt vele egy�tt. �res vagyok bel�l �s csak v�rom, hogy t�rt�njen velem valami, mert ahhoz viszont t�l gyenge vagyok, hogy saj�t magam int�zzem el.

-         Ne mondj ilyet. – sim�tottam kezemmel gyeng�den arc�t.

-         Az ikertestv�rem volt.

Ahogy ezt kimondta egy k�v�r k�nnycsepp szaladt v�gig arc�n.

-         Meghalt �s �n nem voltam ott. Nem tudtam meghalni vele, �s ez�rt gy�l�l�m magam. M�g csak el sem k�sz�ntem. Nem eml�kszem, mit mondtam neki utolj�ra, nem eml�kszem, hogy n�zett r�m.

-         Sajn�lom. – suttogtam az egyetlen sz�t, amit mondani tudtam… egyszer�en fogalmam nem volt, mit kezdjek a helyzettel, k�ptelen voltam felfogni, mit �rezhet.

-         �lland�an egy�tt voltunk. Minden egy�tt csin�ltunk �s soha nem akartunk elv�lni. �reztem, amit �rez, tudtam, mit akar mondani, szavak n�lk�l meg�rtett�k egym�st. Mindig tudtuk, mit jelent�nk egym�snak, m�g akkor is, ha hangosan, mindent t�rve-z�zva kiab�ltunk egy-egy idi�ta vita k�zben.

Most m�r patakokban folytak k�nnyei, �n pedig csak t�tlen�l n�ztem. Elgyeng�ltem… gomb�c volt a torkomban, szememet a s�r�s mardosta. L�tni, hogy ennyit jelentett neki, l�tni, hogy ennyire elveszett n�lk�le. Osztoztam a f�jdalm�n, �s d�h�s voltam, ami�rt nem tudtam, mit tenni.

Csendben maradt egy r�vid ideg. Csak szipogott �s arc�t t�r�lgette, m�g nem �jra folytatta, de m�r kiss� nyugodtabban.

-         Magamra maradtam. Rengetegen k�rbe vesznek, bar�tok �s csal�d, de �n m�gis egyed�l vagyok. Egyed�l maradtam egy igazs�gtalan vil�gban, elvesztettem minden hitemet. Ria �n azt akarom, hogy elmenj innen. – n�zett m�lyen szemeimbe.

-         Te nem vagy norm�lis, ha azt hiszed, hogy ezek ut�n itt hagylak.

-         H�t nem �rted? Nekem m�r mindegy, engem nem �rdekel, mi fog velem t�rt�nni, de te… neked nem itt van a helyed.

-         Szerinted a testv�red ezt szerette volna? Hogy ha egyszer elvesz�ted, azon legy�l, hogy valahogy ut�na mehess?

-         Fogalmad sincs, mit �rzek.

-         Nincs. Persze, hogy nincs. De �n�ll� ember vagy saj�t �lettel, m�g akkor is, ha olyan szoros kapcsolat f�z�tt titeket egym�shoz. Nem halhatsz meg az�rt, mert nem b�rsz tov�bb l�pni. Hisz nem is kell. Nem kell lemondanod r�la, nem kell �t elengedned. De nem hagyhatod el magad. Tudom, hogy k�nnyebb lenne, de szerinted azok, akik szeretnek, a csal�dod hogy viseln� el, ha a b�ty�d ut�n, t�ged is elvesz�ten�nek?

-         Ha valaki engem l�t, �t l�tja. Mint ahogy �n is, mikor t�k�rbe n�zek. Tal�n fel sem t�nne…

-         Te h�lye vagy? – keltem ki magamb�l. – Alig p�r napja ismerlek t�ged, �s m�gis �gy �rzem, hi�nyozn�l, ha elvesz�ten�lek. Szerinted akkor az �desany�d hogy lenne vele? Feladni ezerszer k�nnyebb, az igaz. Ezerszer k�nnyebb neked, mint azoknak, akiket magad ut�n hagysz csak az�rt, mert gyenge volt�l.

-         Most te t�nyleg megharagudt�l r�m?

-         Igen. – v�gtam r� magamat is meglep� gyorsas�ggal. – Haragszom, �s mikor reggel felkelek, azt akarom hallani t�led, hogy minden rendben �s velem egy�tt akarsz lel�pni innen. Nem �rdekel, ha nem l�tlak t�bb�, de ezt nem csin�lhatod velem. – fordultam azonnal �jra h�tat neki �s d�h�ngve pr�b�ltam nem tudom�st venni r�la. – Hogy rakhatsz ekkora terhet a nyakamba? – k�rdeztem m�g utolj�ra, mert ezt az egyet nem tudtam magamban tartani.