-12-

Hossz� m�sodpercek teltek el sz�tlanul, ami alatt szerintem Bill m�g leveg�t sem vett. Hirtelen a karj�t �reztem cs�p�mre fon�dni. K�zelebb f�szkelte mag�t testemhez �s gyeng�den szor�tott mag�hoz.

Meztelen fels�teste fedetlen h�tamhoz simult, �n pedig azonnal megharagudtam magamra, ami�rt �gy besz�ltem vele… ki�nt�tte nekem a lelk�t… �n voltam az, akinek el�rulta, akinek v�gre besz�lt arr�l, ami annyira f�jt neki… r�vid id� alatt f�rk�ztem a bizalm�ba, erre mit teszek? �gy besz�lek vele.

-          Sajn�lom. – s�gtam �s hasamon nyugv� kez�re tettem kezemet.

�gy aludni a karjaiban, megnyugtatott �s egyetlen �jszak�ra elfeledtette velem a val�s�got. A val�s�got, ami m�snap azonnal r�m k�sz�nt, amint kinyitottam a szemem.

Nick, ott �llt karjait �sszefonva az ajt�ban �s n�zett minket. Amint megl�ttam, �sszerezzentem, ezzel felkeltve Billt is.

-          Sz�p j� reggelt tubic�im.

-          Ez nem az, aminek l�tszik. – �lt fel azonnal Bill.

-          A h�lgyet v�rj�k az emeleten.

-          Tess�k? – �llt fel Bill. – Nem! Nem megy sehova!

-          Billi fi�, szeretn�l m�g egy olyat a szemed al�?

-          Ak�rmennyit, de � itt marad.

-          Ne Bill, hagyd. – �lltam fel �s elindultam Nick fel�.

-          V�rj! – sz�lt r�m Bill �s a kezembe nyomta a p�l�j�t. – Ezt vedd fel. K�rlek!

-          Cukik vagytok. Lesz mit mes�lnem a f�n�knek.

-          Nem t�rt�nt semmi! – v�dekezett tov�bb Bill, mikor m�r engem kituszkolt az ajt�n Nick �s v�laszra sem m�ltatva �t, becsukta m�g�tt�nk az ajt�t.

Hallottam, ahogy egy hatalmasat r�g az ajt�ba, �s azt ord�tja: - Hozz� ne merj �rni!

Minden nyugalmam �s pozit�v �rz�sem elillant, ahogy a m�r ismer�s folyos�n s�t�ltam azon bizonyos szoba fel�…

Nick bek�s�rt �s m�r ott is hagyott. Az a gusztustalan f�reg pedig ott �lt az asztal�n �s csak r�m v�rt. Egy �js�g volt a kez�ben, azonnal kisz�rtam rajta a mai d�tumot.

-          Ez a mai napilap �rdekes dolgokat tartogat sz�modra. – k�z�lte.

Nem mertem m�g csak megsz�lalni sem. Dermedten �lltam vele szemben �s v�rtam a folytat�st.

-          Viktoria Brown, bar�tai Ri�nak sz�l�tj�k. Sz�zhatvan�t centim�ter magas, �tlagos testalkat�, hossz� s�t�tbarna haj�, barna szem�. Elt�n�s el�tt feh�r bl�zt �s s�t�tk�k farmernadr�got viselt. – sorolta leegyszer�s�tve a l�nyeget, �n pedig azt hittem, menten el�julok.

G�rcsbe r�ndult a gyomrom, ahogy szem�lyle�r�somat hallgattam �s tudtam, apu az. Apu keres engem… �s nem tal�l. Tartani akartam magam el�tte, de nem b�rtam parancsolni felt�r� k�nnyeimnek, amik szemeimet mardost�k.

-          Magas jutalmat aj�nlanak �rted kisl�ny. K�t l�gy egy csap�sra.

-          Mit akar ez jelenteni? – k�rdeztem m�r s�rva.

-          Jaj ne s�rj m�r. Az annyira elveszi a kedvem az eg�szt�l.

-          Az �desap�m annyit ad, amennyit csak akarnak. Engedjenek el!

-          Ez is fog t�rt�nni. Csak m�g el�tte az eredeti okkal is le kell sz�molnunk. – l�pkedett lassan k�zel fel�m.

-          �s az mi?

-          Majd megtudod azt is. De gondolom, nem unatkoztok a sz�pfi�val.

-          Mir�l besz�l?

-          Aranyos volt az esti kis �delg�setek, na �s az a cs�k. Annyira romantikus volt, ahogy �desen elaluk�ltatok egym�sba fon�dva. Igen. – tette �llam al� kez�t. – Figyellek titeket. Ez a dolgom. – nyalta v�gig arcomat, elt�vol�tva onnan a v�gigfolyt, s�s k�nnyeimet. – �s j�r �rte a jutalom.

Mindk�t kez�vel fenekembe markolt �s �gy szor�totta testem az �v�hez. Elford�tottam a fejem, hogy v�letlen se tudjon sz�mhoz �rni, de ez �t a legkev�sb� sem zavarta.

-          Undorodom t�led. – sz�rtem ki �sszeszor�tott fogaim k�z�l gy�l�letem.

-          Nem baj kisl�ny, nem az a c�lom, hogy mindenk�pp te is �lvezd.

Ahogy hozz�m �rt, ahogy mellemet markolta, ahogy kigombolt a nadr�gomat… minden egyes mozdulatn�l m�lyebbre s�llyedtem �s pr�b�ltam minden er�mmel egy lehets�ges menek�l�sre �sszpontos�tani. Mit sem sz�m�tott m�r gusztustalan, ny�las sz�ja a nyakamon, ujja nyomul�sa a bugyimban… Az�rt k�zd�ttem, hogy kezemmel el�rjem az asztalon l�v� goly�stollat �s lehet�leg egyetlen mozdulattal sz�rjam nyak�nak egy olyan pontj�ra, amit eltal�lva rem�lhet�leg soha nem t�r �jra mag�hoz.

M�r markoltam a tollat a h�tam m�g�tt, mikor vill�mgyorsan megszabad�totta mag�t fesz�l� nadr�gj�t�l…

-          Mi folyik itt? – l�pett be egy id�s, k�pc�s ember �s l�tsz�lag irt�zatos d�hre gerjedt a l�tv�ny hat�s�ra.

-          F�n�k, �n… - tette magasba mindk�t kez�t a szem�tl�da, gyorsan h�tr�lva t�lem.

F�ldre rogytam, remeg� l�baim m�r nem b�rtak tov�bb �llva tartani.

Egy pofon csattant…

-          Most azonnal visszaviszed �t, meg�rtetted?! – �v�lt�tt az idegen hang tulajdonosa.

-          Igen f�n�k.

Karon ragadott, felr�ntott a f�ldr�l �s szinte vonszolt a kis pince ajtaj�ig, amin azt�n egyetlen mozdulattal l�k�tt be egyenesen az ott �ll� Bill l�bai el�.

Let�rdelt hozz�m, �n pedig csak meredten b�multam magam el� �s szorongattam azt a goly�stollat.

-          N�zz r�m, k�rlek! – vette k�t kez�be arcomat.

-          Bill, �n…

Megcs�kolt. Hirtelen ind�ttat�sb�l, szenved�lyesen �s… b�cs�z�ul.

-          Elm�sz innen. �s soha t�bb� nem l�tsz, �g�rem.

Nem feleltem. Hagytam, hogy fel�lljon, �s az ajt�t p�f�lje, m�g nem j�n v�lasz.

-          Sajn�lom. – guggolt le m�g egyszer utolj�ra hozz�m �s egy �jabb �des, �rzelmes cs�kot nyomott ajkaimra. – Sajn�lom. – ism�telte a szemembe n�zve, �s felpattant, amint kulcsz�rg�st hallott.

-          Mi az? – j�tt a jogosnak t�n� k�rd�s Nick r�sz�r�l.

-          Alan itt van?

-          Most j�tt.

-          Azonnal vigy�l hozz�! Most!

-          Te tudod haver. – vonta meg v�llait �s kitess�kelte Billt az ajt�n.

Tudtam, mire k�sz�l �s nem volt er�m ellenkezni. Apu keres, �s ki tudja, mit �rez, mialatt �n itt egy �jszaka alatt elfelejtettem, hogy mekkora vesz�lyben vagyok csakis az�rt, mert azokban a gy�ny�r� szemekben megl�ttam azt, akire sz�ks�gem lehet…

Apu keres, �s nem tal�l… mennem kell. Haza kell mennem innen!

Alan…? Van itt valaki, akit Bill n�v szerint ismer?