-13-

�jra ny�lt az ajt�, �s ez�ttal egy magas, sz�ke haj� n� l�pett be rajta. Egy zsebkend�t ny�jtott fel�m, amit �n kivettem a kez�b�l �s megt�r�ltem az arcomat.

-         Ki vagy te? – k�rdeztem szipogva.

-         Besz�dem van veled. K�rlek �llj fel, ez annyira sz�nalmas. Robnak nem szabadott volna id�ig elmennie, ez�rt hidd el, megkapja mag��t.

-         M�gis mi a fr�sz folyik itt? – rivalltam r�… terveim szerint rajta fogom kit�lteni minden d�h�met… � az egyetlen, aki gyeng�bbnek t�nik itt n�lam.

-         Most �n k�rdezek. �szinte v�laszt v�rok.

-         Itt �n vagyok az egyetlen, aki semmire nem kap v�laszt, de t�lem mindenki csak k�rdez.

-         Mi van k�zted �s a f�rjem k�zt? – k�rdezett r� cs�p�re tett kezekkel.

Megfagyott a leveg�… de ha nem, akkor fogalmam sincs, mi�rt nem b�rtam leveg�t venni abban a pillanatban.

-         Tess�k? – k�rdeztem vissza, �szint�n rem�lve, hogy vagy rosszul hallok vagy ez itt egy fat�lis f�lre�rt�s.

-         Te nem tudtad, hogy van feles�ge. – n�zett r�m sz�nakozva. – � �des, � bizony a f�rjem.

Nem hihetek neki… ez csak egy �jabb sz�vat�s, egy �jabb szem�t h�z�s, amivel magukat sz�rakoztatj�k.

-         Akkor Bill azt sem mondta el neked, mi�rt vagytok itt tulajdonk�ppen?

-         Bill tudja?

-         M�r hogy ne tudn�. – nevetett fel g�nyosan. – Naiv volt, mikor azt gondolta megcsalhat engem k�vetkezm�ny n�lk�l. De majd itt megtanulja, hogy nem hagyhat el engem m�s�rt.

-         Azt akarod mondani, hogy az�rt raboltak el engem, mert fell�k�tt egy idegen pasi az utc�n �s �n v�ltottam vele k�t sz�t? Itt vagyok bez�rva, k�ts�gek k�zt ki tudja mennyi ideje az�rt, mert a f�rjed megcsal valakivel �s azt hitted, �n vagyok az?

-         Ne hazudj nekem. Felesleges.

Amikor Bill bel�pett az ajt�n, felv�ltva n�zett a feles�g�re �s r�m, hal�lra v�lt arccal.

�sszet�rtem �s ezt l�tta rajtam.

-         Ria �n…

-         Szia dr�g�m. – k�sz�nt r� a… feles�ge.

-         Ne most! – sz�lt r� hangosan, bel�fojtva a sz�t.

Odal�pett hozz�m �s l�tsz�lag a megfelel� szavakat kereste k�nl�dva.

Egyetlen pofon, ami most kitelt t�lem. Egy j�l ir�nyzott, nem t�l megfontolt, de j� �rz�ssel adott, hatalmasat csattan� pofon.

-         �letemben nem al�ztak m�g meg annyira, mint itt, de �n azt mondtam, maradok veled, hogy n�lk�led nem megyek innen sehov� �s mindezt �gy, hogy nem is ismerlek! – hadartam meg�ll�thatatlannak t�n� k�nnyz�porral.

-         K�rlek hallgass meg!

-         Mi�rt? – �v�lt�ttem. – Mi�rt?? Mit tudn�l m�g mondani?

-         Engem �rt a megtiszteltet�s. – l�pett be Nick a szob�ba.

-         Menj. – sz�lt r�m halkan, a szemembe n�zve Bill.

-         �s te? – k�rdeztem vissza azt, amit a sz�vem dikt�lt.

Meglepettnek t�nt, nem sz�m�tott erre a k�rd�sre.

-         Ne foglalkozz velem. – tette arcomra gyeng�den kez�t.

-         M�r eln�z�st! – k�rte ki mag�nak a jelentet a feles�ge.

A feles�ge basszus, a feles�ge!

Azonnal besz�ntettem a Billel val� szemkontaktust �s kis�t�ltam az ajt�n.

Egyszer�en k�ptelen voltam felfogni azt, ami az elm�lt percekben t�rt�nt. A fejemben zakatolt az az egyetlen sz�, amit az a n� mondott nekem: f�rjem.

Mintha semmi sem t�rt�nt volna, �gy k�s�rt Nick egyetlen sz� n�lk�l a h�zon �t, ki a bej�rati ajt�n egy ott parkol� aut�ig. Be�ltetett a h�ts� �l�sre �s mondott valamit a sof�rnek. Szavai hom�lyba v�sznek. Csak n�ztem magam el� �s pr�b�ltam elnyomni magamban a hiszt�rikus rohamot, ami ker�lgetett.

T�volodtam egy hatalmas h�zt�l, amit k�v�lr�l most l�tok el�sz�r… Bill ott maradt �s fogalmam sincs, mi fog most vele t�rt�nni. Fogalmam sincs, mi�rt foglalkoztat ez egy�ltal�n engem.

Elraboltak �s bez�rtak… meg akartak er�szakolni, b�ntalmaztak �s retteg�sben tartottak. Elz�rtak a k�lvil�gt�l minden nem� magyar�zat n�lk�l �s napokat t�lt�ttem egy emberrel, akibe… igen, akibe beleszerettem szinte els� l�t�sra. K�zel engedtem magamhoz, az �v� akartam lenni, fel�ldoztam volna a szabads�gom, ha � nem lehet szabad velem �s mindek�zben � tudta, mi�rt vagyunk itt. � tudta, hol vagyunk, �s kik tartanak fogva.

Ki akart menteni engem onnan �s tudta j�l, mit kell �rte tennie. Tudta, hisz elt�k�lt sz�nd�ka volt kiszabad�tani engem. �s �n ellenkeztem… hagyta, hogy ellenkezzek. Hagyta, hogy maradjak vele, hagyta, hogy szenvedjek, mert �n azt mondtam neki, hogy n�lk�le nem megyek sehov�.

Megcs�kolt. �s nem az�rt, mert �n annyira akartam azt a cs�kot. Tudom, biztosan tudom, hogy � is ugyanannyira akarta azt a cs�kot, mint �n. �reztem, ahogy hozz�m �r, ahogy ajk�t az eny�mhez �rinti, �reztem minden szav�b�l, hogy viszonozza azt a semmib�l el�t�r�, elnyomhatatlan �rz�st, ami az els� perct�l k�r�lvett benn�nket.

Az aut� a munkahelyem el�tt �llt meg. Meg�llt, �n pedig sz� n�lk�l pattantam ki bel�le. Mit is mondhattam volna?