9.rész - Bill jobb

Miután koccintottunk elköszöntem tőlük és felvonultam a szobámba hogy kényelmesen elhelyezkedjek az ágyamon és felhívhasam Rolit aki idő közben már párszor kereset amióta haza jöttem. De viszont most én nem tudtam őt elérni. Nem probálkoztam töbször mert tudtam hogy úgy is így járok mint az előbb.

Úgy döntöttem míg várok arra hogy Roli vissza hívjon adig elő kerestem a pizsamámat és elmentem hogy lefürödhessek. Fél órát töltöttem a fürdőben és mikor kiléptem frissen a fürdőből első utam a telefonomhoz vezetett de kicsit csalódottan tettem vissza a helyére hisz Roli nem keresett.

-Bejöhettek? - állt meg apu az ajtómban

-Persze gyere csak. - néztem rá mosolyogva

-Csak azért jöttem hogy megkérdezzem bajt okozz-e ha a fiúk egy ideig itt laknának nálunk. Egyszerűbb volna mintha minden nap ide vezetgetnének. - David

-Nincs vele semmi bajom. Nekem úgy is sok lesz a tanulni valóm a vizsgák miatt de amúgy se lenne baj. Tényleg egyszerűbb volna ha nem kéne minden egyes nap vezetgetniük. - én

-Nem fognak téged zavarni a tanulásba ezt megigérhetem neked. - apu

-Tudom. - mosolyogtam rá

-Örülök hogy ilyen éret lányom van és hogy sikeres leszel abban amivel szeretnél foglalkozni. - apu

Rá mosolyogtam majd szorosan megöleltem. Adott egy puszit a fejemre majd szép álmokat kívánva kisétált a szobámból becsukva maga mögött az ajtót. Továbbra sem kerestek telefonon ami kezdett egyre jobban idegesíteni hiába tudtam hogy Rolinak sok a munkája.

Elfeküdtem az ágyamon és néztem valami értelmetlen filmet ami nem igazán kötötte le a figyelmem. Későre járt de én még mindig nem aludtam nem is voltam álmos. Úgy döntöttem kicsit elvonulok és zenélgettek kicsit amit már nagyon rég tettem de most itt volt az alkalom rá. A házban csend volt mindenki nyugovóra tért aminek örültem mert felszabadultan csinálhattam amit szerettem.

Felvettem a papucsomat és lesétáltam a próbaterembe ahol leülltem a zongora elé és játszani kezdtem. Bele merültem ahogy általában szokásom hogy merengek és nem figyelek semmire. Énekeltem ahogy edig sosem mindenről ami a szívemet nyomja. Ezekről a dolgokról mindig ki jön rajtam egy fajta síró görcs amitől mindig sírnom kell. Nem szoktam ki adni magamból az érzéseimet. Senki előtt nem mutattom ki mi zajlik bennem. Csak akkor ha tudom senki nincs a közelemben. És errre ez volt most a legmegfelelőbb idő pont. Jártak az ujjaim a zongorán, énekeltem közben zokogtam a bennem rejlő fájdalomtól.

***

Lementem a konyhába hogy igyak valamit de mikor elindultam oda meghallottam mintha valaki játszana a próba terembe. Nem volt hangos hisz nem igazán lehet felhallani ha valaki játszik lent de a csöndben ki lehetett venni hogy valaki még is játszik. Kíváncsi voltam hogy ki az aki ilyen remekül játszik így hát az sem érdekelt mi volt az első célom amiért lejöttem, lesétáltam a pincébe. Ahogy egyre közelebb jutottam meghallotam ahogy keservesen zokog valaki miközben játszik és énekel. Felismertem a hangot de nem hittem volna hogy ő lehet az amíg meg nem láttam. Nyky volt az. A zongoránál ült, játszott, énekelt és közben sírt. Nem hittem hogy ő erre is képes. Sosem mutatja ki az érzéseit és inkább olyan undok főleg velem. Mindig kimutatta az utálatát irántam amit sosem értettem miért van de ezért én sem vagyok jó véleménnyel róla.

Gondolataimból felébredve csak azt vettem észre hogymabba hadja a játékot, kezeibe temeti arcát és remeg a teste a zokogástól. Oda akartam menni hozzá de féltem a reakciójától inkább ott ácsorogtam tovább ajtóban. Aztán hirtelen felállt amitől megijjedtem és elrohantam de felborultam az egyik gitárban.

***

-Ki van itt? - töröltem meg az arcom

Megfordultam és elindultam h megnézzem ki az aki itt járt. Ahogy kiléptem az ajtón megláttam Billt aki az egyik gitárt szedte le magáról.

-Mi a francot keresel itt? - néztem rá dühösen

-Szebben is meg lehet kérdezni. - állt fel

-Leszarom. Utálom ha valaki figyel. Jobb ha nem árulod el apámnak mert megjárod. - én

-Mért leplezzed ennyire az érzéseidet? Tudod ha nem lennél ennyire utálatos talán több ismeretséged volna. - Bill

-Fogd be a szád. Nem ismersz te engem hogy papolj nekem mit hogy kéne csinálnom. - böktem meg a mellkasát

-Mond már mi a bajod velem? - ragadta meg a kezem

-Egy elkényesztett kis féreg vagy. - probáltam ki húzni a kezem a kezéből de nem sikerült

-Te beszélsz? - nevetett fel gúnyosan mire felpofoztam

Ő erre viszont megragadott a derekmanál fogva magához húzott és megcsókolt. Először probáltam nem ellen állni neki de erősebb volt a vágy ami vonzott. Tinának igaza volt nem vagyok képes uralkodni magamon hiába van kapcsolatom.

Leengedtem a kezem amit Bill szoritott és vissza csókoltam úgy ahogy edig még nem. Egy pillanatra Bill megszeppent a csókomtól de aztán mintha meg se történt volna magához vont és szenvedélyesen csókolt tovább.

Hosszú perceken keresztül álltunk ott egymás szájába kapaszkodva aztán eltoltam magamtól megragadtam a kezét és az emeletre húztam fel onnan pedig a szobámba mentünk. Mikor felértünk a szobámba bezártam magunk mögött az ajtót majd megcsókoltam Billt és az ágyamhoz érve rá löktem őt.

Tudtam nem helyes amit csinálok de úgy éreztem kell nekem ez a srác hajtott az hogy utál és hogy nem vagyok neki szimpatikus nem hiába vagyok én is ilyen utálatos vele. És mit változtatt a dolog közöttünk ha most lefekszünk egymással? Semmi ugyan úgy utálni fogjuk egymást.

A ruháink repkedtek a szobám minden egyes sarkába majd megtörtént aminek meg kellett. Nem számítottam nagy dologra de meglepett ahogy viselkedett Bill. Jó volt a vele töltött idő de nem fogom megváltoztatni a véleményem róla.

Az aktus után minketten elaludtunk. Semmi ölelkezés nem volt, semmi jó éjt puszi csak normálisan feküdtünk egymás mellett hátatt fordítva a másiknak.

Reggel mikor felébredtem Bill nem volt mellettem aminek örültem mert legalább nem kellett elküldenem tudta hogy mi a dolga. Ki keltem az ágyból majd bementem a fürdőbe ahol gyors zuhany után felöltöztem. Gyors reggeli után kocsiba ültem és a suliba mentem. Otthon még nyugi volt és senkivel sem futottam össze főleg nem Billel.

A suli előtt Tina várt, tudtam hogy közölni fogom vele de mintha ő is megérezte volna hogy történt valami az este mert ahogy kiszáltam az autóból és felé tartottam olyan vigyor ült ki az arcára amit már mesziről fel ismerek.

-Szia. - pusziltam meg

-Szia. - Tina

-Tudom hogy sejtted van valami és jól is sejtted. - vigyorogtam rá

-Csak nem az amire gondolok? - jelent majd arcán egy hatalmas mosoly

-Ha arra gondolsz hogy lefeküdtem e Billel akkor jól gondolod mert igent kell hogy mondjak. - ültem le az egyik padra

-Hogy tudtam hogy megteszed. - lökött meg a vállamnál

-Hinnem kellett volna neked de töbször nem fog úgy se megtörténi. Egy alkalom volt és kész. - én

-És milyen volt? - Tina

-Rosszabbra számítottam de volt egy jó éjszakám. - mosolyogtam rá

-Szóval jó az ágyban. De nem olyan mint Roli, nem de? - Tina

-Hát hogy őszinte legyek Bill jobb. - nevettem fel

-Ne már. Azt hittem Roli lesz a befuttó. - nézett rém döbbenten

-Bill valahogy más de nem mondom hogy Rolival nem jó de Bill valami eszméletlen. - én

-Bele fogsz esni. - jelentette ki Tina

-Mi? Na nem dehogy. - én

-Előbb utóbb meg fog történi ha nagyon sokat lesztek együtt. - Tina

-Nem fog. Utálom őt. - én

-Legyen így.- Tina

-No de ne is beszéljünk erről többet. Jó volt de ennyi volt. - én

-Ezt valahogy gondoltam. Na és beszéltél Rolival? - Tina

-Hivott párszor de nem értem rá aztán később meg ő nem ért rá így nem de ma tuti fogunk. - én

-Akkor tuti. - Tina

-Na és Jeff-el mi van? - én

-Elvagyunk. - mosolygott rám

-És még mindig mint barát vagy több? - én

-Közeledünk a több kategóriához. - Tina

-Még nem mondom hogy végre majd mikor végleg abban a kategóriában lesztek. - vigyorogtam rá

-Lehet hogy hamarosan eljön annak is az ideje. - Tina

-Legyen úgy. - én

Beszélgettünk még egy darabig majd bementünk a termünkbe és kezdetét vette a hosszú napunk az iskolába...