9.rész


-Egyszerűen ott hagyott…érted??Otthagyott….engem Tom Kaulitzot,aki bárkit megkap.Szerinted normális a kiscsaj?Elviszem a kedvenc kávézomba és csak simán lelép…..ezt nem hiszem el…Szerinted van ennek esze?
-Jaj Tom végre egy csaj,aki ellen tudott állni neked.Komolyan büszke vagyok rá és igen normális,hogy nem maradt ott veled.-mondta Bill a bátyjának és közben pakolgatta az ékszereit.

-Mi most még te is ellenem vagy?

-Én nem vagyok ellened csak végre felfoghatnád már,hogy a csajok nem két lábon járó pinák hanem ugyanolyan emeberek,mint te és nem kéne játszanod velük.Én sem teszem és senki más a bandából csak TE.

-De ez a csaj most tényleg érdekelt.Van benne valami és nem tudom megmagyarázni,hogy mi…kell nekem.De mégsem hívhatom fel….milyen már az?

-Ha igazán kell félreteszed a macho énedet és felhívod ha pedig nem akkor hagyjd szegényt.Nem tehet róla,hogy pont veled futott össze…

Egy héttel később

Minden kezdett helyrerázódni az életemben és mondhatni boldog is voltam.Anya most nem zaklatott annyit,hagyta,hogy azt tegyem amihez kedvem van és akkor amikor azt szeretném.A napjaim körülbelül úgy teltek,hogy reggel 10 körül felébredtem,reggeliztem majd Madoxhoz mentem.Utána pedig Jennihez,aki már nagyon hiányzott.Sikerült kibékülnünk és most valahogy jobb volt még talán,mint előtte.Csak beszélgettünk beszélgettünk és egy hét után is még volt egy csomó olyan dolog.amit mesélni tudtunk egymásnak abból a fél évből,amit nem töltöttünk együtt.A többi barátommal még nem akartam találkozni,jobbnak láttam ha csak pár dologra koncentrálok egyenlőre de arra nagyon.

Bill többször is hívott meg írt is de nem tudtam,hogy mit kellene tennem.Egy részt nem akartam cserbenhagyni másrészt viszont eszembe jutott.amit Tom írt nekem.De nem nem tehetem ezt vele.Megígértem,hogy segítek neki és mindig ott leszek ha kellek tehát rávettem magam és írtam neki egy mailt.Gondoltam arra is,hogy felhívom de nem nem tudtam volna úgy összeszedni hirtelen a szavakat és írni jobban is szeretek.Kezembe vettem a laptopomat és gépelni kezdtem….
„Sajnálom,hogy nem jelentkezdtem eddig és nem fogadtam a hívásaidat de hidd el okom volt ezt tenni.Félek megbántotallak azzal amit akkor mondtam.Vagyis azzal,hogy nemet mondtam….Jó képet vágtál hozzá de tudom az a mosoly elég erőltetett volt.Hiányzol viszont lehet az lenne a legjobb ha többet nem hallanál felőlem.Ezt a döntést rád bízom….Remélem nem haragszol rám.
Szeretlek…mint barátot és,mint embert is…
Viki. „
Még egyszer visszaolvastam majd az elküldés gombra kattintottam.Közben meg állandóan Tomra gondoltam.Leírtam a számomat mégsem hívott vissza.Tudom büszke de azért reménykedtem…lehet a lehetetlenben.Mindezek mellett talán jobb is ez így.Hazudtam neki a nevemet illetően de ha elmondtam volna,hogy ki vagyok lehet szóba sem állt volna velem,mivel azt a  nézetet vallja miszerint  át akartam verni az öccsét.Tudom,hogy mennyire szerti őt és azt is,hogy más lehetősem nem volt vele közelebbi kapcsolatba kerülni.Öt éve rajongom értük és mindig is Tom volt a kedvencem.Valahogy vonzott a külseje,az a belseje amelyet ismerhettem belőle és maga az egész ember.Mindig is hittem.hogy a casanova éne mögött azért egy édes és kedves Tom,aki igenis tud törődni azzal,akit szeret és nem olyan,mint amit mutat az embereknek.Sohasem hittem volna,hogy pont Billbe botlom benne a nagy szenvedésem közepette és ezáltal megismerhetem,azt is akire a legjobban vágyom.De hagyjuk is ezt…nem minden álom válik valóra.

Ahogy ezeken törtem a fejemet rögtön választ is kaptam…
„A döntés egyáltalán nem volt nehéz.Szeretném ha továbbra is a barátom lennél mert szükségem van rád.Meletted felszabadultabb vagyok és egy kicsit vissza is rángattál a földre.A sztárság nem könnyű dolog.Tudom ezt én vállaltam és szeretem is csak néha nagyon sok és kell valaki aki mellettem van.Szeretném ha az a valaki te lennél.Akkor is ha nem pontosan úgy,ahogyan én azt szerettem volna.Egyáltalán nem haragszom rád de ezt már mondtam is neked.Nem kell aggódnod.Remélem minden rendben van New York-ban és,hogy veled sincs semmi gond.Nem tudom,mikor megyünk vissza de már nagyon várom.Jó légy kislány J „
Nagyon jól esett,amit írt de ha tudná szegénykém,hogy egyáltalán nem is vagyok tőle olyan messze sőt…Egy országban és feltehetőleg egy vásrosban is tartózkodunk de még nem tudja rólam,hogy német vagyok.Eddig egész végig angolul beszéltünk.Igaz sokszor gondoltam arra,hogy elmondom neki főleg amikor alig tudta magát kifejezni de majd egyszer mindennek eljön a maga ideje.